Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-08-05 / 31. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 9 nr=-^ir=-..............-11-------ir=nnnr=ii--------n —11—_^in 0 0 0 REFORMÁTUS ÖNTUDAT. 0 0 Bl^~-J[=-........ ll^=][=iaBI=IF===lF== —HPrSífBB VIHAR. Hosszú időkig emlékezetünkben lesz az a tomboló vihar, mely Junius 9-'én virradóra végig száguldott Warren Megyében és környékén. Oly borzasztó volt a vihar, hogy hatalmas szálfákat tövestül tépett ki, gyümölcsfákat derékon tört ketté, autóház, istálló és háztetőket sodort el. A villámlás oly gyakori volt, hogy majdcsak egy teljes óráig erős fényár volt. Az egyes családok f elköltötték hozzátartozóikat és felöltözködve várták, hogy mikor kell menekülni. Ember életben is elég kár esett. Ez ítélet időben önkénytelenül is eszünkbe jutott kedves énekünk: Felelj kételkedő! ki menydörög ott fent? A szélvész harsogó zúgása kit jelent? A sik tenger vizét ki emeli hegyekké ? A száraz föld színét ki sülyeszti völgyekké ? Mindegyik éltető elem im felemelte Szavát: Hogy van Isten: Hát mit kételkedel te? Pár nappal a vihar elmúlta után, beállít hozzám egy rég nem látott magyar testvérem. Sápadt és igen idegesen viselkedik, remeg egész lényében. Ugyan mi hozhatta hozzám az embert? Ösmertem, ő a felvilágosodottak táborába tartozónak tartotta magát, így, noha református szülőknek volt a gyermeke, csak igen ritkán tévedt be a parókiára. Mi lehet ennek az embernek a baja? Mi hozhatta ide, miért oly ideges? Tűnődtem magamban. Tiszteletes ur, csak azért jöttem, hogy szeretnék egy Imakönyvet, egy Énekest iés egy Nagy Bibliát, ha van és igen sokba nem kerülne, mondja az én látogatóm kalapja karimáját idegesen gyűrve. No hiszen most lettem még csak igazán kiváncsi? Mindjárt meg is kérdeztem, hogy kinek az? Hát nekem tiszteletes ur. Nekem és családomnak, tudom, hogy egy kicsit meglepi ez tiszteletes urat, folytatja, de nagy sora van ennek. Vallásos, jó szülők gyermeke vagyok 'én, de hát Amerika, a társaság tudja kiforgatott. Ön ellen, meg az egyház, hitem, meg Isten ellen fordított, de a tegnapelőtti éjszakát soha nem felejtem el, mindig eszembe lesz. Az az éjszaka megfordított. Mi történt, kérdem kíváncsian. Semmi, de majdnem történt. Tudja tiszteletes ur, az asz- szony, a gyermekek is felébredtek, hogy dörgött, csattogott az ég. Egy darabig csendben voltunk, de hogy mindegyre jóbban recsegett a ház 'és mindegyre jobban villámlott, a gyermekek félni, majd sírni kezdtek. Bosszúsan kiáltottam rájuk, hogy mi az . . . félnek és mit óbégatnak? Mondok csalányba nem üt a menykő, ezt tudjátok meg. Ahogy kimondom ezt, egy nagyot csattan, hogy szinte az ágy is megremeg és az egész házat elönti a fény, mintha csak a házba vágott volna bele. Az 'én magyar testvérem szünetei tart, kiveri az izzadtság, azt törölgeti. Hát bizony hosszú idő óta most először imára kulcso- lódott a kezem és nem tudtam én egyebet mondani, mint Isten, atyám, szüleim jóreménysége, legalább csak gyermekeimen könyörülj, aztán átfogtam őket és sokáig nem tudtam mozdulni. Hát most csak azért jöttem, hogy tessiék nekem adni egy Ima-, egy Énekes könyvet, meg egy Nagy Bibliát. Aztán, ha majd felénk jár, ne kerülje el házunkat, keressen fel mint egyháztagot. Még sokáig elbeszélgettünk. Mikor távozott, a félelemnek helyét a boldog reménykedés váltotta fel, mert: A valóságos igaz jót Az Ur meg nem tagadja, Nagy gazdagság és rakott bolt Nem fő jó, s ritkán adja, Vagyon egy jó Istened, Ez tenéked mindened, Van jó lelkiismereted! Elég, ezzel beérheted. Szabó András. TAGSÁGI DIJAK. Lapunk nem teljesítené a maga hivatását, ha csak olyan eseményekről emlékeznék meg, amelyek önérzetünknek hízelegnek. Hála Istennek, vannak ilyenek is, de vanak olyan eseményeink is, amelyekkel bizony nem dicsekedhetünk. Félve nyúlunk pedig a kérdéshez, mert nálunk könnyű helyen áll a neheztelés. De hiszen mi nem Péterről vagy Pálról, hanem 'mindnyájunkról szólunk, mert ebben a betegségben a legtöbb helyen benne vagyunk. A tagsági dijak kérdése ez, amely alig egy-két egyházat kivéve szinte lehetetlenül alacsony. Évi 5—6 dolláros, sőt io dolláros tagsági díjból is, nem lehet egyházat fenntartani. Bizonyság reá az, hogy egyházaink jóformán mindenütt reá vannak utalva, hogy amit tagsági dij cimén nem kapnak meg híveiktől: azt száz és száz más címen vegyék be ugyanazoktól. Az egyházi bálok, egyházi piknikek egyenesen ezt a célt szolgálják. A különböző előadásoknak megvan a maguk erkölcsi célja, haszna és jogosultsága, de még ezek rendezésénél is nem az erkölcsi, hanem az anyagi cél lebeg szemeink előtt, mert kénytelenek vagyunk arra gondolni legelső sorban. Szólj unk-é valamit a különböző sorsolásokról, bingókról, sőt újabban kártya partykról, amelyek rendezésére szintén azért van rákényszerítve az egyház, mert a hívek önkéntes
