Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-05-07 / 19. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA A PITTSBURGH SYNOD GYŰLÉSE. A református egyház Pittsburgh szinódusa évi gyűlését a múlt héten tartotta Greensburg- ban. Mi reánk magyarokra nézve különös jelentősége az volt ennek a gyűlésnek, hogy a Központi Egyházmegye lelkészei és világi képviselői most vettek először részt a szinódusi gyűlésen egyetemesen és nem kiküldöttek által, mint azelőtt. Az egyházmegyéből sajnos csak öt lelkész és három világi jelent meg s azok közül is némelyek csak nagyon rövid időre. Pedig nagyon fontos egyházainkra nézve, hogy megismerkedjünk közelebbről a mi Közegyházunk munkáival, nehézségeivel és sikereivel, hogy szervesen belekapcsolódjunk munkásságába. Nagyon sok fontos dolog került megtárgyalásra, de egyik sem érdekel minket olyan közelről, mint a Belmissziói bizottságunk segély kiáltása, munkájának nagy nehézségei, hiszen ezek megoldása sok egyházunk lét kérdése. Fel kell egyszer már ébrednünk arra, hogy ha élni akarunk, részt kell vennünk az egymás segítésének nagy munkájában s nem elég összetett kezekkel várnunk másoktól a segitséget. Egyházmegyéinknek meg kell érteni, hogy a mi kis belügyeinknél sokkal fontosabbak a köz nagy kérdései s ezekre nézve nem elég határozatokat hozni, hanem ezekért dolgozni is kell, akkor is ha nehéz, akkor is ha lehetetlennek látszik. Mennyi féle kis ügyet hajlandók vagyunk segiteni pénzzel, propogandá- val, lelkesítéssel. BELMISSZIÓNK ÜGYE LÉT KÉRDÉSÜNK s mégis csak úgy félvállról elintézzük azt. Egyházmegyéink a múltban olyan keveset tettek ez irányban, hogy a Szinodus gyűlésén javaslat merült fel, hogy egyházainknak érdeke, jövője azt kívánja, hogy egyesüljenek az angol nyelvű egyházmegyékkel s igy részjegyeinek ténylegesen az egyház nagy munkájában. Egyházmegyénk lelkészei megmagyarázták helyzetünket s jelenlegi munkálkodásunkat olyan meggyőzően, hogy a Szinódus egyhangúlag elejtette ezt a javaslatot, amely az irántunk való legjobb indulatból fakadt. Sőt ragaszkodásuk kifejezése képpen elhatározták lelkesen, hogy a jövő évben a homesteadi magyar templomunkban tartják évi gyűlésüket. Ez lesz az első alkalom, hogy egy szinódus magyar templomban gyülé- sezzen. Reméljük, hogy ez által gyülekezeteink figyelme is jobban ráirányul a Szinódusok munkásságára. Megtisztelő, fölemelő s mindenekfelett meg- nyugtató a Pittsburgh Synnod eme határozata. Nemcsak az, hogy Homesteadon fogja tartani legközelebbi gyűlését, hanem ennél sokkal inkább ama másik határozat, amelylyel az esetlegesen fölmerült javaslattal szemben minden további nélkül, szívesen és egyhangúan vette tudomásul, hogy mi a saját egyházmegyéinkben élünk ma s igy kívánjuk folytatni egyházi munkálkodásunkat ezután is. Hanem, amilyen bizalommal van irántunk a Pittsburgh Synod: épen olyan bizalommal és testvéri egységgel kell tekintenünk nekünk is a közegyház munkáira. Ezen a téren legközvetlenebbül a belmissziói bizottság, a EMERGENCY FUND kérdése áll előttünk. Nem volnánk méltók erre a bizalomra, ha nem tennénk egész lélekkel magunkévá ezt a kérdést is. Újabban a következő adományokról érkezett be jelentés hozzánk: a Buffaloi Első Egyház $5.00, az Ifjúsági Kör $10.00, a Nőegylet $5.00, Szeghy B. János lelkész $5.00, Ujváry Ede gondnok $2.00, a Duquesnei Egyház $15.00, a Vintondalei Egyház $5.00, Nőegylet $5.0*0, Vas. Isk. $5.00, a Barnesboroi Egyház $5.00, a So. Nor- walki Egyház adományait jövő héten közöljük. Az adakozó egyház, egyházi testületek vagy magánosok melyike lett szegényebb ezzel az adománynyal? Vájjon melyik tette tönkre magát azzal, hogy hozzájárult a közegyház szükségeihez?... Egyik sem. Élni fog mindegyik tovább s bizony, nyugodtabb öntudattal tekinthet életére. Vájjon mások tönkre mennének, ha hasonló áldozatot hoznának? A LELKÉSZEK KÉRDÉSE. Közéleti kérdésektől igen nehéz, sokszor lehetetlen elválasztani a személyi kérdéseket. Különösen nehéz ez az egyházi életben, ahol a lélek és tisztesség szavára sokkal inkább kell figyelmezni, mint bárhol a világon. Az egyházak összevonásának kérdésével szorosan összefügg a lelkészek kérdése is, és e kérdés elől az Egyház semmiképen nem térhet ki. Ha két, most még külön álló és külön lelkészszel biró egyház egymással egyesül: az egyik lelkész természetesen szükségtelenné válik. Az Egyház pedig nem teheti azt meg, hogy lelkészét egyszerűen az utcára tegye. Nem teheti meg még akkor sem, ha fiatalemberről van szó s még kevésbbé teheti meg akkor, ha az Urnák talán idősebb szolgája forog szóban. A lehető legnagyobb méltatlanság volna az, hogy az Egyház cserben hagyjon egy olyan valakit, aki talán már egy életet töltött el a szolgálatban. Mi igen boldogok lennénk, ha a kérdés megoldására reá tudnánk mutatni. Hiszen ha akadna valaki, aki a megoldást élénkbe tehetné: joggal (Folytatása a 8. oldalon)
