Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1930-03-08 / 10. szám

VOL. XXXI. ÉVFOLYAM. PITTSBURGH, PA. MARCH 8, 1930. No. 10. SZÁM. AMERIKAI MAGYAR Reformat k Lapja AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN AND I^ORMED CHURCH PAPER. A lapra vonatkozó minden közlemény és előfizetés a felelős szerkesztőhöz küldendő ezen a címen: Rev. J. Melegh, 134-8th Ave., McKeesport, Pa. Telefon: 2274?. McKeesport. Minek a vallás ?! Igaza volt a bölcs filozófusnak, mi­kor azt mondta, Fogy az ember termé­szeténél fogva vallásos. Más szóval: a vallásosság nem elsajátított, szorgalom­mal szerzett tulajdonság, hanem éle­tünknek egyik legjelentékenyebb, örökölt kvalitása. En-ünknek, egyéniségünknek legszentebb része, minden jóságnak, is­tenes munkának forrása, az Isten atyai és az ember gyermeki -szivének egy­mást megragadó kapocsa: a vallásos­ság. A vallás romolhatatlan, örökéletü kő­sziklája: a szeretet. Egy boldogító vi­szony az az Isten és én közöttem, én és az embertársam között. “Szeresd az Istent.” Ez az alap, a fundamentum. “Szeresd embertársadat.” Ez a felső építmény. Tehát a vallást csak akkor és addig lehet azonosítani egyik vagy másik vallásfelekezettel, amikor és amig az a bizonyos felekezet főleg és alapjába- véve a vallásnak csakis eme két főesz­méjét vallja és hirdeti. Különösen óva­tosnak kell lennünk akkor, amikor egy­házakat, azoknak munkáit bíráljuk, mér­legeljük, hogy olyankor ne tulajdonít­suk, ne rójjuk fel azoknak SAJÁT fo­gyatkozásait, hibáit épen a vallásnak. A vallás hasonlítható egy gyönyörű tájképhez, a különböző felekezetek pe­dig arról több -művész által készített festményeikhez. Mint ahogyan egyik festő szebben, realisztikusabban, meg- kapóbban rajzolja le vásznára azt a képet, mint a másik, épenugy egyik fe­lekezet alapítója is tisztábban fejezte ki. adta . vis-sza a vallási igazságokat, mint a kortársa vagy elődje. Hasonló továbbá a vallás az emberhez, a feleke­zeti ágazatok pedig annak öltözetéhez. Amiképen változott az emberek visele­té az évszázadokban, épenugy változott az a forma, az a köntös, amelybe idő­ről-időre öltöztették nagy embereink a vallást. Egyik ruha elegáns, divatos s cifra volt, mig ellenben a másik -egy­szerű, de Ízléses. A szavaik, — -és -még azoknak értelme is — amelyek megha­tározzák, leöntik az egye-s felekezetek dogmáit, tanait, változnak, fejlődnek, de maga a vallás, annak lényege, esz- szenciája ugyanaz. Az nem változik. 'Csupán az emberek felfogása, magya­rázata a vallásról, változik, széles-bűi s mélyül, mert világosabban s tisztábban kezdik -már -látni és megérteni a vallás főelveit és jogosultságának akát. Én -meg vágyóik győződve, hogy sem­mi sem egyesíti, tartja össze az embe­riséget annyira, -mint a vallás és nincs is semmi más arra hivatva, hogy az -em­berekkel megértesse azt az örök iste­ni igazságot, hogy az Isten a mi Atyánk és mi meg testvérek vagyunk, mint épen a vallás. Először azért, mert a val­lás Istentől ered s másodszor pedig, mert az minden ember lelkében szü­letik. Azonban mindennék az értékét csak akkor tudjuk meg igazán, amikor az a valami hiányzik, vagy elveszitettük azt. Tev van ez a vallást illetőleg is. Ha kitépnők az emberiség szivéből a val­lásosságot. vájjon mi lenne velünk? Ha Ikivennők a vallásos embereket a világ­ból, milyenek és kicsodák lennének azok, akik megmaradnának? Vájjon ki kívánkoznék -olyan világban lakni, ahol vallási élet nincs s ahol Istent nem is­mernek az emberek? Sem én, sem te. Vagy a kérdés inkább -ez: vájjon LE- HETNE-E lakni egy olyan világban ? Hiszen -még elképzelni is olyan iszo­nyatos és szörnyű. Hát még lakni benne! Vegyük Oroszországot. Egy élő, konkrét példa arra, ahol egy ilven Isten és vallás nélküli életet s viszonyt akar­nak a nép csakugyan söpredékéből vé­res kézzel s brutális módon uralomra felkerekedettek megteremteni s kiala­kítani. A vallás követőit üldözik, an­nak gondozóit lemészárolják és az Is­tennek házát klubhelyiségekké, hadi- szállásokká formálják át. Ilyen uto-n­módon akarnak békességet, nyugodt életet teremteni. Lchetséges-e ez ilyen körülmények között? Nem igen. Béke s nyugalom helyett félelem, bizalmat­lanság stb. terjed -minél jobban. Ez nem tarthat sokáig igy. Majd támad egy Na­poleon köztük, aki rendet fog teremteni. Azok -a kommunisták felgyújthatják a templomokat, legyilkolhatják az Ur önálló katonáit és kifoszthatják minde­nükből a vallásos embereket. Mondom: ezt mind megtehetik. Erejük van hozzá. De egyet nem tehetnek meg: nem öl­hetik ki örökre az emberek szivéből az Istenfélelme-t és nem fojthatják el azoknak a lelkében lángoló émbersze- retetnek sugárzó fényét. Ezt lehetetlen -megtenniük. És ami több: miniéi jobban akarják kiirtani a vallást, — itt nem felekezetet értek, hanem magát a val­lást — annál jobban terjesztik és erő- sitik azt. Erről meg lehetünk győződve. Tehát még mindig kérdezed, kedves atyámfia, hogy minek a vallás? Nem látod, hogy ez az emberiségnek a leg­értékesebb kincse, reménye, boldogulá­sának -és boldogságának kiapadhatatlan forrása? Nem veszed észre, hogy anél­kül nincs élet, nincs biztonság, nincs -nyugalom ? Oh! élesztgesd annak alvó tü;j-t szivedben. Nagy Ferenc. A presbiter, mint pénztárnok. (M.) Amig ebben az anyagi, földi vi­lágban élünk: nem nélkülözhetjük en­nek eszközeit, az anyagiakat sem. Az eszményi egyházi élet persze az volna, hogy ha az egyháznak nem kellene gon­dolnia anyagiakkal. De hát templomot, parókhiát kell építeni, lelkészt fenntar­tani, adókat fizetni s ezeken kívül még -mindig akad évenként egy néhány -szám- in, aminek fedezéséről az egyháznak kell gondoskodnia. Az anyagi gondos­kodás eszközeit rendelkezésre bocsátja az egyháztagok áldozatkészsége, buz- gósága s a-ki -ezeket az anyagi eszközö­ket: adománydkat, tagsági dijakat, stb.

Next

/
Oldalképek
Tartalom