Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1930-11-22 / 47. szám
47-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5-ik oldal Brown, a Columbia egyetem tanára, a “Hungary Society” lelke, mindene. James T. Shotwell egyetemi tanár, Dr. John H. Finley, a New York Times fő- szerkesztője. Ott volt természetesen a magyar főkonzul, G'hika György, akik felszólalásaikban egytől-egyig hangoztatták az amerikai magyar kapcsolatok nagy fontosságát. E kapcsolatok fontosságának kiemelése képezte az estély főszónokának, az ünnepelt N. Roosevelt követ beszédének tárgyát is, aki ünnepélyesen tett Ígéretet arra, hogy legfőbb törekvése lesz ezeknek a kapcsolatoknak mennél erőteljesebb kiépítése. Szerinte sohasem volt még kedvezőbb alkalom a kooperálásra, az együttműködésre. * * * A nemzetek életében elsőrangú fontossággal birnak e nemeztközi kapcsolatok. Mennél több barátja, mennél több munkatársa, mennél több szövetségese van egy nemzetnek: annál biztosabban állhat meg a népek tengerében. Nemzeti érdek az, hogy a különböző népek testvériesen tudjanak együttmunkálkodni. Az Egyesült Államok és Magyarország között kétségtelenül ez utóbbi az, akinek nagyobb érdeke e kapcsolatok kiépitése. Magyarországnak egész bizonyosan nagyobb szüksége van az Egyesült Államokra, mint az Egyesült Államoknak Magyarországra. Kétségtelen tehát, hogy Magyarországnak kellene két kézzel munkálkodnia azon, hogy ezek a kapcsolatok mennél szorosabbak, mennél bensőbbek s mennél igazabbak legyenek. Ebben az irányban a legfőbb hazafiui kötelesség az, hogy mindenki erősitgesse ezeket a kapcsokat, akár politikus, akár gazdász, akár kereskedő, akár iparos, művész, tudós, vagy bármi is legyen. Még akkor is ha egyházi téren tölt be vezető helyet. Aki ezeket a kapcsokat lazítani akarja, vagy nem munkálkodik azok érdekében teljes erejével: Magyarország ellen v'ét, akár otthon, akár Amerikában . * * * Az egyházi kapcsolatok igen fontos szerepet töltenek be a nemzetek életében. Róma nagyhatalmának egyik kulcsa az, hogy egyházi vonatkozásban a világ minden népének katholikusait egyesíti. Angol, magyar, német, francia, vagy bármilyen nemzetiségű legyen is az a katholikus: mindig és mindenütt ugyanannak az egyháznak a tagja s ha Mexicoban sérelem éri a katholikus egyházat: az angol, a német, a francia, stb. stb. katholikus világ saját magát látja és érzi megtámadva és aszerint cselekszik. Nincs nyelvi különbség, nincs földrajzi különbség, nincs semmiféle különbség közöttük, mert mindnyájan egyek a katholikus egyház szolgálatában. Az amerikai magyar katholikus az amerikai katholikusokhoz tartozik s cselekszi ezt anélkül, hogy saját magyarságát a legkisebb mértékben is csorbítaná! Ki merné állítani azt, hogy a mi kath. vallásu honfitársaink rosszabb magyarok, mint mi vagyunk? * * * Az Egyetemes Magyar Ref. Egyház s annak legfőbb végrehajtó szerve, a Konvent, ezeknek az egyházi kapcsolatoknak nagy fontosságát látta meg akkor, amidőn összeköttetést teremtett az amerikai reformátusokkal. A háború utáni nehéz években megérezte, hogy ezekre a kapcsolatokra szüksége van. Nemcsak saját magának, mint egyháznak, hanem szüksége van reá az egész magyar nemzetnek. Hiszen volt idő, amikor Magyarország csak az egyházakon keresztül tudott összeköttetésben maradni a külfölddel. Keresték tehát ezeket a kapcsolatokat s mig azelőtt az amerikai és a hazai reformátusok között egyenesen és kifejezetten ellenséges viszony állott fent: a Tifíini Egyezményben ezt az ellenséges viszonyt