Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)

1932-05-14 / 20. szám

14

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LApjÁ

A FALÁBÚ EMBER.

Irta: Gárdonyi Géza.

(Harmadik folytatás)

— Hát sok, — hagyta rá Ábris.

Nem értette az összefüggést, nem tudta, mi fog 'kikerekedni a beszédből. De a meggazdagodás kérdése izgatta.

— Kettőnknek élethossziglan elég lenne, ami ott van, — mondotta a falábú.

Egy menyecskével találkoztak, aki jóestét kivánt nekik, aztán a pappal, akinek ők köszöntek. A pap után ismét egy ember következett, egy széles mellű, rövid nyakú ember. Zsebredugott kézzel ment a bolt felé és csak Ábrisnak vetett oldalt jóestét. A falábú se nem köszönt neki, se a köszönését nem fogadta.

Halálos ellenségek ők ketten. Ez az ember vágta el az ő lábát tiz éves korában. Akkor még az is gyermek volt, s gyermeknek is erős. Egy nyáron, kilopta az apja kaszáját, hogy nádat vágjon vele. Lőrinc jó cimborája volt akkor. De játszás közben összevesztek.

Balázs, — igy hívják az embert, — dühében neki huzakodott a kaszával Lőrincnek s elvágta a gyerek vékonyka madárlábát.

Az ordításra aztán ijedten elfutott, még a kaszát is ott hagyta.

Mikorra Lőrincet hazavitték, s mikorra az orvost meghozták a harmadik faluból, a lábát már nem lehetett visszaforrasztani.

Azóta mély gyülölség választja el ezt a Lét embert. Lőrinc a lába veszteségét nem bocsáthatja meg, Király Balázs meg a négyszáz forintot, amit kárpótlásul kellett a családjának fizetnie.

... Jó ideig hallgattak, aztán a falábú szólalt meg újból.

— Az öreg Csobádi a bakter. Olyankor éjjel a kancelláriát őrzi. De csak egymaga őrzi. Oda szokott feküdni a kancellária ajtajába.

— Oda, — szólt Ábris.

De ugyanekkor fagyos borzogás remegtette meg a gerincét. Eszébe jutott, hogy mikor gyermek volt, az apját elvitték vasban, elvitték Akkor az anyja bevezette őt a templomba és megeskette csendes-magúkban, hogy .soha nem fog lopni.

Az apját mindössze egyszer látta aztán, mikor azt hallotta, hogy kiszabadul. Már akkor nagy volt, fölemberedett. Elment hozzá Illa- vára, elment gyalog. És arra kérte, ne térjen vissza a faluba. Ne térjen vissza, mert neki tisztességes családja van, és az anyja már különben is meghalt.

Az öreg (húsz évet töltött rabságban) szótlanul hallgatta; mindössze két könnycsepp esett ki a szeméből.

Aztán elváltak kézszoritás nélkül.

Ábris sem az esküjéről, sem erről a látogatásról nem beszélgetett soha senkinek. De azért tudta a falu. A látogatásról ugyan csak annyit tudtak( hogy Ábris ott volt de az esküt szórul- szóra tudták s becsülték érte az anyját is, Áb- rist is.

Egy-két percig szótlanul ment Lőrinc mellett, aztán megint fölébredt benne a kíváncsiság:

— Hát aztán? — mondotta halkan, anélkül, hogy Lőrincre nézne.

A falábú megállt és a bizalom susogásával mondotta:

— Ha valaki a küszöbre tenne egy pint bort abból a kis hordóból, az öreg azt vélné, hogy az uraság pincéjéből takarította el valamelyik inas. Nagyot nevetne és meginná.

— Megrészegedne, — szólt komolyan Ábris.

— Meg. Akkor aztán a lakatot könnyű lenne lepattantani.

Nevetett.

— Miket el nem gondol az ember.

Ábris elé egy kis hatéves mezítlábas leány futott. Kezet csókolt neki. Aztán, több gyermek kifutott a házból. Azok is kezet csókoltak; s körülrepdiesték az apjokat.

Ábris az ölébe vette a legkissebikét s hogy a kapuhoz értek, kezet nyújtott Lőrincnek:

— Hallod-e, — mondotta — vesd ki az eszedből ezt a bolondságot. Nem jó az ilyen gond, nem jó.

A falábú nevetett:

— Iszen csak tréfáltam.

És elváltak.

Ábris ezen az estén kevesebbet beszélt otthon, mint amennyit szokott. Éjjel is nyugtalanul aludt. Pénzt lapátolt, pénzt szórt. Udvarán szemétként hevert itt-ott az ezüst forint. Haj micsoda keserves nagy pénz azelőtt! Hogy meg kellett egy-egy ilyen pénzért dolgoznia! Most íme....

Szinte sajnálta, hogy még hajnalban kiébredt ebből az álomból.

De mingyárt el is hesegette magától a gonosz ábrándokat, ő nem társul. De ha ő nem társul, kivel cselekszi meg a falábú a nagy pénzszerzést?

Akárki lesz, jól jár, ha átmegy is a bűnön. Mert Lőrinc okos ember. íme: hogy kieszelte, hogy kifaragta!

De ki lesz az a másik?

(Folytatása következik)