Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-04-08 / 14. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 9 A Református Egyesület Vezértestülete f. évi Január hó 25. és 26. napjain tárgyalta ezt a kérdést. A tárgyalást közvetlenül lefolytató bizottság előtt két javaslat volt. 1. Az egyik javaslat, hogy lapjaink az Egyesület hivatalos lapjában, a REFORMÁTUS UJ- SÁG-ban egyesüljenek ennek szerkesztője, Borsy Kerekes György lelkész szellemi és Melegh Gyula lelkész, a R. L. szerkesztőjének anyagi vezetése alatt. 2. A másik javaslat, hogy a lapok a REFORMÁTUSOK LAPJÁBAN, az amerikai magyar reformátusság legrégibb, történelmi lapjában egyesüljenek Melegh Gyula lelkész szerkesztése alatt, aki mellett az egyesülésben résztvevő lapok szerkesztői, mint társ-szerkesztők munkálkodnának. A R. L. a maga régi nevét REFORMÁTUS UJSÁG-ra változtatja meg. Független testvéreink ez utóbbi tervről még csak beszélni sem akartak. Mereven ragaszkodtak az első tervhez, amely az egyesült lap szellemi vezetését, tehát az amerikai magyar reformátusság lelki életének irányítását kizárólagosan az ő kezükbe teszi le. Abba nekünk semmi beleszólásunk nincs s legfellebb csak utólagosan élhetünk szükség esetén panasszal az Egyesület elnöke és a lap Tanácsadó Bizottsága előtt. Hosszú vitatkozás után csupán annyi engedményre voltak hajlandók, hogy a lap szellemi vezetésébe a lap Managing Editorának, tehát a mi képviseletünknek is legyen beleszólási joga. Sajnos, hogy a hivatalos jegyzőkönyvből valahogy még ez az “engedmény” is kimaradt és a végleges határozat olyan formában látott napvilágot, hogy nekünk, akik a Reformed vagy a Presbyterian Church kebelébe tartozunk, az egyesült lap szellemi irányításához semmi közünk nincs s legfellebb csak utólagosan van panasz-emelési jogunk. Lapunk szerkesztője még a ligonieri gyűlésen megmondotta és bejelentette, hogy ennek a határozatnak a mi sorainkban erős ellenzéke lesz, amint az később be is következett. * * * A ligonieri tervet s az egész ügyet f. évi Februárhó 14-én körlevélben ismertettük az összes lelkészekkel, gondnokokkal és számos világi testvérünkkel. Kötelességünk volt, hogy megkérdezzük azoknak a véleményét is, akiknek legelső sorban van joguk egy ilyen nagy fontosságú kérdésben véleményt mondani. Az egyháztanácsoktól, lelkészektől, világi testvérektől igen szép számban beérkezett válaszok 6:1 arányban ellene nyilatkoztak a ligonieri tervezetnek, amelynek keresztülvitele tehát egyszerűen lehetetlennek bizonyult. Lapunk szerkesztője föltétien híve lévén a lapok testvéries, igazságos és méltányos egyesítésének, újabb tervezetet készített, amely szerint a szerkesztőségbe fölvétetnék Vasváry Ödön lelkész, a kitűnő tollú újságíró s igy az egyesült lap három, egymással teljesen egyenlő jogú szerkesztő vezetésével indulna úgy, hogy a szerkesztők mindegyikének meg volna a maga munkaköre s az egész lapot illetőleg a maga tanácskozási joga. Ez a tervezet nem zárja ki a Független testvéreket a lap vezetéséből, de jogot biztosit a másik oldalnak is. Ezt a harmadik tervezetet csak szükebb körben ugyan, de ismertette mintegy 15—20 lelkésszel és világi testvérünkkel azok közül, akik a ligonieri tervezetnek leginkább ellene voltak, s ezt a tervezetet egy kivételével mindenki elfogadta. Miután e harmadik tervezetnek sikere a mi részünkről biztosítva volt, Március 4-én közölte azt Borsy Kerekes György lelkésszel, a MAGYAR EGYHÁZ szerkesztőjével, lehetőleg postafordultával kérve választ arra, hogy lehetne-é erről beszélni, vagy nem? Erre a megkeresésre Március 10-én kapta meg a választ, amelynek lényege ebben a mondatban van összefoglalva: “A lapegye- sités ügye engem egyénileg ott és akkor fog valójában érdekelni, amikor valamiben segíteni tudok. Az ön által ismertetett esetben ennek lehetőségét nem látom.” Tekintettel arra, hogy a levélváltás hat napot vett igénybe, és tekintettel arra, hogy a B. Kerekes György válasza nem Youngstownban, hanem Mc- Keesporton adatott postára: nyilvánvaló, hogy e harmadik tervezet a Független Egyház itteni vezetői között megbeszélés tárgyát képezte s igy az arra adott válasz nemcsak egyéni vélemény. Meg kell tehát állapítanunk, hogy a lapok egyesítésébe a mi Független testvéreink csak abban az esetben voltak hajlandók belemenni, ha annak vezetése és irányítása KIZÁRÓLAGOSAN az ő kezükbert less. Ez pedig képtelenség. Az ilyen egyesülés nem testvéri kézfogás, hanem jogtalan és jogosulatlan erőszakoskodás volna csupán. * * * El kell mondanunk még egy közbejött “epizódot” is. Február 9-én Sebestyén Endre duquesnei lelkész találkozót kért e lap szerkesztőjétől és Balogh István mckeesporti lelkésztől. A találkozón a nevezetteken kívül megjelentek Borsy Kerekes György és Daróczy Sándor lelkészek is. Sebestyén Endre előterjesztette, hogy a mi duquesnei és donorai munkánk az ottani Független egyházakat megsemmisüléssel fenyegeti. (Nb. ha ezek az egyházak csakugyan ilyen kényelmetlen helyzetben vannak, az nem annyira a mi mun-
