Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-01-23 / 4. szám
6 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA GYERMEK KERT. Rovatvezető: Borsos István utazó lelkész. Az A. M. R. L, képviselője. A KIS KATONÁK. — Játszunk katonásdit!” — mindá Lajos s a többi fiú is mind beleegyezett. De hát most kard is kellene. Nini! ott jön a jó papa, s a fiuk elpanaszolták neki a bajukat. A papa. ímeg olyan szives volt s mindegyiknek kardot faragott fából. Ernő elővette trombitáját b vígan fújta az indulót. “Trara! tra, trara!” — De még zászló is kellett, azon könnyű volt segiteni. Hosszú pálcára piros zsebkendőt kötöttek és Kálmán lett a zászlós. Lajos volt a kapitány. Jobb kezével megmarkolta a kardot s bátran ugratot előre nádparipáján. Hej, az volt ám a mulatság! SZKENDER BÉG FOGSÁGA ÉS SZABADULÁSA. Szkenderbégnek igazi neve Kasztrióta György volt, aki 1403—1468-ig élt. Atyját, János albán fejedelemet és hét nagyobb testvért a törökök megölték. Országát elfoglalták. Csak Györgynek és öocsének kegyelmeztek meg és elvitték őket a szultán udvarába ahol aztán mohamedánokká nevelték őket. György, a fiatal szkenderbég több Ízben kitüntette magát vitézsége által és már 19 éves korában (1422.) szandzsákságot kapott. Még húsz esztendeig állott a szultán szolgálatába^ de származásáról soha sem feledkezett el. Végre a szabadulás órája elérkezett számára. 1443-ban 300 albán vitézzel megszökött a 30 évnél is tovább tartó fogságból. Midőn egyszer Hunyadi János a törököket megverte, Kasztrióta György néhány barátjával a vezérbasa titkárát megrohanta és parancsot íratott vele, hogy atyai örökségét, Krója várát, a török őrség adja át neki. A levéllel aztán csakugyan megszerezte a várat és már 1444-től kezdve az albán nép szabadságának és a keresztyén hitnek a bajnoka lett. ... Oh ti bűnös lelkek, akiket a Sátán hatalma már gyermekkorotokban elrabolt az atyai hajlékból, ha már megöregedve a sir szélén volnátok is, szakítsátok ki magatokat zsarnokotok uralma alól és térjetek vissza az Isten országába! “Én Istenem, én erős Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; az én lelkem szomjuhoz téged; kívánt téged az én testem a puszta, szomjuhozó és víz nélkül való földön.” (Zsolt. LXIIL2.) A NŐK VILÁGA. írja: Takaró Gézáné. ÉLETEM LEGJOBB NAPJA ... Borzalmas robbanás történt egy gyárban. A munkásnők legnagyobb része életveszélyes égési sebeket szenvedett. A kórházi főorvost különösen egy egészen fiatal leány indította szánalomra, akinek az arca csaknem teljesen összeégett. Sze- mevilágát is elveszíteni látszott. Részvétteljes hangon szólította meg: — Szegény gyermeken^ életének legborzalmasabb inapját élte át tegnap ... —■ Nem. Az volt életem legjobb napja. Azt hitték, hogy félrebeszél. De a leányka újra megszólalt: —• Tudom, hogy a sir szélén állok és mégis azt mondom, hogy az volt a legjobb napom. Isten tegnap a tűzön át teljes bünbánatra vezetett. A tűzben találtam meg a Megváltót, akivel olyan soká nem törődtem. Pedig Ő az életét adta értem. De most megboesájtott. Lelkem nyugodt. Kitárt karokkal vár rám Jézus. íme egy lélek, aki megértette, hogy sokszor a szenvedések tüzpróbáját kell kiállanunk, hogy megtisztulva részesei lehessünk az örök békességnek. AZ ELSŐ SZÍV. Egy hajóskapitány, amikor legelőször lépett rá a parancsnoki hidra, így szólt a legénységhez : — Tennétek-e nekem egy szivességet? — Igen, igen — zúgott rá a válasz. — Hát megmondom akkor; hogy írni az. Illessen engem, az a jog; hogy ezen a hajón én mondhassam ki az első káromló szót. A legénység megütödve fogadta ezt a különös kívánságot, de megígérte. Meg is tartotta. A hajóskapitány komoly, öntudatos keresztyén ember volt, aki soha ki nem ejtette azt az első káromló szót. így teljesen kigyógyult az egész legénység a káromkodás sötét bűnéből. A LETÖRÖLHETETLEN ÍRÁS. — Ne irj oda —- szólt az apa a fiának, aki gyűrűje gyémántkövével egy ablaktáblán karcol- gatott. — Miért? kérdé a fiú. —- Mert nem tudod letörölni. Az üveg összetörhetik, de az emberi lélek halhatatlan. Mennyire óvatosaknak kell tehát lennünk azokkal a hatásokkal, amelyeket halhatatlan lelkekre gyakorolunk.
