Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-07-02 / 27. szám
14 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA A FALÁBÚ EMBER. Irta: Gárdonyi Géza. (Tizedik folytatás.) A vacsora bizony csak lencse-leves volt, de bőven úszkált benne a széles molnár-metélt, még pedig a java-lisztből való. Utána meg kenyeret pirított az asszony és foghagymát kent rá. Bor is állott egy kancsó ban az asztalon. Ábris jóizüerf evett. Kezdett büszke lenni az apjára. Hogy az olyan okos ember volt! Sajnálta, hogy meg nem látogatta. Ahogy a piritós kenyeret betálalja az asszony, befut a kis cselédleány is és azt mondja a gazdának : — Nézze már, mester uram, könyvet találtam a patakban. Ahogy a korsót merítem, csak belé ütközött. Ábrisnak a falat csaknem a torkán rekedt. A könyv az öreg bibliája volt. A molnár megtörülte a kezét, és csudálkozva nézett a vaskos vizes könyvre. — Biblia, — mondotta a felső födelet megemelve. Kiveregette belőle a vizet és a fejét rázta: — Hogy kerülhetett ez a patakba? Fatáblája van, azért nem merült el. — Bizonyosan belefult valaki, — vélte az asz- szony. — Tavaly, — mondotta a molnár, — öt szekér könyvet belefordittatott az uj uraság a patakba. Talán azokból való! Mégis biblia — mondotta a fejét csóválva, — a biblia az Isten könyve. Van magának bibliája? — Nincs, — felelte Ábris.-—■ No ha nincsen, ihol-e: magának adom. Nekem van egy uj. Legyen ez a magáé. Az ember nem utasíthatta vissza ezt az ajándékot. Megköszönte és félretette a kemence padkájára. Vacsora után még beszélgettek; arról beszélgettek, hogy két ember megásta a fűszeres boltot és sok mindent elvittek, egy zsák rizskását is. De éppen ez árulta el őket; a zsák lyukas volt s a kipergett rizs nyomán egyenesen odamentek a tolvaj házához. — Hiába, — mondotta a molnár, — a bűn kitudódik. Ábrisnak viszolgott a háta. Elhatározta, hogy ráhagyja a betörést Lőrincre. Inkább szegényke - dik élethossziglan, de a gyermekeit nem keveri gyalázatba. A lámpás pislákolásnak ereszkedett. — Háljon itt, ebben a szobában, — mondotta a gazda. — Mink úgyis a másik szobában szoktunk aludni. Aztán reggel el ne menjen ám egy falat furustok nélkül. Köszönte Ábris igazán érzett hálával. A szobában volt egy rossz nyoszolya. Bizonyosan a legény szokott benne hálni. Ábris lefeküdt. De a malomzugás szokatlan volt a fejének, sokáig nem birt aludni. A hold besütött az ablakon és megvilágította a könyvet. Ábris arra gondok, hogy holnap déltájban hazaérkezik, és a gyermekei elibe futnak. Az asszony is várakozó szemmel néz rá. — Mit hozott kend? Ahogy a hold rásütött a bibliára, érezte, hogy a sors gúnyolódik vele. Elfordult a fal felé, és mégis elaludt. Reggel már világos volt, hogy fölébredt. A kis cseléd zörgésére ébredt föl. A leányka szalmát hányt a kemencébe. — Kenyeret sütnek, — gondolta Ábris. Megpillantotta a bibliát. Ahogy a cseléd kifordult a szobából, megkapta a könyvet és nagy boszusan belevágta a kemencébe. A gazda is fenn volt már. Az udvaron beszélgetett két őrlővel. Ábrist visszatuszkolta a pitvarba és szilvóriumot öntött neki. — Isten adjon Kis-Szuha bácsinak csendes nyugodalmat, — szólt a poharát fölemelve. — Ámen, — felelte Ábris. Aztán elbúcsúztak. Ábris hálálkodó szavakat rebegett. A molnár rácsapott a vállára: — Akármikor is erre jár, betérjen hozzám. Szeretem a becsületes embert! Ábris ment. Kifordult az országúira. Az ut- széli füvön harmat csillogott. Kék égről mosolygott le a nap. A fákon verebek csiripoltak. Azonban még alig haladt egy dülőhosszat, kiáltást hall: — Bácsi! Bácsi! Álljon meg! A kis cselédleány kiáltott, s futott feléje valamivel. Az első pillanatban azt gondolta, hogy italán a molnár szíveskedik még valamivel. Aztán meg- ösmerte a leány kezében — a könyvet. — Ihol a könyve, — mondotta a leány. — Ugy-e a kemencébe tette száradni? Ha meg nem pillantom, odaég. Az ember csak a fejét csóválta. Beletette a könyvet a tarisznyájába. Ment tovább csöndes elbusulással. — No a szerencse, — gondolta nem nekem virágzik. Délfelé meglátta a falu tornyát, de persze nem örült neki. A forrásra gondolt a szőlőhegy alján. Inni fog, mert szomjas. (Folytatása következik.)
