Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-07-01 / 26. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK KAPJA 9 ni----------ip-\---=11—:—ir=innr=ir-------n--- ■ ir===in 0 0 0 REFORMÁTUS ÖNTUDAT. 0 0 □ I--------------------------r-ll—----IE1BBE31--------II'---r-rJE REFORMÁTUS FÉRFI LIGA. Komoly vallásos életet akaró és öntudatosan 'hinni vágyó férfiak számára kezdett, évekkel ezelőtt, egy Férfi Ligát a Reformed Church, hasonlóan a hazai, felnőtt tagokból álló, Kálvin János stb. körökhöz. Öntudatos, komoly, vallásos lelkületi férfiak alkotják a Ligát, melynek helyi osztályai részére léleknevelő és hiterősitő munkaprogrammot központilag készit J. M. G. Darms Dr. a Férfi Liga központi főtitkára. Tudomásunk szerint Johnstown, Pa. volt az első magyar egyházaink között, amelyik már két éve megalakította a helyi Férfi Ligát s áldott eredményekről számoltak be eddig is. Azóta már Los Angelesben is megalakult, de még eddig más magyar egyházról mi nem tudunk. Most azzal a kéréssel fordul hozzánk a Liga főtitkára, hogy egyházaink férfiaina'k hívjuk fel érdeklődő figyelmét s akár közvetlenül, akár Lapunk utján az érdeklődőnek azonnal megküldi a szükséges magyarázó irodalmat. A Liga híreiből a Reformed Church Messenger jun. 15.-i számában lévők közül bemutatunk egy néhányat: “Egyik osztály indítja a másikat!’’ Ez a legjobb mód, amellyel a Ligát fejleszthetjük. Férfi egyháztagjaink nagyon is érdkelődnek ennek a testvéri intézménynek a fejlődése iránt s a hatás mindenütt nagyon jó. Jó néhány “Osztály” alakult imár s Iha Önök is programmjukba veszik, úgy ez év sokkal eredményesebb lesz. * * * “Egyházunk tervbe vette egy Osztálynak a szervezését. Szíveskedjen az összes felvilágosítást és szükséges iratokat megküldeni” — írja mindegyik egyház, ahol legalább egyszer előadták a Ligának igazi programmját és célját. Mikor írunk mi? Ki lesz a következő köztünk? * * * “Egyik legkiválóbb lelkész, akinek egyházában nagyon eredményes Férfi Osztály munkálkodik, írja egy mostanában kelt levelében: Nem elég még azoknak az egyházaknak a száma, amelyek eddig kipróbálták a Liga áldott lehetőségeit!” Kezdjük hát meg mi is magyar egyházak! * * * “Ez az ország nem lehet mind addig Krisztusé, ameddig meg nem teremtjük és ki nem fejlesztjük az egyetemes papságot” — írja John Moore püspök. Azaz, mind addig nem lehetünk igazán Krisztusé, mig meg nem tanuljuk Őt igazán szolgálni is, — nem csupán hinni Benne! * * * “Amaz emlékezetes idő óta, amikor István (a vértanú) elmondta beszédét a gyűlés előtt, mind a mai napig föltétlenül tapasztalható az egyház lelki életében ama nagy haladás, amikor a férfi tagok munkásságát széliében használni tudák.” Egyházaink érdekében szervezzünk tehát mindenütt egy-egy Osztályt a Református Férfi Ligából! (Bei.) C=3QDQG[=][S=0 MIÉRT KELL AZ ÁRVAHÁZ? (Folytatás a 4. oldalról.) getés folyamán szó esett a világfolyásáról, meg hánytuk-vetettük az egyházi, egyleti, társadalmi dolgokat, ügyeket. Majd nagy nekikeseredléssel elmondjuk a mai nehéz helyzetet is. No, mondom ,most éppen jó lesz előhozakodnom. Előveszem hát az árvaatyának legújabb körlevelét, melyben árvaházi vasárnap tartására hívja föl az egyházak vezetőit. Ennek is most kellett jönni, mondom, mikor anélkül is elég a mi saját bajunk. Talán jobb is volna, folytatom, ha beszüntetnék az Árvaházat, hisz ez olyan szükségtelen passzió, mivel minden államnak van árvaháza, hol el lehet helyezni a mi árváinkat is. Tovább nem folytathattam. A mi derék egyháztagunk feláll és közbevág: “Már megbocsásson kedves tiszteletes ur, az igaz, hogy Amerikában minden államnak van árvaháza, de ne feledjük el, hogy Amerikai Magyar Református Árvaház csak egy van és nekünk ezt pártolni kell, mig csak egy becsületes magyar szív dobogni fog Amerikában! A tiszteletes uraknak a mi panaszaink, a mi jajjaink között is biztatni kell bennünket. Ha most nem is tudunk adni, de adtunk, mikor tudtunk és újra fogunk adni, mihelyt csak tudunk! Mondják inkább azt a tiszteletes urak, hogy no testvérek, ha keveset is, de adjunk mindnyájan valamit, hogy ez a mi egyetlen Amerikai Magyar Református Árvaházunk most a nyomorúságos időkben otthont adhasson a magyar árváknak. Ez egyetlen szere- tet-intézm!ényünket ne hagyjuk!” Megtudtam, amit akartam, amit amúgy is gondoltam. A mi Árvaházunk ott él a mi népünk szivében. Hiába van meg a nagy nyomorúság, inkább megéhezi, megrongyoskodja, de Magyar Intézményeit mégsem hagyja, mert jólétben, balsorsban, még a halálban is hazáját siratja, fájlalja. Ha vannak is itt-ott üres, sivár lelkek, de a legtöbb áldott, jólelkü nép. Nyugodt lélekkel megtarthatjuk az Árvaházi vasárnapot most is Julius 2-án. Szabó András. T
