Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-08-12 / 32. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA jában. Noha ellentétbe kerültek is lelkészükkel, nem keserítették meg életét még azzal is, hogy elmaradtak, vagy elmaradoztak a templomtól. A- belyett, hogy gáncsolóskodjunk, kellemetlenkedünk lelkészünknek itt, vagy ott: segitsünk nekik a nehéz időkben terheik hordozásában. Ha ezt megtesszük, fogjuk látni, hogy a jóságos Isten bennünket is meg fog áldani, mint megáldotta az én szülőfalum népét, az abauj váriakat. Már is dereng, a láthatáron már is a jobb idők napja mutatkozik. “A lecsüggesztett kezeket és aZ ellankadt térdeket egyenesítsük föl, mert mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk”. Jakab apostol meg azt mondja: “Aki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekszik, bűne az annak”. Varga János alphai egyháztag. O=£3l=]QI=]G][=H3=0 MISSZIÓI LELKÜLET. A Lincoln, Neb. Presbyterian Church önmaga tart fönt egy missziói állomást Sziámbán, a po- gányok hittéritésére. Akárhány olyan gyülekezet van Amerikában, amelyik ezt megcselekszi. Nemcsak arra gondol, hogy ki legyen fizetve a villanyszámla, hanem arra is, hogy a Krisztus egy kissé magasabb fokú kötelességre is inti az ő követőit. Ezek az egyházak kiveszik készüket a közegyház egyetemes külmisszioi munkájából, megadják mindig, ami rájuk esik, — de ezzel nem elégednek meg. Többet akarnak tenni a Krisztusért. És többet tesznek 'és maguk is fenntartanak egy-egy missziói állomást. Amerikában akárhány olyan egyház van, amelyik évről évre több áldozatot hoz másokért, mint saját magáért. A lincolni egyház nevét csa’k éppen azért ragadtuk ki a többiek közül, mert sziámi misszionáriusuk, Dr. H. Campbell és neje, akiket még 1895-ben küldött Sziámba az egyház s akik immár közel 40 éve működnek állomáshelyükön, — most hazajöttek látogatóba. A Presbyterian Banner megemlékezik róla s az egyház nevét ez emelte ki a többiek közül. Ezért emeltük ki éppen ezt a gyülekezetét, mint a misszói lelkűiét egyik példáját. íme, ilyenek is vannak. Nem is egy, hanem száz és száz gyülekezet! ... Mi pedig alig adjuk meg még azt is, ami a közegyház missziói munkájából reánk esik. Vájjon nem kell egy kissé elgondolkoznunk ezen? Vájjon nem érezzük meg, hogy a Krisztusi parancs reánk is tartozik? Egy-két dollárjának egy évben minden keresztyénnek kell lennie arra, hogy a kisebb egyházakat támogassa és a pogányok között az Evangéliumot hirdesse. □E 0 □ □ 0 □E 3EEHDQE fjOQY LÁTJUK MI? írja: Balogh E. István, ni ----=ir-----ip=inru=ir-=ni 30 0 □ □ 30 N T) \ vagyis National Recovery Act, ma- 1\ gyárul Nemzeti Újjászületés Törvénye, az eredménye annak a nagyszerű elnöki üzenetnek, amely julius 24-én hangzott el a rádión országszerte. — Alig néhány nap és a “hazafiui érzés bizonyságának” nevezett kék sas minden munkaadó ablakán, kapuján ott fog diszelegni. Amerika dicsőséges, büszke “Sas”-ja egy uj “slogant” hozott minden kenyeret-adó ember ajtajára: a “We do our part” jelszavát! “Mi kivesszük a részünket!” kiáltja felénk a legnagyobb és legkisebb üzletek kirakata egyaránt. Mindenki ki akarja venni a részét abban, hogy a munkabérek felemelése és a munkaidő rövidítése által minél több ember, minél igazságosabb darab kenyérhez jusson. Milyen felséges, milyen igazi evangéliumi eszme ez a “co-operation.” Ennek a nagy, nemzeti megmozdulásnak a végcélja az, hogy Labor Day-ig (Szept. első napjaiig) 6 millió ember rendes munkához s az élethez szükséges, méltó keresethez juthasson. Hogy valóban igy legyen, azt szívből kívánjuk, hogy igy lesz-e, azt előre nem láthatjuk. Egyet azonban már most is tudunk s az az, hogy a háború alatti “Liberty Loan” kibocsátása óta ilyen forradalmi együttérzéssel nem mozdult meg ez a nagy nemzet kormánya támogatására, mint ahogy most teszi a depresszió megölése végett. Mint az “élő-vizek” úgy zuhognak vissza a törvény intézkedéseit azonnal magukévá tevő “önkéntesek” válaszai Washingtonba. — Akik csak igen keveset értünk a kormányzás dolgaihoz, azok is jól tudjuk azt, hogy a széthúzás a legnagyobb eszméket is cégérre juttatta már, de az együttmunkálkodás kis tervekből is áldást tud alkotni. B ÁNYÁSZOK DIADALA kisérte azt a megdöbbentően fájó hirt, hogy Pennsylvania állam puhaszén telepei sok sok ezer munkással “strike”-ba léptek. Mialatt a nemzet ezrei a gyári és üzleti élet újjáéledéséről szóltak diadallal, azalatt véres hírek érkeztek hozzánk sok sok bányatelepről. — Valaki a bányász-problémák megoldását nevezte a Roosevelt kormány “próbakövének.” Ha igaz, úgy az elnök megállta a nagy próbát, mert ime néhány napi háborgó “strike” után olyan jogokat biztosított a bányászoknak, amelyért, mint Írják, az elmúlt hosszú 20 év alatt hiába küzdöttek. Minden vonalon újjáéledés! Minden csüggedés és ellenkező tanács helyett, úgy érezzük, már eddig is különös hálával kell áldanunk az egek Urát, hogy kegyelmét újra kiterjeszti ez ország lakóira. * * * H AVRILLA ALAJOSRÓL, “Amerika leghíresebb rádió announcer”-jéről ir a “Pictorial Review” aug. száma. Havrilla óhazai születésű református ember, aki hosszú éveken át az englewoodi, N. J. Presbyterian Church karmestere volt, később hires énekes és azután a Nemzeti Rádió Állomás (NBC) leadója lett. Tiz éves leánykájáról, aki már amerikai anyának a gyermeke, azzal a dicsekedéssel szól, hogy "egy magyar zenész és egy new-englandi puritán” leszármazottja. Nagy intelligenciájú, müveit lélek Havrilla, akire, mint Amerika társadalmának egyik méltó dicsekedésére, mi — az ő vértestvérei — mindenkor büszkék leszünk.
