Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-04-02 / 14. szám
8 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA self for my folly, and yet I look for Him, our little Father Christ.” Samu said nothing but only shook his head and drank his tea dry. “’Twill do you good”, János said and Samu drank until he was filled. “I thank you, János”, he said as he departed. “You will show me a kindness by coming again”, János said as he sat down again by the window. He had some back-stitching to do, but he was watching for Christ and could think of nothing else. (To be continued) GYÖNGYSZEMEK. írja: Takaró Gézáné. BÖSKE ESKÜVŐJÉRE. Irta: Dr. Thaly Lóránt. I. Hogy életutadon im Uj állomáshoz érsz És régi otthonoddal Újabb otthont cserélsz, S ragyogva tár eledbe Kaput egy uj öröm! Óh hadd kiáltok egy szót Feléd a küszöbön! II. Mert hidd el mind mi szép van E föld határiban, A forró tiszta .napfény E szóban benne van! Hüs harmatos mezőnek Csodás illatja mind E szó lehelletében Halkan szivedbe ring. III. És majd ha a jövődben Egy játszi napsugár, Oly édesen mosolygva Boldog szivedre száll: Akár hiszed, akár nem De úgy van, szent igaz: Mi benne szép, mi jó lesz, Egy szó lesz csak az! IV. S bármennyi kincsem lenne, Bármennyi szellemem, Tudom nem érne annyit Elődbe öntenem, Mint hogyha ezt az egy szót Szivemnek megsúgom Óh jól figyelj rá, Böském! Ez egy szó —1 Jézusom! ALFRÉD KIRÁLY CIPÓJA. Mikor a dánok egyszer leverték Alfréd király seregét, néhány hü emberével egy kis kastélyban húzta meg magát az uralkodó. Történt, hogy egy szegény vándor vetődött arra, aki élelemért könyörgött. A király tudta, hogy már csak egyetlen kis cipójuk maradt, mégis a felét odaadta a vándornak és igy szólt hozzá: — Az aki megtudott elégiteni ötezer embert öt kenyérrel és két hallal az bizonyára elégségessé fogja tenni ezt a fél cipót a mi számunkra is. A vándor hálálkodva távozott. Alfréd királyt pedig emberei gondviselésszerüen friss élelemmel látták el még az nap. A NAGY ÉRTÉK. Egy délutáni istenitiszteleten — beszéli Moody — észrevettem egy fiatal leányt, akiről tudtam, hogy vasárnapi iskolai tanitó. Megkérdeztem, hogy mikép tudott a templomba eljönni, hol hagyta az osztályát. — Óh, felelte, csak egyetlen egy kis fiú volt a vasárnapi iskolában s igy nem maradtam ott. — Csak egy fiúcska, feleltem, de hát nem gondolt annak az egy léleknek nagy értékére? Egy reformációnak a tüze szunnyadhat annak az egy gyermeknek a lelkében. Egy uj Luther, Kálvin, Knox lehet épen a növendékei között. Tanuljuk meg értékelni a legigénytelenebb kis gyermek lelkét is. Isteni szikra szunnyad mindenikben. Toledo, O. Virágvasárnapján sokan, nagyon sokan, számszerint 426-an voltak együtt az Isten házában. Közöttük 30 ifjú és leány, akik most tettek vallást hitükről. Az Istentisztelet áldásos voltát, nagyban emelte az alkalmi ének, amelyet Komáromy Erzsiké, Kanócz Erzsiké, Molnár Irén- ke, Novák Ilonka és a konfirmandusok adtak elő. A délután tartott ifjúsági Istentiszteletre 206 ifjú jött el azok közül, akik 1919 óta konfirmáltak a gyülekezetben. 206 ifjú, akikre valóban el lehet mondani: ezek az Űréi. Az Istentiszteleten Rev. P. Macy prédikált. A konfirmációi fogadalmat megujitó Istentisztelet után bankett volt az ifjúság részére, amely alkalommal az iskola két nagy termében is alig fértek el a vendégek. Prof. A. C. Bushnell tartott szép beszédet s zene és énekszámok gyönyörködtették a vendégeket.
