Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1930-11-08 / 45. szám

45-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5-ik oldal alá rejtsük a Tőled nyert világosságot. Atyám! Több világosságot, kevesebb sö­tétséget! Jézus által, Ámen. Mi Atyánk....... Ének: 236, 3, 4. “Ha a világ mind ör­dög volna . . ’ JÉZUS KERESZTJE. Azt gondolná az ember, hogy a mai korban már a szemfényvesztések és ámítások kora lejárt s hogy a mai kor embere nem kapható arra, hogy effé­léknek felüljön. És mégis ennek az el­lenkezőjét igazolja nem is egy elfogult, rövidlátó ember, hanem egy tudomá­nyos és művészi intézmény, a Clevelan­di Museum of Art. A clevelandi Szépművészeti Muzeum igazgatója, Mr. Wm. M. Milliken, az idei európai kirándulásán megvásárolt egy kis fadarabot, amely állitólag a Jé­zus keresztfájából való. A vételárat nem hozták nyilvánosságra, de legalább 100,000 dollárra becsülik azt. A Krisztus keresztjét valamikor a harmadik században “Szent Heléna” fe­dezte volna föl anélkül azonban, hogy csak valamikor is be lett volna bizo­nyítva, hogy az csakugyan a Jézus ke­resztje volt. Nem a történelmi bizo­nyosság, hanem az emberek mindent el­fogadó vakhite volt az, amely azt a ke­resztfát oly értékessé tette. Erre a vak­hitre építette később a római pápa azt a kitünően bevált üzletet, amikor a Jé­zus keresztjéből, a szent ereklyéből kis •darab szilánkokat áruitatott, mint csu­datevő talizmánokat, és pedig igen drága pénzért. És igen nagy mennyi­ségben. Annyira, hogy az idők folyamán nem is egy keresztfa, hanem egy egész erdő kitelt volna azokból a szilánkok­ból, amelyeket mint Krisztus keresztjé­nek egy darabját adtak el a római pá­pák. És most jön a clevelandi Szépművé­szeti Muzeum igazgatója, jön Mr. Mil- liken és kidob százezreket dollárokban egy olyan forgácsért, amelylyel valami­kor nyilvánvaló visszaélést követtek el. Vájjon Cleveland fölvilágosodott népé­nek nincsen ehhez szava ? Avagy még most is följárnak a középkor elteme- tettnek hitt kisértetei? ARANYSZAVAK. A Lelkészegyesület évi közgyűlésé­nek meghívójában, a meghívás kisérő szavaiban Ujlaky Ferencz elnök és Laky Zsigmond titkár írják e szavakat: “Ez az összegyülekezés úgy lesz szép, ha ott lesznek az ősz, idős próféták, akik a fundamentomokat lerakták, az első órától kezdve itt voltak, építettek, — és ha ott lesz­nek az ifjak, akik a múlt munkájá­nak, küzdelmeinek gyümölcseit örökségül kapták s akik az egyház építésének munkáját tovább vi­szik.” LELKÉSZEK ÉS EGYHÁZAK. Nem kételkedünk azon, hogy minden egyes lelkész teljes mértékben belátja annak szükségességét, hogy egymással találkozzanak s hogy egyházaink hely­zetét, jó dolgaiknak tovább vitelét, ba­jaiknak orvoslását teljes erővel munkál­ni igyekezzenek. Bizonyosak vagyunk arról, hogy minden igaz lelkész öröm­mel gondol a Lelkészegyesület clevelan­di találkozójára. De éppen olyan nyilvánvaló előttünk az is, hogy sokan lesznek közöttünk, különösen a távolabb lakók, akik a leg­jobb akaratuk mellett sem jöhetnek el, vagy pedig erejüket felülmúló áldoza­tokat kell hozniok, hogy eljöhessenek. Kinek az érdeke az, hogy a lelkészek egymással találkozzanak? A maguk örömére, szórakozására jönnek-é össze, vagy pedig azért, hogy egyházaik ér­dekeit, előmenetelét munkálják? A lel­készek érdeke-é ez, vagy az egyházaké ? A kettőt nehéz egymástól elválaszta­ni, mert hiszen a lelkész éppen úgy szi­vén viseli az egyház érdekeit, mint a saját magáét. Kétségtelen azonban, hogy a Lelkészegyesület nem a lelkészek kedvteléseit, még csak nem is a