Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1930-03-01 / 9. szám
2-ik oldal. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 9-ik szám. A presbiter mint gondnok. (M.) Az egyháztanács minden egyes tagja elsősorban presbiter, s mint ilyennek van különböző megbízatása a gondnoki, pénztárnoki, jegyzői, stb tisztségek betöltésére. Alapjában véve a lelkész sem egyéb, mint az egyháznak egy olyan, életfogytig megválasztott presbitere, aki az Ige hirdetésével van megbízva. Amerikában, még a mi magyar ref. gyülekezeteink között is van olyan gyakorlat, hogy a közgyűlés nem is választ külön gondnokot, pénztárnokot, stb., hanem csak presbitereket. A presbiterek aztán a saját körükben választják meg ezeket a tisztviselőket. A Presbyterian Church kebelébe tartozó' egyházaink körében tudok ilyen gyakorlatról. Ennek a helyes vagy helytelen volta most kívül esik vizsgálódásunk tárgykörén. Tehát a gondnok sem egyéb, mint egy olyan presbiter, aki a gondnoki tisztség betöltésével van megbízva. Megbízatásának időtartama a mi általános gyakorlatunk szerint egy év, de akárhány olyan gyülekezetünk van, ahol hosszabb időre, három íévre választják a gondnokot. Mi az a gondnoki tisztség? Benne van magában a névben, amelynél találóbban a latinon kívül egy nyelv sem fejezi ki a gondnoki tisztség tartalmát. Az angol nyelv legkevésbbé fejezi ki, amikor a‘ gondnokot “chief- elder”-nek hívja. A gondnokra hárul első sorban, az egyház minden anyagi terhének gondja. Mig a lelkész vállaira első sorban az egyház lelki terhei nehezednek: addig a gondnok feladata az, hogy viselje az egyház anyagi gondjainak terhét. Úgy is lehetne mondani, hogy a lelkész az egyház lelki feje, a gondnok pedig az egyház testi fejő. Az egyházi élet legszebb berendezkedése az, amikor a gondnok viseléslének ez a megosztása teljesen érvényesül. Amikor a lelkész vállaira nem nehezedének anyagi gondok (sem az egyháznak, sem saját magának anyagi gondjai) mert azt teljes mértékben a gondnok viseli. Sajnos, mi ettől még nagyon messze vagyunk, pedig a lelkész ekkor élhetne igazán magasztos hivatásának. A gondnok feladata tehát, hogy gondot viseljen az egyház anyagi szükségleteinek fedezéséről. Serkentse, buzdítsa az egyháztagokat az ő anyagi kötelezettségeiknek teljesítésére. Ahol lanyhulást lát: legyen ott mindjárt az ő biztató, serkentő, intő szavával. Kisérje figyelemmel az egyház költség- vetését és ügyeljen arra, hogy annak mérlege mindig egyensúlyban legyen. Viseljen gondot az egyház épületeire: a templomra, a lelkész lakásra, iskolára, bérházakra. Ha betörik egy ablak, vagy megcsordul a tető: ;ne a lelkész legyen az, aki utána néz, aki megcsináltatja, rendbe hozatja, hanem a gondnok. Az egyháznak tulajdonképen csak egy fizetett tisztviselője van: a lelkész, aki mellett nálunk csak elvétve fordul elő az egyház által fenntartott tanítói állás. Legyen gondja arra, hogy a lelkész minden külön szorgalmazás nélkül kapja meg a maga fizetését s lelki munkájában ne zavarja meg a fizetése, a mindennapi kenyér miatti aggódás. Javadalmazásához hozzátartozik a lelkészi lakás élvezete, amelyet szintén az, egyház tart fent.