Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-04-29 / 17. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 □ l------ICE-- ILt-tt— 11=1 □□ [=11--------IC —II-------IB CSENDES ÓRÁK. 1 0 □ írja: Tóth Mihály lelkész. 01-------n= "■......" ir=nr=rinrft=ir^— if= ......—ir=im ISTENNEK SZENVEDŐ SZOLGÁJA. Ezsaiás 53:5. ELŐIMA. Irgalmas Atyánk! Mutass nekünk lehetőséget arra, hogy megháláljuk irántunk való nagy kegyelmedet, amikor küldöttéi számunkra Szabaditót. Te tudod, Atyánk, hogy mi szeretjük Őt. Te tudod, hogy mi néki akarjuk adni azt, amink van: önmagunkat! Óh légy a mi segítségünkre szent elhatározásunkban! Ámen! TANÍTÁS. Amerikáiban Boston városát tartják az irodalom és művészet központjának. Ebben a városban a nyilvános népkönyvtár falait csudálatosán szép és rendkivül értékes festmények diszitik. Ezek egyikén ott látjuk a Krisztus fenséges alakját keresztre feszítve. A kereszt tövénél egyik oldalon ott térdel Ádám, a másikon Éva. Kezükben kelyihet tartanak, melybe felfogják a szegek helyéből alácsöpögő vérét a Mesternek, hogy bennük lés általuk ebben a vérben megmosódjék és megtisztuljak az egész emberiség. Egy takaró aztán, mely mindhármuk fölé terül, azt jelképezi, (hogy az ő váltsághalá- lának érdemébe az egész világot belefoglalja. Ez a mély értelmű és fenségesen szép festmény minden szónál ékesebben beszél arról, hogy az Atya bűneinket Őreá vetette s az ő vére által benne megtisztulhatunk bűneinktől. Vájjon érté- keljük-é ezt igazán? Ha értjük, akkor értékeljük is. Megpróbálom egy példával megvilágítani.. Egy misszionárius Mesopotámiának egyik városában telepedett le, hogy a mohamedánok között téritői munkát végezzen. Tizenhárom esztendeig prédikálta közöttük a megfeszített Krisztust eredménytelenül. “Szavaid igen szépen hangzanak” — mondogatták a bennszülöttek — “de mi ezeket nem értjük. Miért kellett néked ezekkel a csudálatos és felfoghatatlan igékkel hozzánk jönni ? Miért nem hagysz te bennünket magunkra, úgy ahogy vagyunk?” Egyszer aztán kitört a városban a kolera. Aki tudott menekült: gyáván, könyörtelenül maguk mögött hagyva betegeiket. Hadd pusztuljanak tehetetlenségükben! Egyedül a misszionárius maradt ott a betegekkel s házról házra járva gondozta, ápolta őket. Végre teljesen kimerülve őt is leverte lábáról a járványos betegség és meghalt. Ám azok, akiket betegségükben ápolt és meggyógyultak, igaz barátjuk holt testét kivittek a város falain kívül és nagy szeretettel eltemették. Évékkel ezután egy másik misszionárius kereste fel ezt a várost. Biztosra vette, hogy elődjének tanításait már rég elfeledték. Nagy volt aztán a meglepetése, amikor a város lakói kilenc mértföldre elibe mentek és nagy ünnepéllyel, igaz szeretettel fogadták. Elvitték a városon kívül egy szép és gondosan ápolt parkba, amelynek közepén rámutattak egy sirdombra, mondván: “Itt nyugszik a mi barátunk, aki életét adta 'érettünk.” Most már megértették beszédét, mert gyakorlatban adott rá példát. Most már elfogadták a Krisztust, mint aki az övéiért a Golgotán kereszthalált halt. Elfogadták őt, mint Megváltójukat. Később egy nagy és szép kőtemplomot építettek ezen a helyen Isten dicsőségére, Krisztus nevének magasztalására és annak emlékére, aki a Jézus nevében önmagát áldozta fel érettük. Hát igy volt ez a hajdankorban is. Jézus ott élt és munkálkodott az emberek között. Ám aránylag igen kevesen értették meg az Ő tanításait. De amikor oda adta életét érettük a keresztfán, csudálatosán megnövekedett követőinek száma. És ez elég volt nékik. Hittek benne. Hát mi látjuk-e az ő önfeláldozó szeretetét? Az ótestamentomi kornak hatalmas királya, Cyrus, legyőzte ellenfelét, Tigranes királyt. Azután rabláncra fűzte őt is, feleségét is, gyermekeit is s vitte magával. Valamennyien a biztos halálnak néztek elébe. Tigranes végre kegyelemért folyamodott hatalmas ellenfeléhez s felajánlotta a saját életét, csak ne legyen bántó- dása feleségének és gyermekeinek. Cyrust meghatotta Tigranes önfeláldozó készsége s megkegyelmezett véle együtt egész házanépének és szabadon bocsátotta őket. Hazafelé menet szóba került a nagy győző, Cyrus, hatalma, kincse, gazdagsága. Egyik magasztalta ékszereit, másik pompás palotáját, harmadik nagylelkűségét. Egyszer aztán Tigranes oda fordul feleségéhez, aki az egész idő alatt egy szót sem szólott: “Hát te mit gondolsz Cyrus király felől?” “Az igazat megvallva — szólt az asszony — én nem is láttam őt.” “Ugyan már, hát hol volt a szemed?” “Az én szemem” — felelt az asszony — “szüntelenül azon a férfiún függött, aki jelenlétemben ajánlotta fel életét gyermekeimért és én érettem s én egész idő alatt senkit sem láttam, csak őt.” Jézus nemcsak felajánlotta, de oda is adta érettünk életét. Vessük tdhát rá a mi tekintetünket és soha ebben az életben le ne vegyük róla. Ámen! UTÓIMA. Mindenható Isten, ki elküldötted a te egyszülött Fiadat erre a földre, hogy meghaljon a mi bűneinkért és feltámadjon a mi megigazulásunkért! őrizz meg minket a kísértésektől, hogy a mi tekintetünket soha, egy pillanatra se vegyük le a mi drága Mesterünkről, az Ur Jézus Krisztusról. Ámen!
