Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1931 (32. évfolyam, 33-48. szám)
1931-08-22 / 34. szám
8 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA OPTIKAI CSALÓDÁS. (Folytatás a 4. oldalról) pillantásu, bátor szemekre emlékezünk mi... óh fájdalom, hogy egy évtized le tudta törölni az arcok büszke pirosságát. A magyar élet sem volt még eltorzítva... még nagyobb fájdalom, ha a hazulról jött üveg ilyen képet mutat. • Magyar testvéreink! — Erdélyi magyarok! Üzenünk hozzátok. Ellenséges hatalom tipor benneteket, de ti távolról sem álltok oly nagy erővel szemben, mint az amerikai magyarság. Lássátok, bennünket nem bántanak ugyan, de annál súlyosabban nehezedik reánk Amerika nagysága, dicsősége, hatalma, tenger sokasága, csudálatosán bámulatos varázsa: nekünk ezzel szemben «kell tartanunk magyarságunkat! És ez nagyobb erő ám, mint ami Ti reátok nehezedik! És mégis megvagyunk! Már vagy ötven éve küzdünk, még mindig megvagyunk... Ti többen is vagytok, erőtök, tőkétek is nagyobb: hogy lehetséges az, hogy egy rövidke évtized ennyire letiport?... Ne hagyjátok elveszni a magyar öntudatot az áldozatkészséget, a magyar munkakedvet s majd akkor nem fogtok ilyen sötét szemüvegen látni! * * * Isten nélkül éltünk. Már t. i. mi, amerikai magyarság, magyar reformátusság: ezért van rajtunk ez a nyomorúság. Ezt mondja a cikk. Mondjuk, Amerikában van valami fél millió magyar. Sokkal közelebb járunk az igazsághoz, mintha egy egész milliót mondanánk. E fél millióban az arányszám szerint van vagy 100,000 magyar református lélek. Egyházaink száma felül van a százon s ezek egymásután ünnepük a 35, 40 éves jubileumokat. Pedig senki sem kényszeríti őket egyházfenntartásra! Őseiktől örökölt földjeik sincsenek, amire támaszkodhatnának. Itt minden egyes templomot a szívnek, a léleknek Istenhez való vonzódása épített meg úgy, hogy a napi keresetből tört le ennek számára egy darabot... Vájjon Isten nélkül éltünk? Nem akarunk mi itt sem mellet veregetni. Jól tudjuk, hogy közöttünk is van bőven hitetlen pogány, vagy közönyös és lélektelen élet: de az amerikai magyar reformátusságra mégsem lehet mondani, hogy Isten nélkül élt. Ellenkezőleg: ha ma még mindig magyarok vagyunk, ha még gyermekeink, sőt unokáink ajkán ha kissé törve is, de még mindig él a mi magyar nyelvünk — ha magyar lelkünk ma még gyermekeinkben is érintetlenül van meg: azt az egyházaknak köszönhetjük! Annak köszönhetjük, hogy igyekeztünk Istennel élni! Magyar Testvéreink! — Erdélyi Magyarok! Üzenünk hozzátok! Bennünket a templomok, az egyházak tartottak meg eddig: Titeket is csak a templomok, csak az egyházak, csak az Isten fog megtartani! Vigyázzatok azokra az ősi templomokra! Ne legyen nagy semmi áldozat, amit azokért meghoznotok kell! Időben, munkában, hitben, sze- retetben, anyagiakban álljon ott mindig a legelső helyen a templom, az egyház, az Isten! Ne legyen drága még az élet sem — mert mi mondjuk nektek s veletek együtt minden külföldi magyarnak — mi mondjuk nektek, akik megpróbáltuk, hogy a mi megtartatásunkra nincs más fundamentum, mint ami egyszer vettetett, és ez: a Jézus Krisztus! * * * “Odahaza azt beszélik, hogy hitehagyottak lettetek.” Természetesen mi, akik az amerikaiakkal dolgozunk együtt. Hát ezt már nem az erdélyi szemüveg mondatja a mi kollegánkkal. Mert odahaza sohasem beszélték azt, hogy akik az amerikai Reformed vagy a Presbyterian Church kebelébe tartoznak, hitehagyottakká váltak. Még Bánffy Deezső, vagy gróf Dégenfeld sem indokolták ezzel az annak idején megkezdett amerikai munkát. A magyar református Konvent pedig minden aggodalom nélkül lépett egyezményes viszonyra ezekkel az amerikaiakkal! Nem otthon beszélik, hogy hitehagyottak lettünk, hanem innen, Amerikából hitették el a könyen hívőkkel ezt a pogány vádat! Azt üzenjük nektek, Erdélyben, vagy a csonka Hazában lakó hittestvéreink: ne féltsétek ti a mi hitünket az amerikai közösségben sem! Higyjétek el, hogy nemcsak a magyarok közt vannak kálvinisták ezen a világon! Egyik hitvallásos könyvünket annak a Reformed Churdh- nek őseitől kaptuk, amelyhez itteni egyházaink nagyobb része tartozik! A Presbyterian Church pedig, igen kiváló hazai theologusok szerint, tisztább kálvinizmus, mint a mienk! Vigyázzatok! A hitető beszédekre föl ne üljetek, mert ezzel verünk éket saját soraink közé! Ezzel a hamis beszéddel az amerikai magyar reformátusság kilencz-tized részét űzitek el magatoktól s nagyon félő, hogy ezzel már eddig is, a kelleténél több kárt okoztatok a mi testvériségünknek! Az egység, az együtt-tartás és egymás megbecsülése pedig egyik legfőbb tényezője a mi megtartatásunknak! Ezt üzenjük nektek!