Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-04-09 / 15. szám
10 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA birtokkal nem rendelkezünk. Annál inkább, mert mi nem másoktól, hanem a mi hittestvéreinktől fogadjuk el ezt a segélyezést. Az egyházi segély nem egyéb, mint a testvér-segítés keresztyén munkája, amely boldogság arra nézve, aki adja s nem szégyen arra, aki elfogadja. Szégyenné válik azonban, ha saját erőnk kifejtése utján nem törekszünk előbb arra, hogy ezt a segélyt fokozatosan szükségtelenné tegyük s ezzel egyidejűleg arra, hogy visszonozzuk s mi is segítsünk másokat. Nem méltó a segítésre az, aki önlmagán nem igyekszik segíteni s nem teszi meg saját magáért azt, amit tőle joggal megvárhatnánk. Ha segélyt nyertünk, legyünk tisztában azzal is, hogy azt nem örök időkre nyertük. Az egyházi segély csak azt a célt szolgálja, hogy a kezdet nehézségein segítse át az arra rászorult gyülekezetét. És ezt a segélyt fölemelt fővel csak az a gyülekezet fogadhatja el, amelynek lelkében ott él a komoly szándék és akarat arra nézve, hogy önmagát fejlessze, a segély összegét fokozatosan csökkentse s végül megszüntesse. Egyházainknak meg kell ezt érteniök. Meg kellett volna már kezdetben érteniök s teljes erővel és jó lelkiismerettel azon dolgozniok, hogy minden évben ha 100 dollárral, ha 50 dollárral, de valamennyivel csökkentsék annak összegét. Csökkentsék saját maguk s ne várják azt, hogy felülről legyen az csökkentve, megvonva. Hála Istennek, hogy vannak olyan egyházaink, amelyektől felülről soha, egyetlen egy esetben sem vontak le egy árva cent segélyt sem, mert meg volt bennük az igye'kekzet, hogy saját maguk törekedjenek az önfentartására. Vannak olyanok is, amelyek el is érték már ezt a célt. És legyünk tisztában azzal is, hogy a segélyt nem a lelkész, hanem az egyház kapja még akkor is, ha egyébként a lelkészi fizetés céljaira használtatik az. A segély összegének ott kell szerepelnie az egyház számadásaiban s ha annak összege kisebbedik: az sohasem a lelkészt, hanem az egyházat terheli. Ne értsen bennünket félre senki s ne mondja senki sem, hogy a lelkészek érdekében beszélünk. Annyi igaziságérzet- nek, komolyságnak és élő lelkiismeretnek lennie kell mindenkiben, hogy ennek természetes voltát belássa és elismerje. Szeretettel kérjük olvasóinkat s az egyháztanácsokat, hogy gondolkozzanak az elmondottakon s ha hiányosságot éreznek valahol, igyekezzenek azt kipótolni. “Jobb a hosszutürő az erősnél: és aki uralkodik az ő indulatján, annál, aki várost vészén meg.” (Péld. XVI: 32.) LELKÉSZEGYESÜLET. AZ UJ PÜSPÖK LEVELE. Lelkészegyesületünk külön levélben köszöntötte Ft. Farkas István püspök urat abból az alkalomból, hogy a Tiszáninneni Egyházkerület bizalma a kerület kormányzására, a püspöki székre választotta el. A Ft. püspök ur az üdvözletei Újlaki Ferenc elnökhöz intézett következő levélben viszonozta: * * * Kedves Testvér! Az amerikai magyar református lelkészegyesület nevében, püspökké választásom alkalmából küldött üdvözlést, áldáskivánást és értem való imádságotokat könyhullatások között olvastam. Szivemnek egy darabja mindig Nálatok ven, akik elszakadva a honi rögtől, leszakadva anya- szentegyházunk hazai testéről is, mint elszakadt tagok is szeretettel szolgáltok Istennek, Anya- szentegyháznak, porig alázott Hazánknak és egymásnak is, a magyar református egyház hőseiként éltek odaát. A mi szenvedéseinknél többek a tietek. A mi gyötörtetésünknél drágábbak a tieitek... Ti mindent itt hagytatok, hogy Isten ügyét Hazától elszakítva szolgálhassátok... mi pedig itthoniak, ha szomorú bánattal járjuk is a magyar életű# takat, de legalább idehaza vagyunk. Ha beteg van a háznál, boldogság az, ha a beteg ágya mellett lehetünk mindnyájan. Testvérek! Idehaza nagyon betegek vagyunk, csüggedni kezdő lelkűnknek azonban megvannak még a szárnyai. Mint a madár uj tavaszok jöttével újra magasra kél, úgy mi is majdcsak szárnyra kelünk egyszer és amiért Ti, tőlünk messze szakadt véreink is olyan régen imádkoztok, valóra váltjuk azt, hogy Isten dicsősége mindenekben megálljon! Imádkozzatok miérettünk, aminthogy mi is szivünkben hordozunk mindnyájan Titeket. Szeretettel ölelve át Mindeteket, vagyok test véri hűséggel, Miskolc, 1932. március hó 8. szerető testvéretek: FARKAS ISTVÁN, püspök, jó szolgálatot tesznek lapunknak, ha támogatják azokat az üzleteket, amelyek lapunkban hirdetnek s ha a vásárlásnál hivatkoznak lapunkra. OLVASÓINK