-Annak fenntartása évről- évre megújuló gondozást- igényel. Legyen a gondnoknak gondja arra, hogy adassék meg a császárnak az, ami a császáré, a háznak az, ami a házé. Ne a lelkész legyen az, aki a parókhia fenntartása, gondozása miatt lépten- nyomon most ezzel, majd azzal forduljon az egyháztanácshoz. Lássa meg ő, hogy a parókhiát most papirozni, festeni, a papirt időnként letisztittatni, stb. kell. A lelkészre nézve nincs kínosabb valami, mint amikor olyasmiért kell zörgetnie, ami saját magával, vagy a •lakásával van kapcsolatban. Mint vezető ember: legyen készen arra is, hogy támadásoknak lesz kitéve. Mindaddig azonban, amig hivatali tisztségét hűséggel viseli és nem tesz mást, mint amit tennie kötelessége: viselje azokat a támadásokat békességes, alázatos és mindig megbocsátó téliekkel. Mindenekfelett pedig sohse feledje el: úgy fényijéé a ti világosságotok az emberek előtt, hogy mások is látván a ti jócselekedeiteket, dicsőítsék a meny- nyei Atyát! Magyar Sión és oceánrepülés, Lelkes hangú fölhívásokat közölnek a lapok. Detroitiban egy alkalmi társaság alakult avégett, hogy egy megállás nélküli repülést készítsen elő Detroitiból Budapestig. A repülő részére Lord Rothermere, a magyaroknak ez a nagyszerű barátja tűzött ki egy $10,000.00 dijat, mig a többi költségeket, mint egy30, 000 dollárt a bizottság olyanformán akarja összehozni, hogy egy dollárért levelezőlapokat árul magyar Amerikában s ezeket a levelezőlapokat, az első amerikai magyar óceán-repülő vinné magával Magyarországra, természetesen drága emlékké avatva azok mindegyikét, A tervet a magunk részéről a legnagyobb rokonszenvvel fogadjuk s ajánljuk, hogy híveink, egyházaink a lehető legteljesebb erővel tegyék azt magukévá s kövessenek el a saját hatókörükben mindent ahhoz, hogy az sikerüljön is. A világ 'érdeklődésének, figyelmének fölébresztésére, hatalmas mértékben való megerősítésére >a mai korban keresve sem lehetne kitünőbb eszközt választani, mint ezt az óceán repülést, amelynél nagyszerűbb propagandát el sem képzelhetünk. Azt pedig mindnyájan tudjuk, hogy mily szükségünk van nekünk erre a propagandára. Nemcsak szülőhazánknak, hanem nekünk, amerikai magyaroknak is. Ez a propaganda erőforrást jelent a magyarságra nézve itt és odaát. Biztatást és jogosult reményt egy szebb jövőre nézve. Nekünk azonban nemcsak arra az erőforrásra van szükségünk, ami másoknál van. Szükségünk van azokra az erőforrásokra is, amelyek önmagunkban vannak. Ha pusztán másokra akarnánk támaszkodni: saját sorsunkat pecsételnénk meg. A bennünk rejlő erőforrás pedig nem egyébb, mint hogy tartsuk állandóan ébren, ápoljuk folyton s mennél erőteljesebben azokat az érzelmi kötelékeket, amelyek bennünket a szülőföldhöz kötnek. Mennél tovább táplálkozunk az Édes Anya emlőin: annál tovább tart amerikai életünk. Nem az anyagiakra gondolunk itt, amire hála Istennek az amerikai magyarságnak nincsen szüksége, hanem azokra a lelki táplálékokra, amelyeknek leggazdagabb forrása a közvetlen érintkezés. Áll ez általában vtéve az amerikai magyarságra, de különösen áll a mi amerikai magyar református egyházainkra nézve! Ez az igazság vezetett bennünket, amikor nagy lelkesedéssel tettük magunkévá a már jól ismert Magyar Sión Társasutazás gondolatát. Mert tudjuk, hogy a hazai és az amerikai magyar reformátusságnak hivatalos találkozása olyan erőforrást jelent számunkra, amelynél hathatósabbat az amerikai magyar reformátusság nem találhatna magának. Ezért sürgetjük hittestvéreinket, hogy amig teljes erővel törekesznek másoknak, első sorban az amerikaiak rokon- szenvének, együttérzésének, testvéri megértésiének megnyerésére: ugyanakkor még nagyobb erővel ápolják lelkűkben azokat a lelki kötelékeket,
