Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)

1933-05-13 / 19. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 9 ezeket a munkákat azért végzi, hogy felépíthesse azt az amerikai viszonyoknak megfelelő egyházi munkát, amelyet legjobbnak gondol. Közben a parochia mellett telket vesznek $Ő500.00-ért, a Board of Home Missions kölcsönét visszafizetik, az egyház önfentartóvá válik. 1928-ban az egy­ház nagy ünnepségek között tartja meg 25 éves jubileumát. A prosperitás boldog évei voltak ezek, amikor a pénz bőven folyt az egyház kaszá­jába, amikor minden munka nagy erővel folyt, amikor úgy látszott, hogy eljön az az idő is, hogy a megvett telken iskola épületet lehet emelni a rohamosan fejlődő ifjúsági és gyermek munkák végzésére. A fejlődésnek, a gazdagságnak, a bő­ségnek teljében hirtelen rászakadt a gyülekezetre a tragédia. Tevékeny, harcos lelkészüket 1929 ja­nuár 11-én elütötte egy teherautó McKeesporton s másnap igaz lelkét visszaadta Teremtőjének. Temetése az amerikai magyarság gyásznapja volt, nagy pompával helyezte tetemeit örök nyugovóra szerető gyülekezete az egyházi temetőbe. Halálá­val a bőség kora is lezárult, az élet megneheze­dett a világ felett. Munkájában segítői voltak, mint tanítónők: Hetey Gyuláné, Nagy Jolánka és Oláh Juliska, mint gondnokok: ifj. Lengyel István, Séga András, Gabóczi István, Jurcsó Ist­ván és Kovács János és mint pénztárnok öt éven át: Rigó János, mint egyházi jegyzők hosszú évekig: B. Nagy István és Somogyi György, akik hűséges munkájukért mindnyájan méltán megér­demlik az egyház köszönetét. Az egyház állja a depressziót is. A tragikusan elhunyt kiváló lelkész helyét a gyülekezet Dienes Barna brownsvillei lelkésszel töltötte be, aki állását 1929 május 15-én foglalta el, bár csak későbben költözhetett át Homesteadre, miután a parochiát teljesen átrenoválta és díszí­tette a gyülekezet. A nehéz munkaviszonyok jelei már ekkor kezdtek mutatkozni, később pedig be­következett a nagy pénzügyi és gazdasági össze­omlás, amely az acélipart majdnem teljesen tönkre tette. De a gyülekezet állja a nagy megpróbálta­tást. Bevételei természetesen nagyon megcsappan­tak, de kiádásait is leszállította úgy annyira, hogy az 1931-ik esztendő tetemes többlettel, az 1932-ik egész kevés veszteséggel zárult. E nehéz időkben az egyház rendbeszedte egész birtokát, kijavít­tatta a templom tetőzetét, újra csatornáztatta épületeit, garage-t épített, telkét parkírozta, a tem­plom belsejét kitisztította és festette, az iskolát rendbeszedte. A munka nagy részét a tagok a lel­kes vezetők segítségével maguk végezték, szabad idejüket ingyen odaajándékozva az egyháznak, amelyet szeretnek. Az egyház belső építése a le­fektetett alapokon folyik tovább, az egyházi munka minden napra kiterjed, gyermekeink, fia­taljaink talán nagyobb számban járnak mint va­laha. Egyházunk vegyes kara évek óta a legszebb sikerrel dolgozik, minden nagy ünnepünket gaz­dagítja énekével. A depresszió csak az anyagia­kon látszik, máskülönben álljuk a vihart hittel, reménységgel és szeretettel. A hálás gyülekezet elhunyt lelkészének nagyszerű síremléket emelt s úgy az Ő, mint alapitó lelkészének nevét az örök hála kifejezésével emlegeti ezen a 30 éves jubi­leumon. Az egyház tanitónői az utolsó négy év­ben: Tóbiás Ilonka és Bogár Anna, gondnokai: Somogyi György és Katona András, akik önfel­áldozó hűséggel szolgálják anyaszentegyházukat. Két nemzedék között. Egyházainknak ma nemcsak a depresszióval kell megküzdeniük, hanem azzal a nagy átalaku­lási folyamattal is, amit az a körülmény hozott létre, hogy egyházainkban ma már két generáció gyermekei ülnek egymás mellett. Azoké, akik maguk vándoroltak ki Amerikába s azoké, akik már itt más viszonyok és körülmények között nőttek fel. Az egyház e két generáció között áll. Vagy sikeresen áthidalja az ellentéteket és kielé­gíti a különböző kívánalmakat vagy rövidesen a harcba elvérzik. A Homesteadi egyház idáig si­keresen oldotta meg a felmerülő kérdéseit. Fiatal nemzedékét hat általuk választott fiatal ember képviseli az egyháztanácsban, akik az egyház egész életében tevékeny részt vesznek. A tagsági dij fizetésre bevezette a mai időknek jobban meg­felelő boríték rendszert, úrvacsorát egyéni kely- bekből is oszt s fiatalsága saját szervezeteiben szabadon éli egyházi életét. És ragaszkodik egy­házához. Érzi, hogy egyháza az övé is és vele szemben kötelességei vannak. Ha édes apáik 30 év alatt megépítették az egyházat, az ö köteles­ségük, hogy elismerjék ezt a nehéz és áldozatos munkát s ahol lehet segítsék az idősebbeket e munka végzésében. Ez a legdrágább hagyaték, amelyet örökségképpen kapnak. Ezen a jubileu­mon a két nemzedék együtt ünnepel s mind a ket­ten dicsőítik a mennyei édes Atyát, aki az ő in­gyen való kegyelméből ilyen dúsan megáldotta az Ő egyházát Acélváros füstölgő kéményei alatt. Phoenixville, Pa. Az eleve megállapított idő­ben, Május 30-án d. e. 10 órai kezdettel fogja fölszentelni a gyülekezet az uj templomot, amely a város egyik legszebb helyén méltó dicsekedése ottani testvéreinknek és szép dísze a városnak is. Előző napon, Május 29-én d. u. 2 órakor ugyanitt lesz a keleti Lel'készi Kör összejövetele is. A vendéglátó egyiház szeretettel hiv minden­kit s kéri, hogy az elszállásolás és vendéglátás megkönnyítése végett mennél előbb jelentse be jövetelét mindenki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom