Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)

1932-05-14 / 20. szám

14 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LApjÁ A FALÁBÚ EMBER. Irta: Gárdonyi Géza. (Harmadik folytatás) — Hát sok, — hagyta rá Ábris. Nem értette az összefüggést, nem tudta, mi fog 'kikerekedni a beszédből. De a meggazda­godás kérdése izgatta. — Kettőnknek élethossziglan elég lenne, ami ott van, — mondotta a falábú. Egy menyecskével találkoztak, aki jóestét kivánt nekik, aztán a pappal, akinek ők kö­szöntek. A pap után ismét egy ember követ­kezett, egy széles mellű, rövid nyakú ember. Zsebredugott kézzel ment a bolt felé és csak Ábrisnak vetett oldalt jóestét. A falábú se nem köszönt neki, se a köszönését nem fogadta. Halálos ellenségek ők ketten. Ez az em­ber vágta el az ő lábát tiz éves korában. Akkor még az is gyermek volt, s gyermeknek is erős. Egy nyáron, kilopta az apja kaszáját, hogy ná­dat vágjon vele. Lőrinc jó cimborája volt ak­kor. De játszás közben összevesztek. Balázs, — igy hívják az embert, — dühében neki huzakodott a kaszával Lőrincnek s elvág­ta a gyerek vékonyka madárlábát. Az ordításra aztán ijedten elfutott, még a kaszát is ott hagyta. Mikorra Lőrincet hazavitték, s mikorra az orvost meghozták a harmadik faluból, a lábát már nem lehetett visszaforrasztani. Azóta mély gyülölség választja el ezt a Lét embert. Lőrinc a lába veszteségét nem bocsát­hatja meg, Király Balázs meg a négyszáz forin­tot, amit kárpótlásul kellett a családjának fi­zetnie. ... Jó ideig hallgattak, aztán a falábú szó­lalt meg újból. — Az öreg Csobádi a bakter. Olyankor éjjel a kancelláriát őrzi. De csak egymaga őrzi. Oda szokott feküdni a kancellária ajtajába. — Oda, — szólt Ábris. De ugyanekkor fagyos borzogás remegtette meg a gerincét. Eszébe jutott, hogy mikor gyer­mek volt, az apját elvitték vasban, elvitték Akkor az anyja bevezette őt a templomba és megeskette csendes-magúkban, hogy .soha nem fog lopni. Az apját mindössze egyszer látta aztán, mi­kor azt hallotta, hogy kiszabadul. Már akkor nagy volt, fölemberedett. Elment hozzá Illa- vára, elment gyalog. És arra kérte, ne térjen vissza a faluba. Ne térjen vissza, mert neki tisztességes családja van, és az anyja már kü­lönben is meghalt. Az öreg (húsz évet töltött rabságban) szót­lanul hallgatta; mindössze két könnycsepp esett ki a szeméből. Aztán elváltak kézszoritás nélkül. Ábris sem az esküjéről, sem erről a látoga­tásról nem beszélgetett soha senkinek. De azért tudta a falu. A látogatásról ugyan csak annyit tudtak( hogy Ábris ott volt de az esküt szórul- szóra tudták s becsülték érte az anyját is, Áb- rist is. Egy-két percig szótlanul ment Lőrinc mel­lett, aztán megint fölébredt benne a kíváncsiság: — Hát aztán? — mondotta halkan, anélkül, hogy Lőrincre nézne. A falábú megállt és a bizalom susogásával mondotta: — Ha valaki a küszöbre tenne egy pint bort abból a kis hordóból, az öreg azt vélné, hogy az uraság pincéjéből takarította el valamelyik inas. Nagyot nevetne és meginná. — Megrészegedne, — szólt komolyan Ábris. — Meg. Akkor aztán a lakatot könnyű len­ne lepattantani. Nevetett. — Miket el nem gondol az ember. Ábris elé egy kis hatéves mezítlábas leány futott. Kezet csókolt neki. Aztán, több gyermek kifutott a házból. Azok is kezet csókoltak; s körülrepdiesték az apjokat. Ábris az ölébe vette a legkissebikét s hogy a kapuhoz értek, kezet nyújtott Lőrincnek: — Hallod-e, — mondotta — vesd ki az eszed­ből ezt a bolondságot. Nem jó az ilyen gond, nem jó. A falábú nevetett: — Iszen csak tréfáltam. És elváltak. Ábris ezen az estén kevesebbet beszélt ott­hon, mint amennyit szokott. Éjjel is nyugtalanul aludt. Pénzt lapátolt, pénzt szórt. Udvarán sze­métként hevert itt-ott az ezüst forint. Haj mi­csoda keserves nagy pénz azelőtt! Hogy meg kellett egy-egy ilyen pénzért dolgoznia! Most íme.... Szinte sajnálta, hogy még hajnalban kiébredt ebből az álomból. De mingyárt el is hesegette magától a go­nosz ábrándokat, ő nem társul. De ha ő nem társul, kivel cselekszi meg a falábú a nagy pénz­szerzést? Akárki lesz, jól jár, ha átmegy is a bű­nön. Mert Lőrinc okos ember. íme: hogy ki­eszelte, hogy kifaragta! De ki lesz az a másik? (Folytatása következik)

Next

/
Oldalképek
Tartalom