Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-04-16 / 16. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 CSENDES ÓRÁK. írja: Ujlaky Ferencz lelkész. A CSÁSZÁRI UDVARBÓL VALÓ SZENTEK. IMA: Édes Atyám! áldott légy, hogy nemcsak testünk táplálására rendeltél testi kenyeret, de lelkűnknek lelki eledelt adtál. Add, Istenem, hogy most érezhessem ennek a mennyei mannának édességét, szomjuhozzam a mennyei harmatot s mint drága kincset szivembe rejtsem. Engedd meg, hogy a mit lelkemmel hiszek, számmal vallók, azt cselekedetemmel be is teljesítsem. A lelki tanítást ne úgy vegyem, mint emberi szót, hanem úgy, mint a Te üzenetedet. Jézusért, Ámen. BIBLIAOLVASÁS: Fillippibeliekhez irt levél 4 rész 21—22 vers. “Üdvözölnek a császári udvarból való szentek.” A császári udvar. Milyen tarka kép jelenik meg előttünk, milyen vegyes összetételű társaság. A római császár családjának tagjai, hercegek, hercegnők, főurak, nemesek, udvarnokok, ezenkívül az alárendeltek ezrei, a kik mint szolgák, szabadok, vagy katonák, különféle szolgálatokat teljesítettek. Ennek a nagy seregnek egyik tagja sem volt a maga ura, mindenki a császár parancsát leste, a császár akaratát teljesítette. Ebben a császári udvartartásban levők között voltak olyanok, a kik a Jézus hűséges követői voltak. A Rómabeliekhez irt levél 16 részének 8—16 verseiben meg is van nevezve egy pár. “A császári udvarból való szentek.” Ki a szent?... Az a ki Istennek ajánlotta életét, vele szövetséget kötött. Ez a belső, lelki szövetség a szentség első feltétele. Nem lehetünk szentek, ha lelkünk nem Istenben nyugoszik meg, ha legfőbb kincsünk nem az Isten, a kiért mindenről és mindenkiről készek vagyunk lemondani ! Ennek a belső, lelki szövetségnek az életben is meg kell nyilvánulnia, a mindennapi beszédben és a mindennapi cselekedetben. Nem szentség az, a melyik a templomban nyilvánul meg. Meg kell látszani ott is, és mindenek felett ott, a hol életünk nagyobb részét töltjük, a csalidban, a munkában, a szórakozásban, az emberek között. Szent az, akinek élete Istennel egyesült és a ki erről a szövetségről, Istennel való együtt járásról, élete által is bizonyságot tesz. Ezeknek a keresztyéneknek a római császári udvarban kellett bizonyságot tenni szentségükről. A legnehezebb, a legmegkisértőbb környezet volt a római császári udvar. Gondoljunk a munkára, melyet végezniük kellett, az emberekre, a kik között napról napra éltek. Pogányok, irigy- kedők, bolondsággal, bűnnel, teljesek voltak ezek az emberek. Gondoljuk meg azt, hogy kinek szolgáltak. Néró volt a császár. Maga a név a vérszomjas kegyetlenségnek, határtalan hiúságnak, erőszakosságnak a megtestesítője. És mégis! ebben a környezetben, ilyen urnák szolgálva, is voltak nők és férfiak, a kik megőrizték Krisztus iránti hűségüket, szerebetüket. Mintha kopár, kietlen, sziklás helyen üde, szép, illatos virágot találnánk, úgy hat ránk ez a kifejezés “a császári udvarból való szentek.” Nincs olyan elkeserítő környezet, a hol ne lehetne keresztyén életet élni. A keresztyénség- nek ereje éppen abban nyilvánult meg, hogy mindig letudta győzni a legnehezebb akadályokat is. Krisztus a szívben nagyobb erő, mint a Sátán az utón! Mindenki megteheti azt, a mit tennie kell, ha kész megfizetni az árát, a mibe engedelmessége kerül. A császári udvarból való szentek közül soknak igen sokba került ez a hűség. Volt a kit gyantával öntetett le Néró, odaköttetett kertjének fájához, meggyujtatta és ő ott sétált az élő emberekből gyújtott fáklyák között. Volt, a kit a cirkuszban vadállatok tépték szét, vagy gladiátorok szúrtak le. De ők készek voltak lefizetni az árt. A szentség megőrzése, a léleknek mocsok nélkül való megtartása, mindig sokba került. Gondoljunk Húsz Jánosra, Kálvinra, Lutherre, a gá- lyarabokra, magyar református őseinkre, a kiknek életük sem volt drága, csakhogy elvégezhessék a futást, a kik hűek voltak mindhalálig, életüket tették kockára Krisztusért. Ma mások a körülmények, de a nehézségek épennugy meg vannak. Itt élünk egy nagy modern udvartartásba, a Sátán császári udvartartásába, a bűnös, Istentől elfordult emberek között. Talán az élettársad, talán a munkatársad, barátod az, a ki megnehezíti életed szentségét, Krisztussal való együttélésedet; Adjon erőt az, hogy a császár udvartartásában is voltak szentek, megtudtak állani és hogy a legnagyobb hősiesség, a legszebb életcél megőrizni szivünket e világban mbcsoktalanul. Lehet, csak légy kész lefizetni az árt. “Ha vele együtt szenvedünk, vele együtt dicsőülünk is meg!” “A császár udvarából való szentek!” Krisztus nagy győzelme ez! IMA: Édes Atyám! Veled kötöttünk belső, örök szövetséget, Neked adtuk oda életünket Óh! addj erőt, hogy szövetségünkhöz hűen járjunk, ha nehéz, ha nagy árba kerül is, megálljunk, szivünket, életünket mocsok nélkül ő- rizhessük meg. Ámen. T
