Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)

1932-12-10 / 50. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 13 magyar estből is kiveszi részét egyházunk. A Nt. asszony magyar dalokat énekel, a lányok magyar táncot adnak elő, asszonyaink pedig na­gyon. sok értékes magyar kézimunkát adtak a magyar kiállítás gazdagabbá tételére. — Vasár­nap Rév. Keller kínai misszionárius fog az ifjú­ságnak beszédet tartani. Ugyanekkor tesz látoga­tást a Pilgrim Cong. Church ifjúsága is. Perth Amboy, N. J. — Az elprult adventi vasárnap a vasárnapi iskolai énekkar külön és a vasárnapi iskolások együtt is adtak elő egy-egy éneket az istentiszteleten. — Az ifjúsági Énekkar adventi és karácsonyi énekekkel készül. Kéretnek az ifjak a próbákon való pontos megjelenésre. — Csete Béla újabban ismét két diszfát ajándékozott a templomkörnyék szépítésére. — A három napos bazár anyagi eredménye megközelitette a múlt évit, amennyiben $208.00 tiszta haszonnal zárult, melyhez hozzávehető a hamarabb megejtett szén­sorsolás s azzal együtt a tiszta bevétel meghaladja a 300 dollárt. ■— December 11-én vasárnap este 7:30 kezdettel Uzonyi István rendezésében és fel­léptével színre kerül a “Ne játsz a csókkal” ciimü 3 felvonásos népszinmü a legjobb műked­velők közreműködésével. A színdarab telt házat érdemel s bizonyosan senki sem akarja elmulasz­tani annak megtekintését. — A belmissziói vasár­napot megtartottuk egyházunkban s az össze­gyűlt adományt továbbítottuk a központnak. — Itt a tizenkettedik hónap az elmaradt tagságdijak befizetésére. Az egyház súlyos fizetnivalóira való tekintettel kérjük tagjainkat, hogy sürgősen ren­dezzék hátralékaikat. Homestead, Pa. Itteni egyházunk népe uj'abb bizonyságát adta annak az egyház-szeretetnek, amelyről kezdettől fogva ismeretesek. Pénzük nekiek is kevés van, de azért az egyház pénz­tárát egyensúlyban tartják. És ami a zsebből nem telik: arra is jut a munkára kész munkas- karoktól. A templom belső festése bizony már újításra várt, vagy legalább is javítani, reno­válni kellett. Nagy költség: hiszen csak a tisz­títási, javitási költség 600 dollár körül járt. Nem estek kétségbe. Hozzáfogtak valami 46-an s el­végezték ingyen az egész munkát. A templom belseje megújult s a megújult templom a home- steadiak újabb bizonyságtétele. Áldja meg őket érte az Isten. — A Reformátusok Lapja minden egyházi hirt díjmentesen közöl s a hirek tartalma attól függ, hogy mit küldenek be a lelkészek vagy az’ azzal meg­bízott testvérek. Csupán azt kérjük, hogy a beküldött hirek ne legyenek túlságos hosszúak, mert a hely másnak is kell. Egy féloldalon igen sokat lehet el­mondani dupla sortávolsággal Írógépéivé is s ez a legrendesebb terjedelme egy komoly egyházi hirnek, amely mindig a dolog érdemét és értékét tartja szem előtt. VESSÜNK SZAMOT MAGUNKKAL. Az esztendő végén minden ember szétnéz a háza körül, számba veszi az elmúlt év eredményeit, annak eseményeiből levonja a tanulságokat s azokhoz képest igyekszik a jobbra, a tökéletesebbre. Számot kell vetnünk nekünk is annyival inkább, mert amiben sáfárkodunk, a “REFORMÁTUSOK LAPJA”, nem a mienk, nem a szerkesztőké s igy annál inkább tartozunk a számadással. Ez a számadás pedig nem kedvező. Az egyeteme­sen reánk szakadt nyomorúságot sokszoros mértékben érzi meg a lap s az előző évben elért nagyszerű ered­ményeket túlságos mértékben morzsolja föl ez az év. * * * Nagyon sok a hátralékos olvasónk. Ha a “REFORMÁTUSOK LAPJA” üzleti vállalat volna, már nagyon sok olvasónk részére be kellett vol­na szüntetni a lapot. A R. L. azonban nem üzleti vál­lalat, hanem az Evangélium terjesztése, magyar refor­mátus testvériségünk ápolásának eszköze, az Isten or­szágának szolgálata. A legvégsőbb határig elmentünk, hogy ezt a szolgálatot elvégezzük, tekintet nélkül az előfizetésekre. Hála és köszönet amaz amerikai bará­tainknak, akik ezt lehetővé tették. A legjobb akarat és igyekezet sem mehet azonban a végtelenségig. Ha nem akarjuk azt, hogy pár hét múlva immár harmincnegyedik évfolyamába lépő lapunk összeroppanjon: a legnagyobb aggódó szeretettel kell kérnünk olvasóinkat, hogy rendezzék az előfizetéseket. Senki se várjon külön felszólítást. Nincsen pénzünk ar­ra, hogy ezerszámra küldjünk ki leveleket. Hisszük azt, hogy a magyar református lelkiismeret külön fölhívás nélkül is eleget tesz kötelességének. * * * Ezren jóval felül van az olyan olvasóink száma, akik csak megrendelték a lapot, de nem fizettek érte. Vártak és várnak jobb időkre. Tudjuk, hogy ez a régen várt “jobb” idő még most sem érkezett el. De akiknek Ígéretében, szavában bízva immár fél éve, egy éve, több száz esetben másfél éve küldjük ingyen a lapot: ily hosszú idő alatt azért mégis sort keríthettek volna már arra a pár dollárra, amibe a Reformátusok Lapja egy éven át kerül. Ebben a csoportban még csak 21.48 százalék tett eleget ígéretének: sürgetve kér­jük a többieket is. * * * Tiszteletpéldány gyanánt küldjük a lapot az összes egyházaknak, leginkább a lelkészek címén, abban a reményben és azzal a kéréssel, hogy adják meg a lap anyagi támogatására az egyházi kalauz közléséért kért évi 10.00 dollárt. Amikor egyházi hatóságaink súlyos ezreket áldoznak azért, hogy nekünk meglegyen az egy­házi lapunk: vájjon saját egyházaink nem hozhatnák meg ezt az áldozatot?... Kérjük a lelkészeket, gond­nokokat és elöljárókat, hogy teljesítsék ezt a kéré­sünket: akik nem tették meg: a múlt évre is. Intézmé­nyek, kórházak, szegények is kapnak tiszteletpéldányo­kat, — de fenntarthatjuk-é ezt a gyakorlatot, ha felül­múlja saját erőnket? * * * A lap érdeke követeli meg, hogy annak küldésénél szorosabb mértéket alkalmazzunk. Végtelenül nagy saj­nálattal bár, de fokozatosan alkalmaznunk kell ezt a szorosabb mértéket. Hisszük azonban, hogy az amerikai magyar reformátusság lelkiismerete lehetővé teszi, hogy ez a mérték mennél enyhébb legyen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom