Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-11-05 / 45. szám
14 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA a szent jegyeket ifj. Muntyán Sándor gondnok adományozta. — A mckeesporti lelkész körzetében összesen 130 léleknek osztatott ki az úrvacsora az ujbori hálaadás alkalmával. McKeesport, Pa. Október 26—30 között Reformáció-hetet tartott a gyülekezet s a hét jelzett estéin alkalmi evangélizációs istentiszteleteket tartottunk. Vasárnap az urasztalát is megtérítettük s összesen 55-en (38 fi, 17 nő) járultak a szent asztalhoz. Háznál vett úrvacsorát id. Lovass Jánosné beteg nőtestvérünk. A kenyeret és bort Szilágyi Gábor és családja adományozta. Köszönet érte. Tagjaink legnagyobb része az adománytól teszi függővé az urvacsorázást s ha ez a hibás felfogás már egyszer megszűnne, az áldott lesz a gyülekezetre nézve. — Az Ige szolgálatát Vargha Albert lelkész végezte a Reformáció Vasárnapján. — Hétfőn, október 31-én, önkezével vetett életének Schmidt Ferenc, 43 éves egyháztagunk. Özvegyén kívül 7 gyermeke és hozzátartozói gyászolják. Isten megbocsátó irgalma legyen az elköltözöttel és szerető vigasztalása a gyászolókkal. A LEGSZEGÉNYEBB PÜSPÖK. Irta: Szentkuti Károly. (Folytatás és vége.) — Nekem a ruha nem kell. Hanem ha fizetni nem tudsz, add ide hát ezt a borzasabb fiút. S a vitéz szabó vállon ragadott egyet az ép, piros fiuk közül. Mint a csirkét támadó orvmadárra az anya- tyuk, úgy rohant a Tiszteletesné a szabóra, nekiesett nagy szakállának, tépte tiz ujjával mint a kendert.-—• A rengeteg termetű török vitéz nem állhatta sokáig a dicsőséget, egy csomó szakáik hagyva a tüzes nő kezei között, menekült. — No édesem, szólt a prédikátor, te most rémitő veszedelmet szereztél. Mindamellett semmi veszedelem nem érte őket. Szatmári uram azt gondolta, hogy a török szabó szakálláért majd igy vagy amúgy áll bosszút, fogságba hurczol- tatja vagy még tán karóba is huzatja. De biz ott még hajukszála sem görbült meg. Hanem a török szabó ur azért nem feledte a vereségét a nyolcz pár ruha árát. Kereste ő azt és bizonyára igen jó helyen. A debreczeni püspököt egy napon elfogták s vitték nagy Törökországba. Mindenki csodálkozott ezen. Ugyan miért vihették el Nógrádi Mátyás uramat, hisz ő hadi dolgokba nem elegyedett. Nem is gazdag ur, hogy nagy váltságot várhatnának feje után. Ugyan mi okon vihette el őt a török ? Nemsokára megfejté a titkot Ali basának a debreczeni tanácshoz intézett levele. “Miután — igy szólt a levele — Szatmári- Paksi István pap Szelim szabónak 300 forintját (pedig csak 40 forint volt a kontó) hitetlenül elcsalta, mindaddig, mig ezen érdemes szabónak 400, a rustcsuki bejnek, a miért muftitokat (az ártatlan szegény Nógrádi Mátyás püspököt) kézrekeritette, szintén 400 forint, nekem pedig az ezen való gondokért 500 forint s igy összesen harmadfélezer forint bírságot meg nem külditek, mindaddig a ti muftitok, Nógrádi Mátyás rabságban tartatik, sőt két hónapon túl megzsinóroztatik.” Persze, hogy az ártatlan püspököt a jó debreczeniek nem engedték megzsinóroztatni, hanem hamarosan kiváltották, hogy a török aritmetika még furcsábbul ne üssön ki. Mire kiszabadult szegény Nógrádi Mátyás uram, egészen megőszült, beteggé lett. Letette a püspökséget. Igen veszdelmes hivatal ez. Valamelyik gregarius pap vagy káplán megint adósságot talál csinálni s elviszik érte a püspököt, becsukják, mig az adósság le nem telik az utolsó fillérig. Nógrádi uram félt az ily hivataltól s letette. Rövid időre meg is halt. Helyébe vitték Szatmárit. Sőt a traktusok egyező értelemmel püspöknek tették. Egy kissé vonakodott ő is. Mindazáltal mégis ráerőszakolták ezt a hivaltalt, melynek csak terhei nagyok, haszna, anyagi jutalma pedig semmi. Ha ott születik a hegy mögött, ahol a zsíros püspöki konczok adatnak, lett volna belőle győri, nagyváradi vagy váczi püspök. Lakott volna rezidencziában. Költött volna százezreket spanyol juhokra, angol lovakra, unokahugokra. S akkor most senkisem emlegetné. De ő kálvinistának született s lett a legszegényebb püspök. És ha valaki szégyenlené ez állapotát: fordítson egyet a történelem lapjain s ott megtalálja a nagy gazdagságot: müveit, amiket irt. Szerencsére nekünk sok ilyen szegény püspökünk volt — és hisszük, hogy lesz is. “Az Isten bölcseségének keresménye drágább * * kirbunkulusoknál.” (Jób XXVIII: 18.) * * * “Ha lehetséges, amennyire ti tőletek lehet, minden emberekkel békességesen éljetek.” (Róm. XII: 18.) * * * “Kegyelem nektek és békesség az Istentől, a mi Atyánktól és az Ur Jézus Krisztustól.” (Fii. 1:2.)
