Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1930-12-20 / 51-52. szám
51—52-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 13-ik oldal az irigység, noha koldus volt. Tűrt, mert hitte, hogy egyszer csak vége lesz a szenvedéseinek és a nyomorúságának s aztán eljut halála után a mennyeknek országába, ahol senki sem koldus és senki sem szenved. Egyik este csendesen elaludt és nem ébredt fel többé. Meghalt úgy, amint az utszéli virág elhervad... Milyen királyi palotává változott elhagyott viskója: angyalok jöttek el s lelkét elvitték, elvezették Ábrahám kebelére, vagyis a meny- nyeknek országába. Milyen boldogság! Őt, akit földi életében betegsége- miatt megvetettek, rongyaiban meg sem láttak, most angyalok viszik az örök boldogság hazájába, ott is kitüntetik azzal, hogy egyenesen a zsidók ősatyjának, Ábrahámnak kebelére... Most már elfelejti minden szenvedését, hiszen, mert hitt az Istenben, a fényes mennyországba jutott. Nemsokára elhallgatott a gazdagnak a palotájában is a zene, elmaradtak a vidám vendégek. A szolgák lábujj hegyen jöttek- mentek, suttogva beszéltek. . . Beteg volt a gazdag, nagyon beteg. Hozták az orvosságokat, a drága balzsamokat, a hűsítő italokat, — mindhiába. Szenvedései nem enyhültek, a forró láz csak tovább gyötörte. De mindennél fájdalmasabb volt neki, hogy rettegett a haláltól. Óh, borzasztó a halál a hitetlen, istentelen, szívtelen embernek! Keservesen gondolt fényes kincseire, amelyeket akkor itt kell hagyni, a pompás palotára, amely másé lesz, mig ő ott fog porladni egy hideg, néma sírboltban. Most már érezte, hogy egész élete hiábavaló, hitvány volt. Ha meghal, barátai hamar elfelejtik, még szolgái sem emlékeznek róla jó szóval, mert ö sem szerette őket s rosszul bánt velük. Ha lehetne, de másképpen élne most már, csakhogy késő. Egyszrre úgy érezte, hogy valami ólomsuly nehezedik mellére, összeszoritja a szivét. Levegő után kapkod, világosságot szomjuhozik, aztán sötétség, dermesztő hidegség fogja körül... Meghalt a gazdag és lelke a kárhozatra jutott. Amilyen volt az élete, olyan volt a halála és olyan volt a jutalma is. Nem azért kárhozott el a lelke, mert földi életében gazdag volt, hanem azért, mert istentelenül, hitványán élt, nem könyörült senkin s nem szeretett senkit. . . Ez volt hát a fizetség dologtalan, pazarló, bűnös életéért! És ezt ő maga szerezte magának! Amint feltekint a magasságba, kit lát ? A szegény Lázárt a menny országban, Ábrahám kebelén. Hányszor látta őt palotája kapujában, de sohasem könyörült rajta! Lázár most boldog, ő pedig szenvedni fog örökké. . . Felkiált a mélységből: “Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam és bocsásd el Lázárt, hogy mártsa ujjahegyét a vízbe s enyhítse meg nyelvemet!” Mindhiába. Ábrahám válasza elutasító: “Fiam, emlékezzél meg róla, hogy te elvetted javaidat a földi életben úgy, mint Lázár a maga szenvedéseit. Most ő neki van vigasztalása és te szenvedsz. Azután meg nagy a távolság onnan ide fel, úgy, hogy sem innen oda, sem onnan ide nem jöhet senki”. Aztán azt kéri, hogy Lázár legalább az ő földi atyjafiait intse és tanítsa, hogy azok ne jussanak majd a kárhozatra. Ez a kérése sem teljeesülhetett. Aki a földön él, tartsa meg Isten parancsolatait, éljen hitben, könyörüljön embertársain, segítse a szegényt. Akit erre a szentirás meg nem tanít, annak hiábavaló volna, ha valaki a mennyországból menne hozzá és intené. Mindenkinek szól ez az intés éppenugy, mint az egész példázat. Isten kijelentette a maga akaratát a szentirásban; aki az* örök