Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-08-05 / 31. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA berek közé, tehetetlenül állanak meg a legelső felvetődő gyakorlati probléma előtt, nem tudnak segíteni azon a szerencsétlen fiun és kétségbeesett szülein, — ellenben azzal vannak teljesen elfoglalva, “hogy ki nagyobb közöttük.” Jézus itt ismét elevenükre tapint. Leleplezi őket, a “krisztus- kodókat”, akikben hamisítatlan “pogányság” rejtőzött. “Tudjátok, hogy azok, akik a pogányok között fejedelmeknek tartatnak, uralkodnak felettük és az ő nagyjaik hatalmaskodnak rajtok. De, — aki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok és aki első akar lenni, mindenkinek rabszolgája legyen: mert az embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon ...” Mikor nagyok akartak lenni, akkor voltak a legkisebbek. Mikor elsők akartak lenni, akkor voltak a legutolsók. Ha meg nem változtak volna, ha Szentiélektől újjá nem születtek volna, nyomot sem hagytak volna maguk után e földön, még a nevüket is elfeledte volna a világ, amely ma sem azt keresi, hogy melyik hitvallásra esküszünk, hanem azt figyeli, hogy milyen szolgálatot végzünk embertársaink javára. A világot azonban mindenekfelett az lepte és ragadta meg akkor, hogy a keresztyének “menynyire szeretik egymást!” Ha még úgy emlegették volna is Krisztus nevét, ha még úgy hittek volna is a predestinációban, de zsoltár-énekléseikből az egymás iránti gyűlölet diszharmóniája hangzott volna ki, bizony csak megvetésre számíthattak volna. Mielőtt pedig az egymás közötti választófal le- rontathatnék, a közöttünk és Isten között levőnek kell eltűnni. “Mert Ő a mi békességünk, ki eggyé tette mind a kettőt és lerontotta a közbevetett választófalat, az ellenségeskedést, — hogy megbékéltesse az Istennel mindakettőt' egy testben a keresztfa által, megölvén ezen az ellenségeskedést.” Vagy ez történik, vagy pedig az ellenségeskedés öl meg bennünket! Félre hát a csatabárddal! Amit már a kannibálok is egy helyen ünnepélyesen koporsóba helyeztek és eltemettek, ne ássák azt ki újra az amerikai magyar reformátusok. A helyett, hogy szüntelen állig felfegyverkezve, kölcsönös gyanakvással és álmatlan virrasztással lessük egymást, várva az őrizetlen pillanatra, amikor egymás torkára törhetünk: próbáljunk megbékülni Istennel és egymással a Krisztus által. “Boldogok — nem a békefolytatása a 10. oldalon.) jó szolgálatot tesznek lapunknak, ha támogatják azokat az üzleteket, amelyek lapunkban hirdetnek s ha vásárlásnál hivatkoznak lapunkra. OLVASÓINK ciL^=ir= ir=ir=imnr=n—,—ur= ir==in fjOQY LÁTJUK MI? ... J írja: Balogh E. István. [jj nr=^-ií= --nr==tr=inrn=ir-=it= ir^=-=in H ÍRNÉV ÉS TRAGÉDIA kísérte egymásután a bátor repülők merész vállakózásait. Mattern sikertelen világ-körüli útja, a Mallison pár lezuhanása s különösen a két bátor litván halála még mindig azt . igazolja, hogy a gépek tökéletlen volta uralkodik az emberi erőtlenségen. Wiley Post csaknem hasonló sorsra jutott, Italó Balbo generális gépjeiből is lezuhant egy s Lindbergh csak nagy nehézségek után folytathatta útját.. A diadalmas hírnév azonban mégis csak ez utóbbi háromé.---™ Még alig 30 esztendeje, hogy a világ mámorosán ünnepelte azt az ujság-irót, aki 265 nap alatt utazta körül a világot s ime 1933-ban a félig vak Wiley Post, a modern “Phog Phileas” 6 nap alatt megtett sokkal nagyobb utat. — Mind nagy vállalkozás s mindegyik csodálatos eredményt mutat, de a biztonság,. tervszerű előkészület s a tudomány vívmánya szempontjából mégis csak az olasz légihadé az elsőbbség. Ez a “barátságos látogatás” közel három millió dollárba került az olasz államnak. A jövő szempontjából azonban sokszorosan többet ér az! — Ez is kézenfekvő bizonysága annak, hogy ahhoz, hogy valaha is legyen valamink a jövőben, áldozni, adni. kell érte sokat a jelenben. * * * M ISS PERKINS munkaügyi miniszter a pittsburghi és vidéki acél telepeket látogatta meg a napokban. Vezetőkkel és munkásokkal váltott bizalmas szavakat, tanácsot adott és kért a nő-miniszter. Tapasztalatokat gyűjtött, hogy a gyári munkások problémáinak megoldását ne csupán magas, rideg törvény-szakaszokkal, de a valóságos életnek saját maga által tapasztalt szükségei szerint intézhesse. Miss Perkinsre gondolunk s eszünkbe jutnak a mi volt “kegyelmes” minisztereink, akik ugyancsak nagy ritkán tudtak “leereszkedni” eny- nyire! —De amikor arra az ujságképre nézünk, amely éppen azt mutatja, hogy egy duquesnei református magyar munkás feltört kezét vizsgálgatja a nő-miniszter, elsősorban az az érzés tölt meg bennünket, hogy nem ä törvényalkotó, nagyhatalmú miniszter, hanem egy szívvel és lélekkel érző nő kutatja, keresi az arra szoruló emberek számára az igazi kiutat a szenvedések és terhek igazságos könnyebbé tételéhez. * * “A/í AGYAR NAPILAP” címen a közelmúltban Fo- i-VJL dór Gyula detroiti laptulajdonos és szerkesztő megindította az amerikai magyarság negyedik napilapját. Amikor e helyről őszinte jókivánatainkat küldjük a nagy és bátor vállalkozáshoz, ugyanakkor nemcsak a Lap, de olvasóink nevében is különös örömünket fejezzük ki Fo-; dór Gyula munkássága felett. A derék és nagyrabecsült szerkesztő neve mindnyájunk előtt jól ismert, de talán nem mindnyájan tudják, hogy azon kivül, hogy benne egyik hittestvérünket üdvözölhetjük, újságírói tevékenységén túl, mint detroiti egyházunk presbytere szorgalmas vezető munkása egyházi életünknek is. Detröitban és környékén lakó hittestvéreinknek első’ rangú kötelessége tehát, hogy egész szívvel álljanak mellette. De nemcsak a reformátusoknak, hanem minden magyarnak egyaránt. Hiszen Fodor Gyula kezdettől fogva velők együtt élt, velők együtt küzdött: csak méltó dolog, hogy- most is vele legyenek mindenek. .
