Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)

1932-09-10 / 37. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

7-—- Engedd meg, Grimm apó, hogy most az egyszer mi meséljünk neked.

Grimm apó csodálkozva nézett rá, elmosolyodott és beleegyezőleg intett, mert maga is kiváncsi volt Hansi meséjére.

— Hát mesélj, kis fiam, — mondta.

— Mi úgy szeretünk téged, — kezdte könnyes szemmel Hansi, — mintha az édesapánk volnál. Olyan jó és kedves vagy hozzánk. Annyi szépet, okosat, csodálatosat tanultunk tőled, hogy most szeretnénk mindezt meghálálni neked.

Tovább nem jutott. Sírva fakadt és könnyező szemekkel, meghatott szívvel adta át azt a szerény albumot, amit ö és barátai készítettek. Grimm /pó első mesekönyvét. í ^

Körülbelül 105 évvel ezelőtt történt ez a história. Hatvankilenc évvel ezelőtt halt meg Grimm apó és csodálatos mesekönyve, mely addig legszebb és legbüszkébb kincse volt, azóta a berlini muzeum üvegszekrényében sárgul, bizonyítékául annak, hogy a szeretet és jóság, ha egyszerű formában is, szeretetet és jóságot kap cserébe is.

REJTVÉNYEK.

A TISZTELETES BÁCSI POSTÁJA.

GYEREKEK: A múlt héten sietnem kellett a “Gyermekkert” megírásával. Már csütörtökön el kellett küldeni, hogy a szerkesztő bácsi idejében megkapja, mert hétfőn Labor Day volt és a nyomdában nem dolgoznak. Ezért csak azok a megfejtések kerültek be a kalapba, melyek csütörtökig érkeztek. Akik később küldték, creditet kaptak. — Varga Sárika, Elyria, Ohio. Már tízszer egymásután megfejtetted a rejtvényt, azért most egy könyvet kapsz tőlem. Már el is küldtem neked. Ferenczi Róza, Windsor, Ont., Canada. Köszönöm a rejtvényt. Igen ügyes. Úgy, ahogy te megírtad, nehéz megcsinálni a nyomdában. A Reformátusok Lapja nem olyan gazdag újság, hogy ilyen rejtvényeket bele lehetne tenni. Persze, ha minden református család járatná az újságot, akkor most már benne is volna a rejtvényed, juert íolna pénz rá. Éppen ezért változtattam rajta. Igen ügyes rejtvény. — Orosz Juliska, Elyria, Ohio; Novák István, Toledo, Ohio. A mult héten ti voltatok azok, akik először küldtetek be megfejtést. Vájjon meddig lesztek szorgalmasak? — Kocsi Barnuska, Phoenix- ville, Pa. Bibliai kérdésed jó. Legközelebb látni fogod az újságban.

AZ IFJÚSÁG KÖRÉBŐL.

C. E. Topic for Sept. 11.

A megfejtést a következő csütörtökig erre a címre kell beküldeni: Rév. Béla Csontos, 3036 Globe Ave., Lorain, Ohio. A megfejtők között sorsot huzunk s a nyertes egy szép jutalomkönyvben részesül.

REJTVÉNYEK.

31.

számú

feladat.

*É

I

K

T

E

S

S

E

B

K

N

É

□

T

N

E

R

T

E

I

V

I

G

Y

M

Kezdjétek a csillagnál és induljatok el valamerre. Olvassátok sorba a betűket és amikor körül értetek, az utolsó betűnél folytassátok a második sorban. Az Ur Jézus egy mondását kapjátok, ami imádság.

MEGFEJTÉSEK.

A 29. számú feladat helyes megfejtése ez volt: “Krisztusért és Egyházért.” Tudjátok, hogy ez a J>éf szó ezt jelenti angolul: “For Christ and the Church,” amit röviden C. E.-nek mondunk. Helyesen megfejtették kilencen. A nyertes Eszrényi Jolánka, 3405 Roehl Ave., Cleveland, O., akinek a jutalomkönyvet elküldöttük.

I firmly believe that there isn’t one among you, no matter haw worldly or pious you may be, who has not been troubled by the above question. It is natural and human for man, when beset by distress, uncertainty, and anxiety, to accept solemnly or doubt cynically that God really cares. When our plans have been frustrated, our aspirations foiled, or when we were depressed in spirits, groping dolefully in the quagmire of perplexi'y, how often did we lose faith and question God’s care! Perhaps you have witnessed a heart-rending calamity where innocent persons have suffered and bled because nature so devised her plan, or because man grew careless and inattentive. Did you not doubt at such occasions, consciously or unconsciously, whether God actually cared? Now be honest and admit it, I have. But—thank God —I don’t anymore!

I am urging you to read with deep cogitation our lesson for today, and also the subsequent verses of that chapter. Meditate, contemplate upon them. Try to imbibe the spirit and soul of these passages. If you still impugn the blessed fact that God really cares for you, assuage your doubts by considering how He clothes even the ephemeral grass, the tiny lily, or how wonderfully He provides for the fowls of the air. And, if God cares so much for the insignificant grass and the dumb animals, how much more precious are we—perhaps wayward and erring, yet—His children whom He created unto His own image and within whom breathes His very soul? Are we of little faith? Let us give a plain answer to this question. Rev. Fr. Nagy.

DOES GOD REALLY CARE? Lesson: Matt. 6:25, 26.