Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-02-11 / 6. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 13 zsefné, ellenőr: Boné Bernátné, jegyző: Jeney Jánosné. A február 5-i istentiszteleten összesen 20 presbyter, 3 ifjú presbyter, 2 énekvezér, 5 nőegyleti és 6 ifjúsági tisztviselő tett esküt. — Az uj tisztviselők tiszteletére február 12-én rendez egyházunk bankettet, amelyre a belépődíj csak 25 cent lesz. Kérünk mindenkit a részvételre. — Február 12-én délelőtt külmissziói vasárnapot tartunk. Duquesne, Pa. Február 2-án volt az egyháznak évi rendes közgyűlése, amelyen az elmúlt évi számadást, gondnoki stb. jelentést hivatalosan tudomásul vette az egyház. — Tekintettel az egyházmegye október gyűlésének a határozatára, amely Duquesnet az anyaegyházak sorába emelte, a közgyűlés elhatározta, hogy “Duquesnei, Pa. Egyesült Magyar Református Egyház” (Duquesne United Flungarian Reformed Church) hivatalos nevet vesz fel s a kiveendő charterben is ezt a nevet kívánja használni. — Lelkész bejelentette, hogy a január 5-i pittsburghi gyűlésen kérte, hogy Melegh Anna tanítónő duquesnei diakonisszának neveztessék ki. Az egyház örömmel veszi tudomásul a lelkész bejelentését s el- határozzá, hogy minden áldozatot meg fog azért hozni, hogy a gyermekek és ifjak gyűléseire alkalmas termet vegyen bérbe. — A következő tisztviselőket választotta meg a közgyűlés, akik február 5-én egyházi esküjüket is letették. Gondnok: Kocsis István, pénztárnok: Rezes Mihály, ellenőr: Vajda István, jegyző: Szabó Sándor, presbyterek: R. Szabó István, Eötvös Gyula, Kontz András, Belenszky József, énekvezér: Ráti Mihály. A Vasárnapi Iskola elnöke továbbra is Palágyi János. — Az első rendes presbyteri gyűlést február 6-án este tartotta az uj presbytérium. Cleveland, O. Az Első Egyház uj iskolájának áldott hatása már is jelentkezik. Nagy lendületet vett a tanítás munkája, amelyet a megfelelő helyiség birtokában most már teljes erővel lehet kifejteni. A gyermekeket szombat délelőttönként írják be s adják meg részükre az utasitást arra nézve, hogy melyik osztályban mikor kell jelentkezniök. Állandóan folyamatban van á tanítás munkája a 79-ik utcai helyiségben is, ahol szintén szombat délelőttönként van a fölvétel. Cleveland, O. Az elmúlt vasárnap este az Önképzőkör tágas diszterme alig volt képes befogadni azt a nagyszámú közönséget, amely a West Sidei Egyház műkedvelőinek előadására, a ‘‘Kölcsönkért feleség” c. három felvonásos vígjáték megtekintésére gyűlt egybe. Az előadás messze kiemelkedett a műkedvelői előadások megszokott keretén s méltán dicséri úgy a szereplőket, mint a rendezőket. CSAK KRISZTUSSAL. Igaz történet. Irta: Okos Gyula. (Második folytatás) Bizony rettenetes idők is voltak azok! Lelketlen izgatok járták be az egész Bodrogközt, feldúltak mindent, elrabolták az emberektől a legszentebbet, az Istenbe vetett hitet. Megfosztották a hazaszeretet szent érzelmétől. Megutál- tatták véle a családot, megrohanták a gazdagok, a földesurak, a bérlők lakásait, jószágait, elrabolták az elvihetőt, a birtokot önmaguk közt felosztották, sőt igen sokszor fel is gyújtották tehetősebb embertársaik házát, csűrét, termését. Ennek rémes fénye, csapkodó lángja mutatta az utat az általok hirdetett, s alapítani akart uj ország felé. A gonosz utón való meggazdagodás ördöge vett erőt a leikökön. Hallottam az ijesztő állapotról már lent Erdélyben is, hol annakelőtte lelkészkedtem; de nem tudtam eléggé elképzelni a baj mivoltát, pusztitó erejét. Azon a vidéken hire se volt f félének. Aztán éppen akkor vőlegény is voltam, s bizony rózsaszínben láttam én mindent, ennek a bajnak pedig részben még örültem is. Legalább bebizonyíthatom erőm, lelkesedésem, s a baj meg- gyógyitásával kimutathatom, hogy mennyire szeretem egyházamat, népemet. Az öreg rektor bácsi márciusban megírta, hogy örömmel várnak. Válaszoltam is levelére, melyben érkezésem idejét április 20-ra tettem. Egyenesen lakodalmamról indultunk el ifjú feleségemmel az uj otthonba, melyről én már neki annyi sok szépet, kedveset regéltem. Feltűnt ugyan már ott az a dolog, hogy innen senki sem jött el a lakodalmamra, pedig hányán Ígérték, mig itt káplánkodtam, s még az öreg Deák rektor bácsi sem irt egy rigmust sem, pedig annak idején hogy megfogadta! Kikötötte még azt is, hogy a töltött káposzta tálalásánál fogja felolvasni. Az a gondolat azonban megnyugtatott, hogy bizony nem a szomszédban van Bodrogköz, meg Háromszéknek túlsó széle. Repülni szerettünk volna ifjú feleségemmel, hogy minél előbb elérhessünk kis falunkba, a hol annyira szerettek engem, s a hol örömkönnyek közt fogadnak majd mindkettőnket. Díszben lesz az egész falu, hogy röpítenek be majd mindkettőnket felvirágozott kocsikon, felkendőzött lovakkal a parochiára, melyet az öreg Deák bácsi meg a jó Mariska néni már gondosan berendeztek, hiszen bútoraimat még márciusban elküldtem.
