Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-12-24 / 52-53. szám
20 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA GUSZTÁV ADOLF. Irta: Nánássy Lajos. EN az esztendőben november 16-án olt háromszáz éve annak, hogy Gusz- Iv Adolf svéd király, a harmincéves háború legnagyobb hőse, az evangélium igazságaihoz ragaszkodó protestánsok védnöke, a lützeni csatában halálával pecsételte meg seregeinek fényes győzelmét. Fiatal korában, 38-ik évében hunyt el, de nem élt hiába. Nevét nemcsak a világtörténelem lapjaira véste fel, hanem gond- viselésszerü eszköz volt Isten kezében abból a végből, hogy a reformáció munkája ne legyen hiábavaló, hanem az evangéliumi igazságok századokról századokra fentma- radjanak. Gusztáv Adolf 1594 december hó 19-én született Stockholmban. — Nagyatyja Vasa Gusztáv volt, Svédország reformáló királya. Már 1611-ben, Dr. Nánássy Lajos vagyis tizenhét éves korában trónra kerül, hogy országát keresztül vezesse azokon a viharozó vizeken, amelyek elpusztítással fenyegették. Egyfelől Dániával kellett állandóan harcban állania, mert ez a szintén lutheránus ország nem tudta elfelejteni és megbocsátani, hogy uralma alól 1523-ban Svédország kivonta magát. Még inkább lekötötték idejét a Lengyelországgal folytatott háborúk. Itt unoka- testvére a római katholikussá vált Vasa Zsigmond ült a trónon, aki a svéd koronához formált jogát nem volt hajlandó feladni. A lengyel király a Habsburg családdal került rokonságba és az 1618-ban kezdődő harmincéves háborúban, melyben római katholikusok és protestánsok állottak egymással szemben., a római kath. oldalon helyezkedett el. Gusztáv Adolf tisztán látta, hogy milyen sors várt volna országának evangélikus lakosságára, ha lengyel király unokatestvére lesz a győztes fél. Miután országának biztonságát és evangélikus hitét megszilárditotta, élesen látó szemei a szomszédos Németország protestánsai felé irányultak, akik II. Ferdinand császár uralkodása alatt, különösen 1629-től kezdve, sokat szenvedtek vallásuk miatt és a császár önkényes rendelkezései miatt egyházuk alapjában volt megingatva. A mikor a császár mindenkit ki akart irtani, aki nem a római egyházhoz tartozott, katonákat gyiijt és hajóra száll, hogy a szorongatott német hittestvéreknek segítségére siessen. Bethlen Gáborral már korábban diplomáciai összeköttetést tartott fent, de ennek az 1629-ik évben bekövetkezett halála megakadályozta a két hithősnek együttmunkálkodását. A Habsburg-párt érdekeit a kiváló Tilly és Wallenstein hadvezérek képviselték. Kezdetben a protestáns fejedelmek is kételkedve . fogadták a kicsiny svéd inemzet katonáinak protestántizmust mentő vállalkozását, de a mikor a breitenfeldi csatában 1631-ben Gusztáv Adolf a Tilly serege felett döntő csatát nyert, egyfelől a császár kénytelen volt belátni, hogy a protestánsokat nem irthatja ki, másfelől az aggodalmaskodó protestánsok Istentől küldött szabaditójukat fedezték fel benne és reá vonatkoztatták Ézsaiásnak eme szavait: “Feltámasztám északról és eljött napkelet felől, hirdeti nevemet és tapodja a fejedelmeket, mint az agyagot és mint a farkas a sarat tapossa.” (41:25.). A győzelmes breitenfeldi ütközet után tovább hatolt Németország belsejébe, Lützennél ismét döntő győzelmet aratott a császári seregen, ámde a diadal életébe került. Annak a férfiúnak halálát jelentette 1632 november 16-a, aki Svédországot világtörténelmi szerephez juttatta, aki Európa protestánsait megmentette a Habsburg család által gondosan kiszemelt végpusztulástól, akinek jelentékeny része volt abban, hogy későbben, 1648-ban, a westpháliai békekötés a protestánsok javára billentette a mérleget. Gusztáv Adolf magy volt, mint diplomata, nagy volt, mint hadvezér, de legnagyobb mégis akkor volt, amikor a Krisztus katonájának vallotta magát. Mély vallásosság, egyházához való törhetetlen ragaszkodás jellemezték. Nem elégedett meg annyival, hogy a protestántizmust saját országában megszilárditotta unokatestvére trónigényével szemben, hanem más országokban lakó hittestvérei számára is fegyveres segítséget vitt azoknak kérése nélkül, sőt bizalmatlansága dacára, mert tisztán látta, hogy a protestántizmus ügye világügy és követői között együttmunkál- kodásra és önzetlen támogatásra van szükség. A hős király emlékét nemcsak szobor hirdeti, amelyet a lützeni harctéren halálának kétszá- zados évfordulóján állítottak fel, hanem a róla elnevezett Gusztáv Adolf alapítvány is, amely fentállása óta 25 millió márkával segítette az Európában levő szegény lutheránus, református és egyesült protestáns gyülekezeteket. Adjunk hálát Istennek, hogy Gusztáv Adolfot adta a világprotestántizmus bajinokául!
