Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-12-17 / 51. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 CSENDES ÓRÁK. írja: Tóth Mihály lelkész. ‘URAM, LÁTNI AKARJUK A JÉZUST!’ János 12:30. ÉLŐIM A. Édes Jézus, Istennek ama Báránya! Szivünk szent vágyakozásától üzetce sietünk Bethle- hembe, hogy meglássunk és megismerjünk téged. Óh mutasd meg magadat, szeretetedet, ártatlanságodat, jóságodat, s taníts meg minket téged követni! Ámen. TANÍTÁS. Egy kedves legenda beszél arról, hogy amikor azok a hatalmas termetű bethlehemi pásztorok megérkeztek a gyenmek Jézus jászolához, volt köztük egy kis fiúcska is. Ezek az erős férfiak megfeledkeztek a kis fiúról. Nem is csuda. Hiszen mindenik elsőnek akarta látni a Megtartót. Körül fogták tehát a jászolbölcsőt any- nyira, hogy a kis fiü nem tudott oda férkőzni. Pedig ő is igen szerette volna látni az újszülött Messiást. Futott ide is, oda is. Próbált a mu- atkozó résen közelebb furakodni. Ágaskodott is, hogy valamit lásson. De mind hiába. Elfogták előle a kilátást a Jézusra. Hányán vannak ilyen gyermekek ma is! Felnőtt és még fel nem nőtt gyermekek, akik látni szeretnék a Messiást, de elfogja előlük a kilátást az önző, tolakodó, üres kíváncsiság. Körül fogják a jászolbölcsőt, mert tudni akarják, hogy ki az. aki előtt térdet s fejet hajt ez az egész világ? Ki az, akinek jövetelét angyalok adják hírül s mégis csak a jászolban lát napvilágot? Ki az, akit a világ világosságának neveznek? Ilyen és ezekhez hasonló kérdésekre keresik ma az emberek a feleletet és siirii tömegben keresik fel a bethlehemi jászolbölcsőt. Ott tolongnak körülötte s jobbra, balra lökdösik azokat, akik hittel és alázattal közelednek hozzá. Ám ezt a kis fiút nem lehet ily könnyen félre tolni, ö az ő kis Jézusát meg akarja látni. Széllyel néz és látja, hogy egy ágas oszlop emelkedik ki a földből az istáló padlásáig. Kapja magát, felmászik az oszlopra s ennek ágai közül néz le édes és elégedett mosollyal a kisded Jézusra. Meglátja Mária s int neki, hogy jöjjön le. Helyet csinál a Jézus bölcsője mellett a kis fiú számára, aki most már boldogan térdel oda s nagy szemeit tágra nyitva nézi a kis Jézust. Akarjátok-e ti is meglátni a Jézust? Megláthatjátok. A tömeg nem fogja el a kilátást, ha igazán akarjátok. Ma is vannak kimagasló helyek az élet nagy mezején, amelyekről megpilant- hatjátok az ő szelíd és szeretetteljes arcát. Vannak jó könyvek, amelyek ő róla beszélnek. Vannak jó emberek, akik az ő életét élik. Lám ez a kis fiú meg akarta őt látni és most ott térdel mellette. De nézzétek csak, hogy elszomorodik! Eszébe jut ugyanis, hogy valami ajándékot kellene adnia a kis Jézusnak. De mit? Hiszen nincs neki a nagy világon semmije. Napsütötte kis teste is csaknem egészen meztelen. Csupán egy darab teveszőr pokróc takarja. Amint igy gondolkozik, eszébe jut furulyája. Ott szorongatja hóna .alatt. Ez az egyetlen vagyona, egyetlen játékszere, egyetlen kincse. Ezen szokta édes bus dalait elfujni, mikor kint a mezőn nyáját terelgeti. Hátha ezt adná oda? A gondolatot tett követi. Előbb azonban játszik rajta egy kicsit. Hadd gyönyörködjék benne a kis Jézus. És játszott. S amint játszott, mintha mennyei seregek isteni zenéje töltötte volna be körültök a levegőt. A melódia előbb darabos, akadozó s itt ott bántó is, mintha szegénységről, szükségről és nyomorúságról beszélne. De azután a hangok egyre tisztábbak és szeliden, simán, valami bűbájos melegséggel ömlenek ki a kis furulyából, .mintha a magasságos Istennek sze- retetéről beszélnének. Végül átcsap a melódia vidám, kedves, diadaltól átittasult hangba, mintha mennyei békéről, édes nyugalomról s napsugaras boldogságról beszélne. A kis fiú abba hagyja a játékot s furulyáját habozva nyújtja oda kis Jézusnak, mintha attól félne, hogy visszautasítja. Jézus kitárja karjait, hogy átvegye az egyszerű ajándékot s ugyanakkor egy édes, egy drága, egy mennyei mosoly suhan át gyermekarcán. Azt tartják, hogy ez volt Jézusnak az első mosolya. A legenda szerint, mikor Jézus felnőtt, édes örömmel játszott a kis pásztor furulyáján s a hangok az emberszivek mélyéig hatoltak. Hogyne ! Hiszen ez a szeretet hangszere! Egyszer a bünbánatnak keserű könnyeit csalták ki a szemekből; máskor meg az igaz és tiszta örömnek édes és drága cseppjeit. De legtöbb esetben szent vágyat és elhatározást keltett a lelkekben arra nézve,' hogy jobbak lesznek, hogy az egyenes utón fognak járni, hogy keresni fogják mindenek felett Istennek országát és hogy az ő utairól soha, egy pillanatra sem térnek le. így játszott ő a szeretet hangszerén s igy játszik ma is. Igyekezzünk hát mi is meglátni a Jézust. Vigyünk néki ajándékot is. Ha egyebünk nincs, a szivünket, hogy annak húrjain eljátszhassa a megváltás örök zsoltárát. Ámen ! UTÓIMA. Édes Jézus, érezzük, hogy megláttunk és megismertünk téged. Óh ne vess meg minket. Fogadj kedvesen, amikor majd oda térdelünk jászolbölcsőd mellé. Tekints reánk édesen és kedvesen és mi oda adjuk néked mindenünket. Ámen!
