Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-04-01 / 13. szám
8 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA is great. The leader must think of little Bible contests such as the following: — take twelve prominent members of the society, divide them into sides, stand them in front of the room and ask them a list of Bible questions. If one misses, he is eliminated and the one on the opposite side will answer. Another ice-breaker is to ask everyone to think of a Bible verse that begins with the first letter of his last name and repeat it from memory. This will prove very interesting. Also some evening, instead of the usual method of speech making, have the leader, look up all the telephone numbers of the members and call them up often. There are so many different ways of developing meetings, if only a few heads are put together to gather ideas and would place them in practice. Monthly social gatherings are most important. Different ideas such as a “World Party” in which tables are scattered about a large room on which are articles representing different countries. Left four people eat at one table, it may be China, serve rice and peaches. — French tables on which are served grapes and some other fruit. — Russia may be ice cream, and etc. Above all things may each member be a praying member. More can be accomplished by prayer than any other written articles. It will bring a richness of understanding and blessing to every individual member. “Where two or three are gathered together in my name, there I will be and there to bless.” O=3I=]0I=]0[=]E3=> “JAMBOREE” Akármilyen idegenül hangozzék is, de ezt a szót most meg kell tanulnia az amerikai magyarságnak. Arra kell törekednie, hogy a cserkészek budapesti világ-táborozásán — Jamboree — mennél nagyobb számban legyenek képviselve a mi fiaink. Egyházaink körében több helyen vannak Boy Scout csapatok. És mindenütt vannak olyan fiaink, akik ha a saját egyházukban nincsen ilyen csapat: más egyházak boy scoutjaihoz csatlakoztak. Az amerikai magyarság fiai közül egy egészen nagy, hatalmas cserkész-tábor kerülne ki, ha mindnyájan együtt lennének. Ennek a nagy tábornak, az amerikai magyar boy scoutok táborának nem szabad hiányoznia a budapesti Jamboree-ról. A világ minden nemzetének fiai fognak ott találkozni: szabad-é hiányoznunk nekünk, az amerikai magyarságnak?.... Az is bizonyos, hogy fiaink közül nem egy és nem kettő megyen haza, különböző amerikai csapatokkal. Bizonyos azonban, hogy mint amerikai magyar cserkészek, boy scoutok, el fognak veszni, el fognak tűnni az amerikaiak közt. Törekednünk kell arra, hogy ez ne történjen igy. Törekednünk kell arra, hogy a mi fiaink egy külön csapatban és mennél számosabban legyenek ott! Micsoda öröm, micsoda boldog büszkeség és dicsekedés volna az Magyarországon, a fiuk ősi szülőföldjén, ha mint AMERIKAI MAGYAR CSERKÉSZEK egy csapatban jelennének meg! Micsoda ujjongó ünneplésben volna részük s micsoda nagyszerű lendülettel tépithetrfének újabb kapcsokat a hazai és az amerikai magyarság között! Törekedni fogunk arra, hogy ennek lehetőségét az amerikai Boy Scoutok Vezérkaránál kieszközöljük s ha ez megvan: kérjük a magyar cserkészeket és a magyar szülőket, hogy tegyék a sikert mennél teljesebbé. És kérjük a magyar sajtót, hogy ezt a gondolatot tegyék magukévá és minden erejükkel igyekezzenek azt előmozdítani. Bi— ie— —jl. ■ ir=innt=ir=—n >r=in 0 0 0 REFORMÁTUS ÖNTUDAT. 0 0 nt=ni=................ir=i[=innr=ii-^—— if------------=ni-------in MIÉRT VESZÍTJÜK EL A MI IFJAINKAT ? Irta. Fekete András. E ZELŐTT egy pár héttel a Reformátusok Lapja egyik írója egy ilyen kérdést tett föl. Ami igaz a Clevelandi Első Magyar Ref. Egyházról, általában véve igaz az Amerika többi magyar egyházairól is. Panaszokat hallunk a lelkészek ajkairól, hogy miután megkonfirmáltuk gyermekeinket, nagyobb részben el is veszítjük azokat. Mi az oka ennek? Hol keressük a hibát? Miért veszítjük el őket olyan nagy számban...........? Hibákat követnek el a szülők és lelkészek egyaránt. * * * Könnyelműséget látunk a gyermekek vallásos nevelésében. A szülők nem mutatnak példát arra, hogy miként kell a jó keresztyénnek viselkednie. A gyermek pedig nagy részben látásból tanul. Nem látják, hogy szüleik szorgalmas látogatói lennének az Ur házának. Nem látják, hogy részt vennének az Úrvacsorában. Nem látják, hogy kellőképen előkészültek volna arra. A vasárnapi iskolában nem látnak felnőtteket. Csak küldve voltak úgy a vasárnapi iskolába, mint a templomj ba. “Fiam, leányom: öltözz fel és menj a templomba! Menj a vasárnapi iskolába!” Csak ritkán ha hallja szülei ajkáról: menjünk a templomba, a vasárnapi iskolába. Pedig milyen jól esne a gyermeknek, ha egyszer vagy máskor szüleit is látná a vasárnapi iskolában, legalább mint vendéget! Ha