barátságossá, sőt szövetséges vi- szonynyá változtatták át. Megvetették az együttmunkálkodás, a kooperáció alapját s azután, — 'hazai részről egyszerűen otthagyták azt. A Konvent hivatalosan és papiroson szigorúan ragaszkodik ugyan a megkötött egyezményhez, a valóságban azonban összetett kezekkel nézi, hogy egyesek mily szemérmetlen nyíltsággal támadják saját egyezményét. Vájjon hazai egyházunk jobbjai nem érzik orcapirulással ennek a kétszínű játéknak szégyenét? És szülőhazánk 'bölcsei nem érzik meg, hogy e külföldi kötelék szaggatásával szűk látókörű politikusok nemzeti szempontból is káros munkát végeznek? * * * Hon. Nicholas Roosevelt azt mondotta, hogy a két ország közötti kapcsolatokra szükség van s hogy Magyarország és az Egyesült Államok között sohasem volt barátságosabb és a kooperációra alkalmasabb viszony, s azt ígérte, hogy minden erejével törekedni fog e viszony megszilárdítására s még erőteljesebb kiépítésére. Az ő küldetése politikai és gazdasági küldetés, de amidőn népeknek egymáshoz való viszonyáról van szó: ő 'bizonyára ismeri és értékeli a lelki, az egyházi élet fontosságát is. Ajánljuk figyelmébe a két állam református vallásu polgárainak egymáshoz való viszonyát. VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE. 48-ik 1930. November 30. Zakeus a vámszedő. Olv. Luk. 19:1-10. Egy napon Jézus Jerikó városán ment keresztül és nagy sokaság követte Őt. A városban lakott egy Zakeus nevű ember, aki vámszedő és igen gazdag ember volt, de a vagyonát nem igaz utón szerezte. Mikor Jézus jöveteléről hallott, eléje ment s hogy őt láthassa, felmászott egy fügefára, mivel kis termetű volt. Amikor Jézus oda érkezett, megállón a fa (alatt és igy szólt: Zakeus jöjj le a fáról, mert ma veled akarok vacsorálni. Zakeus nagyon meglepődött, a sokaság pedig zúgolódni kezdett, hogy Jézus ilyen bűnös emberhez megy szállásra. Zakeus a Jézussal való találkozás hatása alatt annyira megváltozott, hogy vagyonának felét a szegényeknek adta s megígérte, hogy ha valakitől igazságtalanul elvett valamit, négyszeresen adja vissza. Jézus, amint bünbánatát látta, igy szólt: “Ma lett üdvössége ennek a háznak.” Aranyige: “Mert az embernek fia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.” Luk. 19:10. Kérdések: 1. Jézus melyik városban járt? 2. Hogy hivták a vámszedő embert ? 3. Kiváncsi volt-e Jézusra? 4. Mit tett kíváncsiságának kielégítésére? 5. Miért mászott fel a fügefára? 6. Kihez ment Jézus legelőször? 7. Mit mondott Zakeusnak? 8. A sokaság örült-e Jézus tettének? 9. Zakeus mit ígért a szegényeknek? 10. Megtért-e Zakeus? é ? ?ő ,ab,Hetao shrcmfvbgká vbg kvbg e I SZOMBATI ISKOLA | * * 3Í Rovatvezető: Hunyady László lelkész. $ I * AZ AMERIKAI REF. EGYHÁZ TÖRTÉNETE. Belső harcok a Ref. Egyházban. Az újonnan szervezet Ref. Egyházban, mindjárt kezdetben harcok indultak meg. A ny.elvi kérdés került előtérbe. Az első bevándorolt generáció görcsösen ragaszkodott n'émet anyanyelvéhez, a második és az azt követő generáció pedig már behódolt az angol nyelvnek és azt kívánta használni istentiszteleteken és az egyház adminisztrációjában is. 1822-ben a benső egyenetlenség eredménye az lett, hogy egy újabb egyházkerület alakult Független Egyházkerület néven s elszakadt a Ref. Egyháztól. 1823-ban Carlisle-ban (Pa.) megnyílt az első ref. theologiai intézet, mely 1829-ben Yorkba (Pa.) majd 1835- ben pedig Mercersburgba (Pa.) került. 1837-ben a két egyházkerület ismét egyesült és ekkor indult meg valóban az egyház virágzása, mely napjainkig tart.