Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-10-29 / 44. szám
8 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA hogy próbáljon valamit csinálni, még valakit kap a gyülekezet. A hatodik pap már nem jött az S.-i gyülekezetbe lakni, csak úgy, az ötödik faluból járt át. Már az első vasárnap kétségbeesetten jelentette ki az uj lelkész, hogy “Kedves Testvérek, félelemmel állok előttetek, amin nem csodálkozhattok, ha az előttem elment öt lelkész itteni helyzetére gondoltok és gondolok. Szinte látom az ő sorsukban az én magam szomorú sorsát, hogy mint kell nekem innen megszégyenülve elmennem majd, ha nem akad közöttetek legalább hat olyan, ki hajlandó velem együtt munkálkodni, ezt a mi szerencsétlen és rossz hírnek örvendő gyülekezetünk jóhirét ismét visszaszerezni ...” stb. Istentisztelet végesztével, jő az egyik, jő a másik egyháztag, hogy ő is segít, én is itt vagyok, tessék rendelkezni velem, ajánlkozik a harmadik. Csakugyan akadtak hatan, kik hajlandók voltak a legmesszebbmenőkig segíteni a lelkésznek. Ez a hat ember a lelkész utasítását követve, elkezdett szépen, csendesen dolgozni. Az egyik látogatott, a másik a távolabb lakókat hozta el autójával a templomba, a hármadik a vasárnapi iskolába hozott be egy csomó gyermeket, a negyedik az asszonyokat gyűjtötte össze, az ötödik az ifjúságot szedte össze, a hatodik Kálvin Szövetségben gyűjti össze az embereket. Telnek a hetek és minden elmúló héten népesebb a parókia, a templom környéke. Abba a vasárnapi iskolába, hol hét hónappal ezelőtt ha 30-an voltak, azt mondták, hogy sokan vagyunk, ma minden vasárnap felül vannak kétszázötvenen. Abban a templomban, melyben ezelőtt ha jelen volt 13 nő és 8—9 férfi, azt mondták, hogy ma szépszámmal voltunk. Ma minden vasárnap csak férfiak közzül többen vannak jelen mint 125-en. Ilyen nagy lépésben tör előre a Nőegylet, Keresztyén Ifjak Társasága is. A roskadozó parókia kijavítva, a düledező templom teljesen átalakítva és most a nehéz napokban tervbe merték venni egy modern társadalmi épületnek megépítését is, melynek már hordják fun- dámentum köveit. Mindez lehetséges ott, hol nem csak a pap, de a hivek is dolgoznak. Recseg, ropog amerikai magyar egyházi életünk, de összeroppanni csak akkor fog, ha magokra maradnak papjaink, de ahol akad legalább csak hat olyan egyháztag, kik vesznek maguknak időt, anélkül, hogy az egyház lelkésze folyton legyez- gesse hiúságukat, és segitnek a lelkésznek; ott ma, a mindeneket megpróbáló időkben is erősödik, épül Magyar Egyházi Életünk. Mond kedves olvasóm, ott állsz-e te is lelkészed mellett és segitel-e neki az egyház terheinek hordozásában, az egyház munkájának végzésében ? Itt is, ott is felcsap az élni akarásnak lángja, itt is, ott is erősebben állnak az egyház kormánykereke mellé. Mutatják ezt a Vasárnapi Iskolák, Istentiszteleteink és Ifjúsági Konferenciáinak, Nyári Iskoláinknak látogatottsága. Csak éppen nálatok, a ti vidéketeken kell elhalványodni a fénynek, meggyöngülni a kormányosoknak. Miért? Bizonyára azért, mert nincs olyan hat az egész gyülekezetben, ki szive egész lelkesedésével oda tudna állni dolgozni. Dolgozni, dicséret, elösmerés várása nélkül. Dolgozni: Isten dicsőségére, egyházunk, magyar Siónunk javára és dicsőségére. “Félre, kislelküek, a kik mostan is még kételkedni tudtok a jövő felett, kik nem hiszitek, hogy egy erős istenség őrzi gondosan a magyar nemzetet! Mondja Petőfi. Bizonyára nem oknélkül, nem örömében, nem boldogságában, nem azért mondta ezeket, mert mindenek igen jól mentek. Bizonytalanul nehéz volt és örömtelen volt az a kor is, melyben Petőfi ezen jobb jövőben vetett hitét kifejezte. Szabad-e hát nekünk a végvárak katonáinak elcsüggedni most csak azért, mert összébb kell húzódnunk, mert álmunkból fel kell ébredni? Mert egy egy merészebb tervünkről, vágyunkról le kell mondani? Félre kis lelküek. Hagyjátok már abba a kétségbeesés trombitájának fuvását. E helyett “vigasztaljátok az én népemet.” Szabó András. -------------------------A KELETI EGYHÁZMEGYE GYŰLÉSE. Lapunk múlt heti számában már megemlékeztünk arról, hogy a Keleti Egyházmegye e hó 16-án tartotta őszi gyűlését a s. norwalki egyház kebelében. A gyűlés a megállapított munkarend szerint első sorban a közegyházi dolgokkal foglalkozott. Letárgyalta a zsinat és az egyházkerület által a gyűlés elé utalt tárgyakat, mint az alkotmány-módosításokat s egyebeket. Az egyházmegye nagy erővel szándékszik fölvenni a munkát a Férfi Liga megteremtése mezején. Nem fogadták el azt a javaslatot, hogy ezután egyházi tisztségekre a nők is választhatók legyenek. Intézkedett a bel- és külmissziói napok megtartása tárgyában. Igen komoly lélekkel foglalkozott egyházi lapunk ügyével, amelyért e helyen külön is hálás köszönetét mondunk. Mély figyelemmel hallgatta meg a gyűlés Dr. Schaeffer beszédét, aki a közel jövőre nézve a legjobb reményeket keltette belmissziói bizottságunk anyagi helyzetére vonatkozólag. A gyűlés tagjait az egyház asszonyai részesítették igen gazdag vendéglátásban.
