Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-04-22 / 16. szám
14 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA ni——ir= .."ir==ir=innr==if——-n=----:ji---------3B 1 LORÁNTFY ZSUZSANNA 1 | 1600—1660. Irta. Dr. Nemes Béla. ni——u=-----------n=^ir=innr=n- n ...........^Eh-TTT-r-jn (Harmadik folytatás.) “Pélünk uram rettenetesen a pápistáknak sok rendbeli álnok praktikáitól és mesterséges megcsalásoktól”, irja ez időben a fejedelem. Lorántfy Zsuzsánna, ki szivvel- lélekkel református 'volt, aggódva gondolt a jövőre, de győzött benne az 'édes anya; Istenben bízva, beletörődött fia választásába. Már most ő is, ura is azon volt, ‘hogy Zsófiát a református vallásnak nyerje meg. A dolog nehezen ment. Zsófia látszólag rokonszenvezett vőlegénye vallásával Ígérgette az áttérést, de egyre huzta-lhalasztotta. 1643 február 3-án megtörtént az esküvő. A gyulafehérvári kastély ritkán látott együtt annyi fényes népet. Ott voltak a többi közt a lengyel király, a római császár, a moldvai és havasalföldi vajda, a kurlandi herceg, az esztergomi érsek követei, tömérdek főur Magyarországból és Erdélyből, száz meg száz ember csak a Ráikóczia’k és Báthoriak atyafiságá- ból, Szeklérszámra hozták a sok ajándékot: drága ruhát, szőnyeget, ékszert, csecsebecsét. Elállt a vendégeik szemeszája a sok látnivalón. Az esketés, melyet az erdélyi református püspök végzett, fejedelmi diszszel ment végbe. A fiatal pár nászruhája egymagában vagyont ért. Utána lakomázások; asztalra került a Rákóczi-uradal- mak legizesebb erdei vadja, hala, gyümölcse, bora. Hetek fordultán is akadt Fehérvárott mulató idegen és rokon, mikor a család már foga- rasi birtokán tartózkodott. Újra meg újra próbálkoztak Zsófia térítésével, ami április 5-ikén sikerült is, a menyecske az Ur szent vacsorájához járult. Ámde régi vallása külsőségeit nem akarta levetkezni. Makacsul ragaszkodott a pénteki és szombati böjtöléshez. Az öreg Rákóczi hiába magyarázgatta, hogy ezt a protestáns egyház nem kívánja; Zsófia a pénteki böjtről soha se mondott le. Urával eljárt a református templomba, prédikációt hallgatott, bűneit nyilvánosan gyónta meg. Ámde mindez csak színből történt. Anyósa halála után visszatért a katholifcus egyházba, türelmetlenségében protestáns papokat és tanítókat elüldözött és földönfutóvá tett. Szive szakadt volna fájdalmában Lorántfy Zsuzsannának, ha megsejti a jövőt E nélkül is sokat bánkódott fiáért. Közben meg is gyalázták. Még 1641-ben könyvet adott ki a buzgó asszony: a református vallás isteni eredetét bizonyítja szentirási idézetek alapján. Erre gunyirat jelent meg, fedőlapján rajzzal: a frigyládát tehén vontatja, ez a tehén Lorántfy Zsuzsánna; nevének első szótagjából “ló” lett. A fejedelmet, ki nagyon szerette Zsuzsánnát, vérig felháborította ez a gyalázatos támadás. Nagyszombati és bécsi katiholikus papokra gyanakodott. Irt III. Ferdinand királynak, kutassa a szerzőt és büntesse meg példásan. ígérettel fizették ki, a munka írója titokban maradt. Rákóczi hitvesi gyengédségére vall, hogy a megjelent példányókat összeszedette és tűzre dobatta; a fejedelemasszony nem tudott a meggya- lázásról. “Elhigyje kegyelmed, nem is igen érkezem most igen sokáig búsulni, mert sokfelé kell választ tennem, az gondot pedig, valamire Isten segít, jó szívvel viselem”, irja Lorántfy Zsuzsánna 1644 derekán urának. Rákóczi ez év februárjában hadat indított III. Ferdinánd király ellen. Sok panasz, sók keserűség volt az oka. A katholikus papság Magyarországot az ausztriai ház örökös tartományává akarta tenni; törvényeinkkel nem törődött; a protestánsak elnyomására behozták a jezsuita-szerzeteseket; sok templomot és paplakot elvettek, papokat világgá űztek; a protestánsok panaszaikkal, ha igazuk van is, célt nem érnek, panaszolja Rákóczi. A polgári és vallási szabadság visszanyerésére áldoz vagyont és vért, mikor fegyvert fog. A fejedelem kisebbik fiát magával vitte. Zsuzsánna tenger dologgal és gonddal itthon maradt. Nagy sor volt a Rákóczi-lbirtok rendben tartása. Mikor férjhez ment, öt uradalmuk volt, ez a vagyon azóta megháromszorozódott. Mig az ura diadalmasan vitte előre csapatait, addig a feleség gazdálkodott. Nincs az a távoleső uradalom, melyről pontos értesülései ne volnának. A legutolsó ispánnak ir maga is. Jönnek-mennek emberei, parancsot visznek, híreket hoznak. Közben folyton összeköttetést tart urával, egyik címeres posta a másik után gördül 'ki-be. Boldogan veszi a fejedelem sorait, ki “csak az Isten tisztességét s a szegény ügyefogyott nemzet sza- badságtalanságát nézi”, mikor szenved és nélkülöz. Minden levelében meghatóan nyilatkozik szeretete és tisztelete; várva-várja Rákóczi “parancsait”, “kegyelmed édes uramnak” szólítja és sohasem tegezi. “Szolgálok kegyelmednek mint jó uramnak; adja Isten, halljunk örvendetes híreket kegyelmetek felől.” Csapatokat fogad és fizet, ruhát, ágyút, golyót s egyéb lőszert (készíttet, lovat vesz és küld ura táborába. Viaszgyertyát is öntet, mert szegény férje nem kerülheti ki az éjjelezéseket. Hazaküldött sebesülteket ápol és segít. Közben a gazdálkodás gondját viseli, vet, arat, szüretel. (Folytatása következik.)
