Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1930-03-22 / 12. szám
12-ik szám. I AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3-ik oldal MAGYAR SZEMLE. Rovatvezető: Laky Zsigmond. MISSZIÓ. “Tanítsatok minden népeket” ez a Jézus parancsolata. Igaz, jó keresztyének nem lehetnek megelégedve azzal, hogy ők maguk ismerik az evangélium tanításait. A keresztyéni imivolttal jár az. is, hogy másokkal ismertessék Jézus tanításait és a keresztyén vallás minden igazságát. 'Saját egyházi életünkön kívül gondolnunk kell mások lelki életére is, kell hogy missziói munkát végezzünk, vagy missziói munka segítéséhez hozzájáruljunk. Mi, akik amerikai egyházközösségben vagyunk, egyházi missziói intézményeken keresztül 'végezhetünk imisz- sziói munkát. Mindegyik felekezetnek megvannak a missziói munkát végző Board-jai. Bel- és külmissziói munkát teljesítő egyházi hivatalos szervek. \ Presbyterian egyház külmissziói szerve különösen a háború után számtalan sok missziói munkássága között szorgalmazta az erdélyi magyar egyházak anyagi segítségét. Sőt most is teszi. Más egyházak is, magyar egyházaink is, ha missziói adományokat gyűjtenek, és a beküldött összeget megjelölik, hogy az erdélyi egyházak részére küldik, minden cent- levonása nélkül fordítja a külmissziói hivatal ezeket az adományokat a megjelölt célra. A Reformed Church külmissziói hivatala éveken keresztül adja egy magyar misszionárius fizetését, aki Jugoszlávia területén végez egyházi munkát. A közelmúltban egy amerikai magyar lelkész áthelyezésiét tette lehetővő. Nem a Reformed Churehön múlt, hogy ez az amerikai magyar lelkész nem mehetett Jugoszláviába. A közöttünk is járt Ágoston Sándor jugoszláviai református főesperes szerkesztésében megjelenő Magvető egyházi havilapban, a januári számban egy igazán érdekes cikk jelent meg. Nem lelkész irta. A cikk írója Lévai Dezső mérnök, a jugoszláv államvasutak felügyelője, református presbiter. így írja magát a cikk alá. A cikknek ez a cime: A balkáni misszió. A cikk elé bibliai részt is idéz. Pál Korinthusbeliekhez irt második levele 6 részének 10-ik versét. “Mint szegények, de sokakat gaz- gaditók, mint semmi nélkül valók és mindennel bírók.” Azzal kezdi a cikkiró a sorait, hogy a “Kálvinista Szemléből” olvasta, hogy a francia kálvinisták nagy várakozással tekintenek a magyar kálvinisták felé és tőlük várják a balkáni misszió megindítását; még most is, a magyar kálvinizmus nehéz körülményeiben is. Ugyancsak hivatkozik a Kálvinista Szemle egy másik cikkére, “Az újjászülető Délvidék” cimü cikkre, melyben emlékezés van téve a jugoszláviai református egyház nagy megmozdulásáról ié's az első macedóniai református missziói egyház megalapitásáról. Az egész cikket nem közöljük, csak részleteket. “Az Ur Isten kifürkészhetetlen akaratából három államnak juttatott a magyar református egyházból és pedig Csehszlovákiának, Romániának és Jugoszláviának. Tudjuk, hogy a nagy világháború előtt a magyar református egyháznak külmissziói tevékenysége jóformán semmi sem volt. íme most a háború után a jugoszláviai egyház egyszerre belekerült a Balkánba. Lélekszáma a reformátusságnak az 1929. év adatai szerint 64,866, Jugoszlávia lakossága pedig mintegy 12 millió: tehát körülbelül minden kétszá- zadik lélek református. Egy csöpp a tengerben. A kis lélekszámú református egyházmegye tenger sok bajjal küzkö- dik és pedig főleg kétféle irányában: lelkiekben lés anyagiakban. Lelkibajok a hidegség, közönyösség, sőt egyenesen ellenséges ridegség egy és más helyen, sőt saját híveinél is néhol. A hit hiánya sok sók református lélekben is. Ezzel kapcsolatosak, sőt egyenesen ennek következményei az anyagi bajok, sok egyháznak szegénysége : a szórványok gondozatlansága; sok az aratni való, kevés a munkás. 