Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-03-05 / 10. szám
14 AMERlKAi MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA AZ ÉN FALUM. Irta: Gárdonyi Géza. — Egy tanító feljegyzései. — BÜNTÁRGYALÁS. Marci uj irkát vett. A kezében hózta, hogy össze ne gyürődjön. Az irka sárga volt, mint a citrom. A keze piros volt, mint a mályva. Az orra is piros volt: kicsipte a hideg. Már közel járt az idő a kétórához, mikor Marci az iskolába ért. Bizonyosan az irkavétellel töltötte el az időt. Sietve jött pedig. A nagy vászontarisznya ide-oda lóbálódott a térdén; s az uj csizmácska szaporán kopogott. A dombon csuszka van. Hogy hamarabb leérjen, nekifutott. A végén egyet hemperedett a havon s bizony a levegőbe rúgott. De az irkának szerencsére nem eset baja. Az iskolában halk zajgás van, mikor Marci belódul. Mindig igy szokott lenni a tanitás előtt. A gyerekek beszélgetnek, mint az emberek, komolyan, tréfásan, a dolguk szerint. Mindenki beszélhet a körülötte ülőkkel, csak kiáltania nem szabad. Aki kiált, annak a nevét Istenes Imre fölirja a táblára. Marcinak a második padban van a helye, Kószó Jancsi mellett. Jancsi is hétesztendős fiú. Eleven, kis barna gyerek. Mindig licseg-locsog a szomszédjaival, hol az előtte ülővel, hol a mögötte ülővel. Még mikor csendesen kell ülnie, akkor is könnyebb a lelkének, ha a lábát rázhatja, vagy ha a rátekintőnek a szeme közé kaffant, mint a kutya szokott kaffantani a légyre. De éppen azért is ül Marci mellett. Marci komoly és nyugodt vérü. Ha sohase szólna, azt lehetne vélni, hogy mindent tud, mint a püspök. Nem tud pedig szegény semmit, csak éppen a szeme okos. Hát Marci beül a padba. A nagy bárány- bőrsatyakot begyüri maga elé. A kis zömök tintás üveget leoldja a madzagról és a padra állítja. Oda állítja az uj sárga boritéku irka fölé. Aztán belenyúl a vászontarisznyába, s kiemel onnan egy táblát, egy nagy fanyelű bicskát, egy könyvet, egy birsalmát, és egy tekercs madzagot. Végül már könyékig nyúl a tarisznyába, s még az ottmaradt szerszámok közül egy tollszárat kotor elő. A tollszár vasában farral kifelé áll a réztoll. Kirántja és rátüzi a vasra. E készülődések alatt hárman is elkapják előle az uj irkát és megnézik. Ilyen Zrínyi Miklósos irka van elég 'az iskolában, de azért megnézik. Zrínyi Miklóst is megnézik, az egyszeregyet is megnézik. Megolvassák hány a levél az irkában, pedig soha sincs se kevesebb, se több hatnál. Marci mind a háromszor visszarántja az irkát. Utoljára kapja a nagy birsalmát, ráteszi. A birsalmához már nem mer senki se nyúlni. Az már haragot keltene. Annak nebántsd a neve. Marci a foga közé veszi a tintás üveg dugóját és egyet csavar az üvegen. A szomszéd mindeddig a pádon térdelt, s a mögötte ülő leánykával valami palavessző cseréjét tárgyalta.- A csere elvégződött. Jancsi megfordult. Hirtelen fordult, ahogy szokott. A dugó épen akkor cuppant ki az üvegből. Jancsi megtaszitotta Marcit. A ténta kilottyant. Marci visszahőkölt és kikerekedett szemmel, szinte dermedten bámult az irkára, az almára, meg a tarisznyára. Az üveg tartalma azon a három tárgyon folydogált. Az irkán fekete Balaton, az almán fekete gyöngy. A tarisznyán fekete Tisza, Duna, Dráva, Száva. Csöpög mind a négy folyó a padlóra. A következő pillanatban lobbot vetett a Marci szeme s úgy teremtette képen Jancsit, hogy az szegény majd kiesett a pádból. Én éppen akkor léptem be az iskolába. A gyerekek fölkeltek de az arcokon a káröröm ragyogása, izgalom és kérdés látszott. Hátul egy leány a szájára tette a kezét, hogy a mosolygását eltakarja. Mert a pofont mindnyájan látták. S azt is látták, hogy az én két szemem a két gyerekre szegeződik. Marci sápadt, Jancsi piros. A iskola csöndes a visszafojtott izgalomtól. A szavamat lesték. A pofozkodás nagy bűn. Az emberi arc szent. A pofozkodás polgári szentségtörés. — Spongyát! — szólaltam meg végre hideg nyugalommal. Istenes Imrének mondtam ezt. Istenes a tábla mellett ül. Legközelebb őhozzá van a spongya. — Töröld le a tintát arról a fiúról. Istenes a nagy csöndességben letörülgette az irkát, a padot, a tarisznyát. A birsalmán is végighuzta a spongyát. Aztán meglátta, hogy a Jancsi homlokán is van egy babszemnyi folt. A spongyával odatörült. Több rákenődött, mint amennyi ott volt, de ez az ügynek komolyságán és ünnepiségén mitsem változtatott. (Folytatása következik)