lelké­szek egyéni érdekeit, hanem az egyhá­zak s az egész amerikai magyar refor- mátusság jóvoltát tartja szemei előtt s azt igyekszik munkálni. Éppen azért arra kérjük az egyháza­kat, hogy 1., serkentsék lelkészüket, hogy a clevelandi gyűlésre menjen el. 2., Segítsék őket abban, hogy a gyűlés­re el is mehessenek. SK ■*. ■ti ■* & 1 1 i ■*: SZOMBATI ISKOLA Rovatvezető: Hunyady László lelkész. AZ AMERIKAI REF. EGYHÁZ TÖRTÉNETE. A Ref. Egyház hivatalos megalakulása és szervezése, Holland fennhatóság alatt. A kivándorlás nagy mérveket öltött és a kivándorolt protestánsok lelki gon­dozása megoldatlanul állt egészen 1746- ig, mikor is a Holland Ref. Anyaegy­ház Schlatte Mihály lelkészt küldte ki Amerikába azzal a megbízással, hogy ott keresse fel az egyes szórványokat és szervezze és alakítsa meg az ameri­kai német ref. egyházat. Schlatter hiva­talosan megalakította az egyes gyüle­kezeteket, azokkal elfogadtatta a Coe- tus fennhatóságát, a Heidelbergi Kátét és a dortrechti zsinat végzéseit; lelki- pásztorokat iktatott be és bibliákat és pénzsegélyeket osztott szét a gyüleke­zetek között. Még Schlatter kijövetele előtt egy buzgó ref. tanító Böhm Fü- löp János megkezdte a ref. egyházak szervezését, és igy 1747 szept. 29-re egybehivatott az első egyetemes egy­házi gyűlés (Coetus) Philadelphiában (Pa.) A Coetus egyesítette az egyház­megyék és egyházkerületek jogkörét, de a Coetus szervesen hozzátartozott a Holland Ref. Anyaegyházhoz és a Coe­tus határozatait annak jóvá kellett hagyni, mielőtt azok törvény erejükké lettek volna. A lelkészek nagyobbrészt Hollandiából küldettek ki és a Coetus is gondot fordított a lelkész-képzésre. 1751-ben már magában Pennsylvania ál­lamban 30,000 lélek tartozott az egy­házhoz. Schlatter visszatérve Európába, gyűjtést indított az amerikai ref. egy­házak segélyezésére, hogy templomok, iskolák épülhessenek, a gyűjtés ered­ménye közel 12 ezer angol font lett és Schlatterrel újabb lelkipásztorok jöttek ki és igy az egyház megerősödött. VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE. A hivő' százados. Olv. Máté 8:5-13. A hitnek és a felebaráti szeretetnek egyik legmegkapóbb példája a kapernaumi százados története. Egy pogány emberről van itt szó, kinek egyetlen szavára emberek ezrei hullhat­nak porba, kinek kezében nagy hatalom van, de mind ennek dacára lelke az élet durva har­cában nem lett érzéketlen, sőt kibontakozott belőle a szeretet mindenre kész lelkülete. Szol­gája életéért mindent megtesz. Bizonnyal ke­zeltette orvossal és sokat költött rá. De nem tudtak segiteni. Egyetlen mód volt csupán, hogy a mindenkit meggyógyitó Názáreti Jé­zust keresse meg. Jézus épen Kapernaumban jár. Megkeresi a százados. Könyörög, hogy se­gítsen a szerencsétlen emberén. Jézus el akar menni hozzá, de a százados igy felel: ha aka­rod, meggyógyul az én szolgám. Jézus segí­tett, a szolga meggyógyult. Jézus csupán eny- nyit felelt: Ilyen hitet még nem találtam egész Izraelben. Aranyige: “És jőnek napekeletről és nap­nyugatról és északról és délről és az Isten or­szágában letelepednek.” Luk. 13:29. Kérdések: 1. Minek a legszebb példája ez a történet? 2. Volt-e nagy hatalma a századosnak? 3. Hatalmával vissza élt-e ? 4. Lelkében változást idézett-e elő az élet folytonos harca ? 5. Mi történt szolgájával? 6. Meg akarta-e menteni őt? 7. Mi volt az utolsó menedéke? 8. Jézus akart-e segiteni rajta? 9. Akarja-e a százados, hogy elmenjen Jézus hozzá ? 10. Meggyógyitotta-e a szolgát Jézsu? 11. Mi volt Jézus megjegyzése?

Next

/
Oldalképek
Tartalom