'Nem vakmerőség-e ilyen körülmények között balkáni misszióról beszélni, vagy ezt hirdetni. Nem ábrándozás, de egyenesen -élet- szükséglet és a jövendő munka programja a jugoszláviai egyháznak a balkáni misszió. Mi szegények, ietiprottak és megos- torozottak vagyunk a jó Isten kegyelméből, de nem hirdette-e Pál apostol legfenségesebb üzenetét láncok között, fogolyként? Mi senkik és semmik vagyunk, de az LT Isten hatalmasat tud cselekedni igénytelen eszközökkel is. Nekünk, jogszláviai reformátusoknak lélekben kell megújulni és lelkűnkből kell kisugározhatnunk Istennek nagy szerelmét a Jézus Krisztus közvetitiésé- vel és segítségével. Ahova minket az Isten helyezett, itt a Balkán kapujában legyünk, ha lehet világító tornyok, a szeretet világitó fáklyái vagy legalább is mécsesei és vigyük be a körülöttünk levő népek közé is Krisztus nagy üzenetét, amelyet az evangéliumban hirdetett.” Még más dolgokat is ir ez a jugoszláviai hittestvérünk. Okos, épületes, megszívlelendő dolgokat. A jugoszláviai magyar reformátusoknak írja, de mi, Amerikában élő magyar reformátusok is okulhatunk, tanulhatunk szavaiból. Isten minket is bizonyára azért plántált ide, hogy azt a munkát végezzük el, amit más országban, más körülmények között élő testvéreink nem végezhetnek el. Első sorban kötelességünk saját egyházunkat segíteni, annak minden intézményét, -munka szervét teljes erőnkből segíteni. Istentiszteletet látogatni, vasárnapi iskoláért mindent megtenni, Ifjúsági csoportokat minden erőnkből bátorítani, buzdítani. Kötelességünk a körülöttünk élő más nemzetek előtt életünkkel, példánkkal becsületet szerezni nemzetünknek, hitünknek. Kötelességünk segiteni azokat a misz- sziói mozgalmakat, amelyek akár a szűkösebb körülmények között élő testvéreinket, akár a más nemzetségbelieket segítik közelebb Isten országához. Ha mi is azzal a lélekkel mondjuk, amilyen lélekkel a mi jugoszláviai testvérünk mondotta: mi senkik és semmik vagyunk, de az Ur Isten ‘hatalmasat tud cselekedni igénytelen eszközökkel is, akkor mi is “sokakat gazdagítok”, “mindennel birók” leszünk. fölhívás és kérelem. McKeesporti Magyar Rcf. Ifjúsági Körünk nagy szeretettel készül annak az Ifjúsági Konferenciának a fogadására, amelyet a környék Ifjúsági Körei f. évi April 6-án McKeesporton szándékoznak megtartani. Örömmel várjuk if jú testvéreinket s. a legszívesebben látjuk őket a délelőtt fél 11 órakor tartandó Istentiszteleten, az azt követő lunch-on, a délutáni konferencián s az esteli közös vacsorán. Természetes dolog azonban, hogy nagy könnyebbségünkre szolgálna, ha lehetőleg jó előre tudjuk, hogy honnan s menynyi vendégre számíthatunk. Minden külön fölhívás mellőzésével tehát ezen a helyen kérem az egyházak Ifjúsági Köreit, hogy jelentsék be még e hó folyamán, vagy legalább is három nappal a konferencia előtt, hogy honnan mennyien jönnek. Bizonyára meg fogják érteni ezt a kérésünket s el is küldik a kért bejelentést. McKeesport, Pa. 1930. Márc. 18. (C. 0. 134-8-1/1 Ave.) Ifj. GERZSENYI KAROLY, az Ifj. Kör elnöke.
