Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1930-11-01 / 44. szám

4-ik oldal

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 44-ik szám.

I

AM2RIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

Published weekly by the Board of Home Missions of the Reformed Church in the U. S.

Editor in chief: Rev. G. Takaró,

344 E. 69th St. New Yoik, N. Y.

Associated editor: Rev. Sig. Laky,

737 Mahoning Ave. Youngstown, O.

Managing editor: Rev. J. Melegh,

134—8tn Ave. McKeesport, Pa.

Subscription terms: $2.0b per year, sent anywhere.

Entered as second class matter on the 14th of August, 1925 at the P. O. at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879.

Publication office

4829 Second Avenue. — Pittsburgh, Pa.

CSENDES ÓRA.

Rovatvezető: Újlaki Ferenc toledoi lelkész.

AKINEK ÉLETE SEM VOLT DRÁGA.

Ének: 112. dics. 1, 2. “Uram, a te igéd nekem . . .”

IMA: Édes Atyám! hálát adok neked, hogy kijelentetted magadat. A csillagos ég ott fent, a zugó tenger, fűszálon rezgő harmat, az édes, meghittt lelkiközösség, a szerető szív, vihar és szivárvány, az érett kalásztól zizegő mező, mind-mind Rólad beszél. De köszönöm neked azt, hogy különösképen kijelentetted magadat szent igédben. Mint barát a barátnak, édes atya a gyermekének, levelet küldöttéi nekem. Üzenet jött az Atyától. Az Atya szivének kinyilatkoztatása, féltő, önfeláldozó szeretetének bizonysága. Hálát adok neked a szent könyvért, a Bibliáért.

Atyám! a Te üzenetedet akarom olvasni. Kérlek azért, áraszd ki rám lelked világosságát, hogy világosan lássam akaratodat, megérezzem szived szeretetét, Jézusért, Ámen.

Bibliaolvasás: Cselekedetek könyve

20:24.

A reformáció sok áldása, gyümölcse között egyik legnagyobb az, hogy Istennek igéjét, a Bibliát, oda adta az emberek kezébe s lehetővé tette azt, hogy kiki a maga anyanyelvén olvashassa. A reformáció által megkezdett és folytatott munkának csodálatos eredménye van. Ma már 875 nyelvre van lefordítva a Biblia.

De mennyi munkába, imádságba, ön- feláldozásba, martirhalálba került az, hogy a Biblia ma mindenki által elérhető. Kezünkbe vehetjük, olvashatjuk.

Közkinccsé lett. Kezünkbe vehetjük, mert voltak emberek, akiknek életük sem volt drága, csakhogy odaadhassák, az eredeti héber és görög nyelvből, lefordíthassák a Bibliát.

“Az istenes vén ember” Károli Gáspár, a magyar bibliaforditó, Luther Márton a német bibliaforditó mellett ott van Tyndale Vilmos az angol bibliaforditó, akinek még 'élete sem drága, csakhogy megvalósíthassa célját, a hivők kezébe adja az angol Bibliát.

Csodálatos kor volt az, amelyben Tyndale felnövekedett. A meglepetések, felfedezések kora. Az egész világ mintha újjászületett volna. Columbus felfedezte Amerikát, Diaz Afrikát, Vasco de Gama pedig Indiát tárta fel az öreg Európa előtt. Eddig ismeretlen földterületek, világrészek, úgy nőttek ki az ismeretlenségből, mint gomba, eső után, a földből. A tenger megelevenedett, megnépesült. Napbarnitott, bátor, mindenre elszánt emberek útra keltek, hogy újabb felfedezéseket tegyenek.

A meglepetések kora volt ez más tekintetben is. Feltalálták a könyvnyomtatást, melyről Macaulay azt mondotta, hogy a legutolsó ezer esztendő történetének legnevezetesebb eseménye. A könyvnyomtatás feltalálása éppen akkor jött, amikor a világnak nagyon értékes nyomtatni és olvasni valója volt: a Biblia. Mert ez a kor a reneszánsz és reformáció kora. Mert amig Columbus egy uj világrészt fedezett fel, amig Copernicus a csillagos ég titkait tárta fel, addig Luther és a többi reformátor, széttépve az emberek szeme elé húzott leplet, sötétséget, a nép előtt feltárta az Isten országát. A hosszú álomból, közönyösségből, tudatlanságból ébredezni kezdett a világ.

