Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1931 (32. évfolyam, 33-48. szám)
1931-11-14 / 46. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA ról, sörről, gondtalan életről -— de nem mondta el egy sem azt, hogy otthon egy-egy állatot is különb bánásmódban részesítenek, mint amiben neki itt volt része. Nem mondta el, hogy hányszor sirt titkon. Nem mondta el, hogy hányszor bánta meg kijöttét. Egy anya keserve. A,z abaujvári határnak Almáska nevű földjében szántogattunk éppen Piricki Gyulával, mikor az egyik községből ide jött utánam egy édes anya, hogy írjak Amerikában élő fiának. Magával hozott minden Íróeszközt. Az aldesz- kából rögtönzött asztalon a következő levelet Íratta velem: “Szerelmes fiam! Ha hiszel a jóságos Istenben — ha él még szivedben édes anyád emléke: ne engedd, hogy eladják a te szerető édes anyád feje felől azt a kicsi hajlékot, melyben téged felnevelt, abba a pénzbe, melyen te kimentéi Amerikába!” Stb. Eladták, elárverezték a kicsi hajlékot, az édes anya pedig az őrültek házában halt meg. Nemsokára azután, hogy kijöttem Amerikába, tallálkoztam az emberrel. Szemrehányást tettem neki, hogy hogy tudott annyira elfeledkezni az anyjáról? Az ember elsírta magát, majd igy szólt: Nem voltam én mindig ilyen életű. Jártam én templomba is kezdetben, de az egyház mulatsága!.... Ott kóstoltam meg az italt először. Akkor még nem ismertem az itteni egyházi mulatságokat. Nem hittem neki. Kért, hogy ISTENTISZTELETI SORREND. Minden gyülekezetnek elfogadásra ajánlja a Lelkészegyesület. 1. Gyülekező ének. 2. A lelkész köszönti a gyülekezetei. 3. Fentálló ének. 4. Segedelemkérés. (Invocatio.) 5. Bibliaolvasás. 6. Nagyének. 7. Előírna. 8. Apostoli hitforma. 9. Textus előtti ének. 10. Textus, prédikáció. 11. Utóima. 12. Úri imádság. 13. Közének, adakozás. 14. Az adományok Istennek ajánlása, áldás. 15. Hirdetések. 16. Záróének. menjek el vele a legközelebbi alkalommal az egyház szüreti báljára. Elmentünk. Még kora este volt, de már nehány ember berúgva támaszkodik a kimérő-asztalra. Kilenckor csend támad és kijelenti a Nt. ur, hogy erre a nevezetes alkalomra az egyház buzgó elöljáróival egy egész hordó bort készittettek és azt csapra is ütötték, jegy nála kapható, stb. Tizenegy órakor félrészeg volt az egész társaság. Ekkor hozzám jő az én emberem és köny- nyel a szemében kérdezi: hát én vagyok-é egészen a hibás? Vagy hibásak azok is, akik között elzüllöttem? Akik alkalmat adtak arra, hogy elzülljek ... ? Ha minden házban árulják is az italt, de legyen egy hely — és ez legyen az egyház! — melynek mulatságain, épületeiben ne engedtessék meg az ital árulása! FÖLAJÁNLÁS — ÁLDÁS — HIRDETÉSEK. A lelkész egyesület által ajánlott Istentiszteleti sorrendben a mi régi gyakorlatunkkal szemben teljesen uj dolog az adományok Istelnnek ajánlása. Ez a szép amerikai gyakorlat hiányzik a hazai hivatalos és nem hivatalos sorrendekből is, noha a mi amerikai egyházainkban elvétve már eddig is használatban volt az. Egyike ez az Istentiszteleti sorrend legszebb, legkedvesebb és legértékesebb alkotó résziéinek. Összegyűlt adományainkat nem szó nélkül dobjuk oda Isten elé, sőt egyáltalán nem “dobjuk oda”, hanem hálatelt lélekkel ajánljuk azt föl a Ő szolgálatára s egyidejűleg imádkozunk az Ö áldásáért avégett, hogy azok az adományok csakugyan elvégezzék rendeltetésüket: Isten országának építését. Külsőleg ugyan, de igen kedves gyakorlat, hogy amikor az adományokat s perselyszedők összegyűjtik: megvárják egymás munkájának befejezését s az összegyűlt adományokkal egyszerre lépnek az Uraszatala elé s kezeikben tartják azt addik, amig a lelkész rövid, alkalmi imával Istennek szolgálatára fölajánlja azokat. Ezzel a fölajánlással, a fölajánló imával egy- befüződhetik az Istentiszteletet befejező áldás. Az Istentisztelet önmaga sem egyéb, mint Istennek hozott lelki áldozat, amelynek az adományokhoz hasonló fölajánlása szintén jogosult gondolat. A hirdetéseknek föltétlenül az áldás után kell megtörténniök, noha a mi régi gyakorlatunkban ez mindig az áldás előtt szokott helyet foglalni a sorrendben. (Folytatása a 9. oldalon)
