Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-04-22 / 16. szám
± AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 4 már általános, szinte idült elégedetlenség jelentkezik, esetleg talán minden látható ok nélkül: a gyülekezet kérje lelkészétől helyének megváltoztatását. Bölcs és okos rendelkezés. Lehet, hogy esetleg a lelkésznek igazságtalanul kell szenvednie miatta, de nem ez-é a legkisebb áldozat, amit egy lelkipásztornak meg kell hoznia gyülekezetéért? A legtöbb esetben azonban nem történik igazságtalanság. Ha csak egy kis csoport okvetetlenkedése okozza a jogtalan háborgást: a gyülekezet igazságérzete rendesen kiegyenlíti azt s az elégedetlenség nem válik általánossá s különösen nem válik idültté. Mi történik a lelkészszel ? A legnagyobb igazságtalanság volna azonban, hogy egy lelkészt, ha egyébként igazi okot nem szolgáltatott rá, egyszerűen az utcára dobjanak ki. Nem volna erre elég ok még az sem, ha a gyülekezet az idők folyamán arra az egyetemes meggyőződésre jutott, hogy annakidején nem jól választott. Nem olyan lelkészt választott, aki az ő igényeinek és szükségleteinek megfelel. Amikor lelkészét megválasztotta: azt a maga akaratából választotta meg. Ha valamire, úgy arra büszkék lehetünk, hogy lelkészválasztásainknál a gyülekezet szabad akarata jut érvényre s egyházainkban ismeretlenek azok a korteskedések, amelyek otthon, sajnos, még a legfényesebb egyházak életében is előfordulnak. Már pedig, ha a gyülekezet a maga akaratából, szabadon választotta meg a maga lelkészét s az a lelkész jóhiszeműen elfogadta azt a választást: a gyülekezetnek nincsen joga arra, hogy későbben esetleg minden igaz ok nélkül az utcára dobja vagy dobassa ki lelkészét. A saját szabad választásának következményeit viselnie kell még akkor is, hogyha ez a választás későbben helytelennek bizonyult. Ha tűrhetetlennek találja azt a helyzetet, amely alapjában véve nem egyéb, mint az ő szabad választásának következménye: önmagának, a gyülekezetnek is hozzá kell járulnia valamivel a helyzet orvoslásához. Ez a hozzájárulás nem lehet más, mint hogy elfogadja lelkészéül azt, akit egyházi hatósága a helyzet orvoslása végett oda rendel. Mi lehet a megoldás ? Mert az ilyen áldatlan helyzetnek egyedül elképzelhető és igazságos, méltányos megoldása csak a lelkészcsere lehet, föltéve, hogy a lelkész szinte állandónak bizonyult összeférhetetlen természetével vagy egyébként nem szolgált reá a legsúlyosabb büntetésre: a lelkészi állásától való megfosztásra. (Folytatása a 10. oldalon.) BL===3Er :~I-7^[===3ISBH[3E===][= 1 JJOQY LÁTJUK MI?... 1 írja: Balogh E. István. nt=—ir=- ir=ir=innr^ii------irrr.......—n==in K ÉT HÍR. Egyik arról szólt, hogy két angol pilóta a világ legmagasabb hegycsúcsát keresztül repülte s a tudomány hasznára felvételeket is készített a Mount Everestről. — Ugyanez a rádió jelentés, ugyanazok az újságok közölték a világgal a másik hirt is, hogy az 5 millió értékű, 750 láb hosszú “Akron”, a világ legnagyobb léghajója 74 emberrel együtt a tenger mélységébe veszett. — Egyik a tudomány győzelmét, másik az emberi munka tökéletlenségét és áldozatot követelő vereségét hozta hírül. — Mindig igy volt ez, minden emberi törekvés megkövetelte a maga súlyos áldozatát. S ha csak eddig volna, akkor az elfogulatlan ember-világ örömmel venné a tudomány győzelmét és viszont igaz részvéttel siratná el a másik veszteséget, de tovább is szól a történet! Még fel sem lélekzett ez ország a nagy csapás hatása alatt, már a hadihajókat és tengeri katonaságot felülvizsgáló bizottságnak az elnöke arról beszél, hogy Amerika tengerészetét teljesen ki kell építeni. 27 nagy hadihajót engedélyez a “londoni béke” ennek az országnak s a képviselőház előtt ott fekszik a javaslat, amelyben az építés megszavazását kérik! Az is benne van a javaslatban, hogy az építés által a munkanélkülieken is nagyot segíthetnének. — Vájjon az “Akron” vesztesége lesz-e annyi jó hatással a Congresz- szusra, hogy legalább is egyelőre meg ne szavazzák az épitést? Vájjon a munkanélküliség problémáját csak a hadihajók építésével tudják megoldani? Vájjon az egész világ csak a munkanélkülieken való segítő szándékot látná az amerikai hadihajók építésében? Vagy pedig ugyanazokon a hajókon akarják szállítani az építőket egy újabb embergyilkosságba? Mire való mind ez? * * * E instein és a világbéke. “Az alulírott (63-an) Chicagói Béke Barátok üdvözlik és köszöntik Önt, mint a világ legkiválóbb és leghatározottabb háboru-el- lenes vezérét . . .” írják abban a díszoklevélben a chicagói Nemzetközi Szövetség vezetői Einsteinnak, amit születésnapja alkalmával nyújtottak át a nagy német tudósnak s amelyben a világ “első polgárának” nevezik Einsteint. — Míg egyrészről Chicagóban a világbéke nevében tüntetik ki a ma élő egyik legkiválóbb tudósunkat, addig folyóiratok és lapok különféle megjegyzésekkel emlékeznek meg két polgárosodni kívánó lelkésznek az esetéről. D. C. Macintosh nevű yalei theológiai tanártól a Supreme Court megtagadta mostanában a polgárjogot, mert kereken kijelentette, hogy háború esetén nem hajlandó fegyvert fogni, ugyanakkor azonban egy Párisi nevű olasz “bootleger király”-nak és rablónak pardont adott a börtönből az államhatóság, hogy “folyamatban lévő polgárosodását el ne veszítse”! Egy másik lelkész pedig, a St. Paul (Minn.) városában lakó Rutledge Beala kijelentette, hogy a háború kérdésében ő a, ma már nemzetközi törvénnyé vált, “Kellogg Pact” alapján áll, amely többek közt úgy szól, hogy: “az Egyesült Államok a háború intézményének a megszüntetését kívánatosnak látják” s mégis megtagadták tőle a Cour- ton a polgárjogosultságot. — Az egész művelt nemzet felfigyelt a két polgárosodni akaró lelkész esetére s bizonyos, hogy mindnyájan jogosan kérdezhetjük, hogy ilyenek után hová vezet a mai keresztyénségünk? Isten sem akarja, magunk se akarjuk, hogy valaha is hadakozzunk s ugyanakkor nem lehetünk polgárai egy protestáns, keresztyén államnak, ha ezt nyíltan meg mondjuk?