Ebben a korban nőtt fel Tyndale Vilmos. Megismerve az evangélium világosságát és az emberek lelkén ülő nagy sötétséget, egy nap igy szólt: “most már tudom, hogy Isten miért küldött engem erre a világra. Megtaláltam életem célját. Megtaláltam azt a feladatot, melynek elvégezését nekem szánta Isten . . . Nagy és bölcs emberek, az egyház papjai és prélátusai, maguk ismerik el, hogy nem ismerik Isten igéjét. Ha a tanult doktorok, nagy papok ennyire közönyösek, tudatlanok, akkor lehet-e csodálkozni azon, hogy a nép sötétségben van? Uj kor hajnalodik. Az emberek olvasnak és gondolkoznak. Itt az ideje annak, hogy anyanyelvükön olvassák a Bibliát is. Azért én azt határoztam, hogy — ha Isten éltemnek kedvez — lefordítom és a nép kezébe adom a Bibliát, hogy a legegyszerűbb ember is jobban ismerje Isten igéjét, mint ma a papok és prélátusok ismerik . . .”

“Az ‘én életem nem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat . .”

A londoni püspökhöz ment, azonban itt hideg, sőt ellenséges fogadtatásra talált. Ekkor már megkezdődött a reformáció követőinek üldözése, bebörtö- nözése, kivégzése. Londonból Németországba, Lutherhez ment. Ekkor mondotta Luther: “adná az Isten, hogy a Biblia minden nép nyelvére lefordítva, ott volna minden házban.” Biztosra vette, hogy Luthernél megértő lélekre talál. 1524-ben történt meg a találkozás. Luther és Tyndale! A német és az angol Biblia fordítói.

Evek során át tartó nehéz munka, sok nélkülözés után megvalósította álmát, lefordította a Bibliát. De ekkor jött a nehéz feladat. Hogy vigyék be Angolországba? A Biblia tiltott könyv volt. A reformáció követőivel telve voltak a börtönök. A máglyák javában égtek. Mit tegyen? A hit és szeretet találékony. Zsákokba, boxokba, kosarakba, hordókba rejtve, liszt közé dugva, ruhákba csavarva s mindenféle áru közé téve lopták be a Bibliát Angliába.

Mikor az angol Bibliával elárasztották az országot, a londoni püspök azt mondotta: “jól van! ha nem tudtuk kitiltani a Bibliát, akkor megvásároljuk 'és megégetjük.” Úgy is tettek. A városok piacain máglyán égették el az ösz- szeszedett Bibliákat. Azonban ez is használt az ügyhek. Mert az első kiadás eladása lehetővé tette azt, hogy Tyndale uj, jobb, szebb kiadást hozzon forgalomba.

A világosság, hit és béke forrása ott volt a nép kezében, azonban aki azt lehetővé tette, Tyndale-t üldözték, egyik országból a másikba kergették. Hajótörést szenvedett. Barátja elárulta. Elfogták, börtönbe zárták, kínozták s végül halálra ítélték. 1536-ban kivégezték. Vilvorden városban máglyán megégették. “Uram! nyisd meg Anglia királyának szemét” kiáltással halt meg.

•Az ő élete sem volt drága. Feláldozta azt azért, hogy a Bibliát az emberek olvashassák, belőle hitet, vigasztalást nyerjenek.

Ha Bibliánkat kezünkbe vesszük, gondolunk-e arra, hogy milyen sok nemes életnek kellett magát áldozatul adni, mennyit kellett szenvedni, dolgozni, mig odajutottunk, hogy kezünkbe vehetjük, szabadon olvashatjuk azt? Az a tudat, hogy sokba, nagyon sokba került a Biblia, indítson hálára s a Biblia nagyobb megbecsülésére, buzgóbb olvasására.

IMA: Istenem! hálát adok neked mindazokért, akik életük, munkájuk, vérük árán a szebb, szabadabb jövő útját épi-