Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-12-02 / 48. szám
14 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA — Azt. — A népesség megváltozott azóta. Ti nem szaporodtok. Mi, katholikusok újra meghódítjuk az országot. A zsellérek házakat vásároltak a faluiban. Húsz év alatt egyharmada lettünk a falu lakosságának. — A reformátusok vezetnek vagyonban, értelmi fölényben. — Most még igen. De meddig ? Nálunk az anyák többet szülnek. A jövő a miénk. Felemelte a fejét. Láthatatlan milliós seregeket érzett maga mögött sorakozni. Ósvay előre hajolva ült. Ugv látszott, a táncoló fiatalság kur- jantásait hallgatja. — Ezt, — mondta gondolkodva — ez hadüzenet . . . — Nem, Pál, ez békeajánlat. Legyen a falubiró hol katholikus, hol református, felváltva. Egyszer mi leszünk többen itt. Akkor nektek lesz előnyös a megállapodás. Ósvay mosolygott és ujjával megfenyegette a plébánost. — Vigyázz . . . Nekem nagyon sok történet- könyvem van. Róma addig tartja meg a megállapodásokat, amig neki előnyös. Kozima kihúzta magát. Vérmes ember volt és idegessé lett, valahányszor az “Egyház” ellen hallott valami megjegyzést. Egyszerűen és biztosan volt egész élete erre az alapra ráépítve. Idegesítette, ha csak egyetlen téglához is hozzányúltak. — Erről nem vitatkozom. Téged a te nagy tudásod és a kálvinista összetartás nemsokára bevisz a Tudományos Akadémiába. Én csak egy egyszerű gregoriánus pap vagyok. Mi megállapodtunk, hogy nem hitvitázunk. — Jó. — De egyet ne felejts el. Az egyház az egész világon diadalmasan tör előre. Magyarországon felébredt a katholikus intelligencia. Van sajtónk, pfénzünk, szervezett tömegeink. Diadalmas hadsereg vagyunk. Megállt egy pillanatra, s ellenvetésre várt. De Ósvay hallgatott. A diófák felől a jegyző hangos nevetése hallatszott. Akkor szokott ilyen te- letorokkal nevetni, mikor néhány pohár bor meg- enyhiti arcán a hivatalos vonásokat s éjfél után a férfiak különvonulnak egymásközti adomázásra. — A vallásos kérdés benne van a mai emberek lelkében — folytatta Kozima, — viszont a forradalmi vallásokból kiábrándultak. Az egyház előretör. Harc lesz. — Ez igaz — felelte Ósvay — és mi nem vagyunk készen a harcra. — Látod — felelte a plébános sokkal szeli- debben — és nem vagyok rossz magyar. Szegény tót cselédasszony volt az anyám. Mégis magyarságot szoptam az anyatejjel. Sajnálom ezt a fogyó színtiszta kálvinista népet. Nem vagyok én jezsuita. De úgy látom, ti betöltöttétek a hiva- tástokat. Felráztátok az egyházat. A kálvinista- ság el fog tűnni Magyarországból. Ósvay felnézett. — Más is történhetik vele — jegyezte meg.-- Mi? — Az, hogy felébred. Újra feláll az alvó óriás. Ti Gulliver körül járjátok a táncot. János, a biróválasztásban nem engedünk. Sajnálom, hogy a vihar mi fölöttünk is elvonul majd. De kiálljuk. Ebben a kérdésben ez az utolsó szavam . . . Margit és Krisztina nézték ezt a két arcot, melyen sötét, mély árnyékok kúsztak végig. Hangot nem hallottak át. De a két fekete szemüvegű, egymásra néző arc messziről ellenségesnek látszott. Ósvay egyedül maradt. A cigányzene duhajul és rikoltva csapott át a kerten, csak a nagybőgő morgott elégedetlenül, mint egy házsártos öreg jókedvű fiatalok között. Ósvay az égre níézett A feje fölött tele volt hímezve az ég kék selyme ezüst-fényű csillagokkal, de a Tiszán túl már lassan, morogva baljós felhők gyülekeztek. Egy-egy villámlás után hosszú percek múlva érkezett a dörgés. A meleg éjszakán átsuhant a szél, az álmodó kert megmozdult rá. A futó szellő pedig egy-két árva száraz levelet egymáshoz közelebb sodort az utón. A SZERKESZTŐ ÜZENETEI. Rev. T. T., E. O. A kéziratot köszönöm, felhasználjuk, egy kis változtatással, félreértések elkerülése végett. Rev. J. Sz., L. Pa. Időtakaritás szempontjából a cikket nem küldöm a rovatvezetőhöz, mint azt tennem kellene. A rovatvezetők és a szerkesztő munkájának könnyebbé tétele végett arra kell kérnem a munkatársakat, hogy a különféle rovatokba szánt közleményeiket szíveskedjenek a rovatvezetőkhöz küldeni. Az Ifjúság Rovatának anyagát Nagy Ferenc lelkész úrhoz, a híreket Balogh E. István lelkész úrhoz stb. Rev. J. M. A levél és az ismertetés későn érkeztek, emiatt kérésednek nem tehettem eleget. Rev. M. T., D. M. Köszönöm az értesítést. Tudomásul veszem. Lelkésztestvéreimnek. A szerkesztő köszönettel fogad bármiféle jó tanácsot, észrevételt. A Reformátusok Lapját szeretnék még változatosabbá érdekesebbé tenni. Minél több helyről kapunk kéziratot, annál változatosabb lesz a lap. Leveleket szívesen fogadunk és azokra szívesen válaszolunk. Ha valamelyik gyülekezetben van peu- naforagtó egyháztag és a lelkész ur felhívja figyelmét arra, hogy Ref. Lapunk világiak részéről küldött cikkeket is szívesen közöl, ha azok közérdekűek, jó szolgálatot tesz ezzel egyházának is, meg a lapunknak is. Ha a szerkesztő figyelmét felhívják a lelkésztestvérek érdekes és figyelemre méltó cikkre, könyvre, eseményre, köszönettel veszi. Közös igyekezettel nélkülözhetetlenné tehetjük lapunkat.