életre akar jutni, “tudakozza az írásokat”. Minden könyv és emberi tudomány elavul, értéktelenné válik idővel, csak egy nem: az Istennek igéje, a szentirás! Gazdagok! aki boldogságában, jólétében elfelejtkezik a jó Isten iránti há- ladatosságról és a szegényeken való segítésről, az úgy jár, mint a Jézus példázata szerinti gazdag ember. Szegények! Ne irigyeljétek a gazdagokat, mert a földi kinccsel nem mindig jár együtt a boldogság. Legyetek csendes szivüek, alázatosak, béketürők s akkor a mennyeknek országa lesz a földi szenvedések drága jutalma! SIESSÜNK AZ ÁRVAHÁZ SEGÍTSÉGÉRE! Az amerikai magyarságnak eddig ez az egyetlen alkotása! Az Amerikai Magyar Református Árvaház. Ez az Intézet, amelynek száznál most is több lakója van, a kétségtelenül nyomott munkaviszonyok következtében, nagy szükségben van s ha nem jön meg a szeretet ünnepe alkalmából az a segítség, amelyre a vezetőség számit, úgy uj év után kénytelen lesz működési körét összébb vonni és egyidőre uj gyermekeknek és aggoknak felvételét nem eszközölheti. Ezt nem akarhatja senki, aki a legkisebb figyelemmel kiséri azt a sok és kiáltó szükséget, amelyben a mi agg testvéreink és árván maradt gyermekeink élnek. Hogy minden kötelességünknek meg tudjunk felelni, ebben a hónapban ötezer dollár bevételre van szükségünk! A dolgozó és Istentől megáldott testvérek ezt az összeget a mostani nyomott viszonyok között is könnyen ösz- szeadhatnák, ha valóban arra törekednének, hogy boldog karácsony legyen minden otthonban! Játékra és cukorra nincsen szükségünk ! Pénzre van szükségünk, mert pénzért meg lehet venni mindazt, amire épen szükségünk van. Olyan dolgot, amire nincsen szükségünk, soha se vásárlunk, de ami kell, az egyszerűen kell! Szeretettel és bizalommal kérem azért dolgozó és Istentől megáldott testvéreimet, hogy segítsenek. Ne legyen kérésem pusztába kiáltó szó! A szeretet ünnepén csak az lesz igazán boldog, akinek a szivét beragyogja az áldozatos jótékonyságnak a napja! Minden adomány erre a címre küldendő: ORPHANS HOME, Drawer P. Ligonier, Pa. Szolgálatra készen: Kalassay Sándor árvaatya. VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE. 52-ik 1930 December 28. AZ IGAZI KERESZTYÉN JELLEM. ISMÉTLÉS. Olv. Zsidó levél 12:1—10. Mintha minden azért történne a világon, mert egyszer karácsony volt. Készület és beteljesedés, küzdelmes elindulás és a bethlehe- mi jaszolbölcsóhöz való megérkezés, készítettük lelkeinket, hogy igy lehessen. Zakariás és Erzsébettel semmi más nem történik, mint készül lassan életük a jövendő útépítésére, életük hid Márián keresztül Jézushoz. Ennek a dicsőségnek meglátása tartja életben Simeont és énekeltet éneket Annával. Jézus a Messiás, mondja Péter s a kételkedő Tamás bizonyságot tesz a felfeszitett és feltámadott Krisztusról, sebeibe ibocsátván ujját. A pogányok hisznek benne, a zsidók elhullanak mellőle, Zakeus boldoggá válik, István érte hal meg, Pál róla tesz bizonyságot minden nép előtt. Munkájuk élet, haláluk diadal. Életük a keresztyén jellemnek mintaképe, legyünk hasonlóak hozzájuk. Aranyige: “Annakokáért az az indulat legyen bennetek, amely volt a Krisztus Jézusban is.” Fii. 2:5. Kérdések: 1. Kikről szól e negyedévnek anyaga? 2. Ki körül forog minden történet? 3. Ki készitette Jézus útját? 4. Kik tesznek bizonyságot mellette ? 5. Elfogadja-e minden ember Jézus tanítását ? 6. A pogányok hallgatnak-e tanítására? 7. Mi jellemzi Jézus tanításait? 8. Mik a jellemvonásai Jézus tanítványainak ? 9. Hitük miben nyilvánult meg ? 10. Milyen példát ladnak ezek nekünk?
