Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-04-08 / 14. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA foglalkozunk. De amikor reánk kényszerítik azt: nem térhetünk ki előle mi sem. Mit akarnak a mi független testvéreink a maguk politikájának erőszakolásával ? Az elmúlt tiz esztendő megmutatta már, hogy az amerikai magyar reformátusság ezt a politikát nem teszi magáévá. Meggyőződhettek arról, hogy az ő utjok csak gyűlölködést, testvérháborut jelent, de szó sem lehet arról, hogy esen az utón az amerikai magyar reformátusság békéje, egysége helyre álljon. Tiz vagy tizenkét évvel ezelőtt megkezdték munkájukat azzal az állítással, hogy amerikai kötelékben elveszítjük legdrágább kincseinket: hitünket, nyelvünket, magyarságunkat, szabadságunkat, lelkészválasztási jogunkat, stb. stb. Mutassanak csak egyetlen egy esetet is, ahol ez az állításuk beigazolást nyert. Ha azóta szerveztek is egy pár, egészen törpe egyházat, amint tették azt Leechburgban, Fairporton, Windberen és Kreishervillen: ezeknek a törpe egyházaknak bölcsője egytől-egyig csak a mindenütt előfordulható belső elégedetlenség, amelynek azonban az ő elvi alapjukhoz semmi köze nincs. Nincs és nem is volt elvi alapja Youngstownban sem, ahol ha nem kell egy megtévedt lelkész ellen hivatalosan eljárni: szó sincsen soha független egyházról. Egyetlen eredményük csupán, hogy a legkülönbözőbb okok ügyes fölhasználásával sikerült egy néhány egyházat kettészakitani, a gyűlölködést állandósítani, kicsiny bajból nagyobbat csinálni. Gondolhatnak-é ennél valaha is nagyobb eredményre? Hiszen egy-két Szűcs Jánosra, akik a saját bosszú jóknak kielégítésére készek még talán az édes apjukat is elárvereztetni, mindenütt akadhatnak. Higyjék el azonban azt, hogy az emberi szenvedélyeket fölhasználni, elégedetlenekkel ösz- szejátszani, azokon keresztül egyházakat szétszakítani, testvért testvérrel szembeállítani, a civako- dásnak, a gyűlölködésnek magvait elhintegetni s ezen a vetésen aratni: egyáltalán nem jelent semmi dicsőséget. És még kevésbbé jelent Istentől megáldott gyümölcsöt. Közegyházaink anyagi helyzete most igen nehézzé vált. Talán ez a körülmény vezette őket arra a gondolatra, hogy egyházainkban most nagyobb lesz a hajlandóság az “átkristályosodásra”, eddigi kötelékeik felbontására. Legyenek azonban bizonyosak arról, hogy híveinkben mindig lesz annyi becsület, hogy a nyomorúság idején, vagy ha Istennek kegyelme fölvitte dolgukat: nem fogják otthagyni azokat, akik nagy áldozatokkal és még nagyobb szeretettel állottak velők és mellettük akkor, amikor szükségük volt a segítésre, támogatásra. Ma már sokkal jobban “kikristályosodott” mint valaha is, az a meggyőződés, hogy mi Amerikában élünk s nekünk az amerikaiakkal kell együtt élnünk. Propogandájuk tehát csak győzelem nélküli harcot eredményezhet. Az amerikai magyar re- formátusságnak pedig már éppen elég volt a harctól. Hagyjanak föl hát vele s különösen tartózkodjanak attól, hogy ezt a propaganda munkát a Református Egyesület hivatalos lapjában folytassák ! 0 300BE | fjOQY LATJUK MI? írj®: Balogh E. István. DE 3EIEIE 3D 0 □ □ 0 3D M ussolini európa ‘key-man‘-je, írja a Christian Century a márc. 29-ik számában, mert ma az európai béke, vagy háború kulcsa az olasz diktátor kezében van. 1914-ben a magyar trónörökös le- gyilkolása volt, ma pedig egy Olaszországból Magyar- országba szánt fegyverszállitmány ügye lett majdnem a háború kérdésének újra gyújtópontja. A szállítmányt megállították Auszriában, ahol még bizonyos javításokat akartak végezni egy fegyvergyárban. Franciaország követelésére az angol kormány azonnal át irt Ausztriába, hogy a fegyvereket rögtön szállitsák vissza Itáliába s tettükről pedig számoljanak be a francia és angol kormányoknak. Ez a “titkosnak szánt” leirat azonban olyan gőgös, fenyegető hangon volt megírva, hogy ahelyett, hogy Ausztria tudomásul vehette volna, megküldte Mussolininak, akinek az újságjai azután a világ elé tárták az angol “ultimátumot” s a vége az lett, hogy úgy Anglia, mint Franciaország bocsánatot kért. Ezután szinte naponkénti gyorsasággal következtek az események minden országban: — Hitler hatalmas győzelmet és diktá- torságot szerzett Németországban; Lengyelország ösz- szes határszélein mozgósított; Ausztria a nemzeti lázadások valóságos csatamezéjévé vált, mígnem itt is dik- táturát kiáltottak ki; folyamatos lépések tétettek a né- met-olasz-magyar-osztrák fasiszta államegység felé; Habsburg Ottó is közelebb költözött a magyar határhoz s megüzente, hogy “Magyarország, mint monarchia is őszinte barátságban fog élni a fasiszta államokkal” stb. Ezzel szemben Franciaország védő tanácsaitól felgyújtva a szláv utódállamok központi “kis entente”-á egyezkedtek s egyszerre szembe találta magát Európa egy irredentizmust, revíziót követelő diktátor szervezettel, élén Mussolinival s egy ellenséges francia-pánszláv, hatalomféltő közösséggel. Senki sem lát egy csepp lehetőséget sem arra, hogy háború lehessen ma s ugyanakkor egész Európa feszül a háború kitörésétől. Ezért kellett az angol kormány közbenjáró látogatása Mussolininál. “MacDonald lenyelvén büszkeségét” elzarándokolt Rómába, nem azért, hogy egy uj “béke rendszert ajánljon”, hanem, hogy elfogadja Mussolini békefeltételeit, amelyek megkövetelik a revíziót akaró államok méltó jogait. Hogy majd ugyanazt sikerül-e elfogadtatni Franciaországgal és a többiekkel, az megint más kérdés, de hogy egyelőre megint csend van Európában, azt látjuk! jó szolgálatot tesznek lapunknak, ha támogatják azokat az üzleteket, amelyek lapunkban hirdetnek s ha vásárlásnál hivatkoznak lapunkra. OLVASÓINK
