Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)

1932-01-02 / 1. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 9 Az összejövetel nemcsak erkölcsileg, hanem az Árvaházra nézve anyagilag is áldásos volt mindjárt az első napon, amennyiben a magukat képviseltető Nőegyletek és egyesek összesen 206.12 dollárt, Toledóból 55 pár harisnyát stb. küldtek az Árvaház javára. Az Isten áldja meg őket érette. A Nőegyletek Szövetségének megalakulása a lehető legszebb és legértékesebb karácsonyi aján­dék, amivel asszonyaink az amerikai magyar re- formátusságnak kedveskedhettek. A Lélek vezette őket s a Lélek jegyében indulva tovább: bizonyára diadalmasan fogják szolgálni a maguk elé tűzött célokat. PAPNÉK SZÖVETSÉGE. A Nőegyletek Szövetségének megalakulását Ligonierben nyomon követte a Papnék Szövetsé­gének megalakulása is, noha ez az alakulás nem öltött annyira határozott formát, mint az előbbi. Tizennégy papné volt jelen, ami aránylag véve eléggé tekintélyes szám, de jelenlevők mégsem akarták a teljes megalakulás felelősségét magukra venni. Előkészítés és ideiglenes alakulás végett meg­állapították az alapszabályok körvonalait, benne az évi $1.00 tagsági dijat s Dr. Takaró Gézáné szel­lemi irányítása mellett négy' szervezőt kértek föl, és pedig: Keleten Urbán Józsefnét, Pittsburgh vi­dékén Melegh Gyulánét, Cleveland környékén Vasváry Ödönnét, Chicago körzetében Ujlaky Fe- rencnét, mig ideiglenes pénztárnokul Varga Lajos- nét választották meg. A fentiek hivatása lesz, hogy a Papnék Szö­vetségét a lefektetett alapelvek szerint megszer­vezze s a végleges megalakulást a szeptember első napjaiban tartandó országos gyűlésre előkészítse. A mostani összejövetelre négy előadás is volt tervbe véve, amelyekre azonban az idő rövidsége miatt nem kerülhetett sor. RÉGI CÉLOK. (Folytatás a 4. oldalról) . ból kell csökkennie az egyházi segélyeknek, mert ezt kívánja tőlünk a becsület és a tisztesség. Le­hetnek, vannak is kivételek, de amelyik gyüleke­zet nem törekszik erre a maga becsületes akaratá­ból, holott megtehetné azt: nem méltó a testvér- segítésre. Közegyházi járulékok. Az igaz keresztyén nem elégszik meg azzal, hogy csak magára gondol, hanem figyelmét igyek­szik kiterjeszteni másokra is. Már az első keresz­tyének is szorgalmasok voltak javaiknak másokkal való közlésében s nem lehet ma sem igazi keresz­tyén az, aki erről elfeledkezik. Lelki és testi javainkat a közegyházon keresz­tül cseréljük ki egymással, a közegyházi járulékok formájában. Ezek a járulékok kétfélék. Vannak közigaz­gatási- és jótékonysági szükségleteink. A közegyház igazgatása már magában véve is pénzbe kerül s ezt nem kerülhetjük el. Nem tart­hatunk meg még egy egyházmegyei gyűlést, vagy egy konferenciát sem anélkül, hogy kiadásaink ne legyenek. A kerületi, zsinati gyűlések, azoknak jegyzőkönyvei, értesítései, stb. is kiadásokba ke­rülnek. Ezek azonban sokkal kisebb összegeket emésztenek föl, semhogy az egyházi pénztárak könnyedén is ne birkózhatnának meg vele. Sokkal nagyobb ennél a jótékonyság kötele­zettsége, amelyet már nem az egyházi pénztárak­nak, hanem az egyéneknek kell viselniök. A mi egyik legnagyobb mulasztásunk és tévedésünk az, hogy eddigelé ezeket is az egyházi pénztárak ter­hére teljesítettük ugy-ahogy, ahelyett, hogy a köz­jótékonyság gyakorlását egyénivé és öntudatossá tettük volna. Igen sok ága van ennek a közjótékonyságnak. Ide tartozik mindenekelőtt a kisebb egyházak se­gélyezése, mely a belmissziói bizottság (Board of Home Missions) utján • történik. Ide tartozik a külmissziói bizottság (Board of Foreign Missions) munkáján keresztül az Evangyéliom terjesztése a pogányok között s külföldi szegényebb egyházak segéyezése. Azután a legkülönbözőbb közegyházi célok és feladatok, mint pl. a lelkészképzés, egy­házi kiadványok, lelkészi nyugdíjintézet, vasár­napi iskolák, a diakonisszák munkája, stb. stb. Van-e közöttünk csak egyetlen egy is, aki jó lelki- ismerettel azt mondhatná, hogy neki ezekhez a munkákhoz nincsen semmi köze!? . . . Minden jó keresztyénnek köze van hozzá s mindenkinek kell eme célok mindegyikére lennie 25 centjének, egy fél dollárjának, egy dollárjának vagy többnek is egy esztendőben, már kitől hogyan telik. Mi arra kérünk minden egyes testvérünket, hogy az esztendő folyamán juttasson mindegyik célra egy kevés adományt, mert ez mindenkinek keresztyéni kötelessége. Viszonyunk a hazai egyházhoz. Szintén a legrégibb céljaink és törekvéseink közé tartozik annak a viszonynak ápolása is, mely anyaegyházunk, a hazai egyetemes egyház és kö­zöttünk fennáll, vagy legalább is fenn kellene állnia.

Next

/
Oldalképek
Tartalom