Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1930-08-09 / 32. szám

4-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 32-ik szám, AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Published weekly by the Board of Home Missions of the Reformed Church in the U. S. Editor in chief: Rev. G. Takaró, 344 E. 69th St. New Yoik, N. Y. Associated editor: Rev. Sig. Laky, 737 Mahoning Ave. Youngstown, O. Managing editor: Rev. J. Melegh, 134—8th Ave. McKeesport, Pa. Subscription terms: $2.00 per year, sent anywhere. Entered as second class matter on the 14th of August, 1925 at the P. O. at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879. Publication office 4829 Second Avenue. — Pittsburgh, Pa. CSENDES ÓRA. Rovatvezető: Újlaki Ferenc toledoi lelkész. A REGGELI IMÁDSÁG. Ének: V. Zsoltár 1, 2, 3: “Ur Isten az •én imádságom . . .” Ima: Édes Atyám! figyelmezz sza­vamra, értsd me gsó'hajtásomat, ügyelj kiáltásomra, ÉN Királyom! ÉN Iste­nem ! mert hozzád készülök, hozzád imádkozom. Áldott légy, hogy nem ha­gyod lelkemet összetört szárnyú madár­ként a földön vergődni, hanem adtál szárnyakat, az imádság szárnyait, me­lyen Hozzád repülhetek, szined elé já­rulhatok s élvezhetem közelléted áldá­sait. Én Királyom, én Istenem, engedd meg, hogy az imádság szárnyain szi­ned elé álljak most is. Szálljon, szálljon angyal szárnya s elragadva vigyen el, vigyen el a felüdülés, a bünbocsánat, a békesség forrásához, Te Hozzád, Én Istenem és én Királyom. Add, hogy a Te veled való együttlét után örömteli sziv- vel, reménykedő lélekkel, megelevene­dett életkedvvel mehessk tovább dol­gozni, veled járni, ha kell, keresztet hor­dani, szenvedni. Jézusért, Ámen. Bibliaolvasás: Zsoltárok könyve 5. rész 2—4 versei. “Jó reggel készülök Hozzád “ . . Jó reggel hallgasd meg az én szó­mat!” “Vigyázok!” A legtermészete­sebb, legüditőbb, legboldogitóbb imád­ság, a reggeli imádság. Éppen azért na­gyon kell ügyelni arra, hogy a reggeli imádság soha, — egy reggel se, — ne maradjon el. Legjobb határozott időt tűzni ki, például reggel 7 órát, és ezt az időt minden körülmények között be­tartani. A reggeli imádság! Mi van a reggeli imában ? 1. Az isteni szeretet utáni vágy . . . “Jó reggel Hozzád készülök!” Mikor a kis gyermek reggel ébredez­ni kezd, kövér, gödrös kezecskéivel megdörzsölgeti szemeit, kinyitja azo­kat . . . mosolyogni, vagy sirni kezd. Ha nagyobbacska, apró kis lépteivel apjához, vagy anyjához fut, megöleli, megcsókolja. Ha még kicsi, az édes anya megy hozzá, babusgatja, megcsó­kolgatja. Miért? Mert a gyermeknek olyan jó érezni azt, hogy szeretik, hoz­zá tartozik valakihez, akinek szive, lel­ke, szeretete, gondviselése az övé. Olyan megnyugtató, édes együtt lenni azzal, aki őt szereti, akit ő szeret. Mi a reggeli imádság? Az isteni sze­retet utáni vágy! Amikor az éjszaka múltával, felébredek, az isteni szeretet utáni vágytól hajtva, oda megyek Atyámhoz, oda viszem lelkemet, élete­met, hogy Ő megcsókoljon . . . érez- zem azt, hogy életem odatartozik vala­kihez, Ő hozzá, aki szeret, gondomat viseli. Vágyunk arra, hogy az isteni szeretet érzése, megtapasztalása, min­den reggel megújuljon lelkűnkben s ezt a reggeli imádság által érjük el. A zsoltáriró felébred s igy kiált: “én Királyom! én Istenem! jó reggel hoz­zád készülök!” 2. Az Istennel való összeköttetés ápo­lásának vágya. Az egymást megtalált, megértő, egy­mást szerető életek, lelkek közötti ösz- szeköttetés ápolásának legjobb eszköze a gyakori találkozás, beszélgetés. Minél szabadabb, mentesebb ez a látogatás minden üzleti dologtól, elintézni való­tól, vagy megszokottságtól, annál job­ban mélyíti a két lélek közötti viszonyt. Felkeresni valakit, együtt lenni valaki­vel csupán azért, mert szeretjük, olyan boldogító s olyan nagy mértékben nö­veli a két lélek közötti összeköttetést. A reggeli imádság az Istennel való összeköttetés ápolásának vágya. Felke­ressük Istent, imádkozunk, csupán azért, mert boldogitó vele lenni, mert ez által Isten és a mi lelkünk közötti viszony, az uj nap jöttével is, még mélyebb, még bensőbb lesz. S ha a reggeli imádság­ban megemlékezünk azokról, akiket szeretünk, imádkozunk értök, akkor a szeretteink és köztünk levő összeköt­tetést is megújítjuk, ápoljuk reggelről reggelre. “Milyen gyorsan elrepült az idő . . .!” — mondjuk sokszor, ha olya­nokkal vagyunk együtt, akiket szere­tünk. Csodálkozhatunk-e rajta, ha Luther, ha Szent Teréz, néha órák hosszáig együtt volt Istennel, csendes imádkozásban? 1 Jó reggel! Vágyunk-e lélekben együtt lenni Istennel, szeretteinkkel? Ha igen, akkor jó reggel Hozzá imádkozzunk! 3. A vezetés utáni vágy. “Én Királyom!” Mint az alattvaló engedelmesen odaáll királya elé s várja annak parancsát, utasítását, irányítá­sát, a reggeli imádságban úgy állunk Királyunk, Istenünk elé. Itt vagyok Királyom, mutasd meg kötelességeimet, adj felderítő, reménységet nyújtó gon­dolatot, biztatást . . . vezess a merre Te akarod, hisz én Királyom vagy Te. 4. “Vigyázok!” A reggeli imádságot a vigyázásnak, figyelésnek kell követni. Ha kértem valamit, vigyázzam, hogy teljesedik-e? vigyázzam, hogy én igyek- szem-e teljesíteni? Ha önzetlenséget kértem, jusson eszembe s tartsam ma­gam ahhoz, hogy a “szeretet nem ke­resi a maga hasznát . . .” Ha türelmet kértem s jön a kisértés, a türelmetlen­ség, idegesség, vigyázzak, hogy nyel­vem, cselekedetem, ne legyen éles, sér­tő, kirobbanó. Imádságunknak uralni, irányítani, befolyásolni kell egész napi beszédünket, cselekedetünket, életünket. “Jó reggel készülök Hozzád”, mert szeretetre ,veled való összeköttetésre, vezetésre vágyom. Ima: Atyám! Taníts engem imád­kozni! Tanits meg arra, hogy csak az én lelkem, az életem a vesztes, ha egy reggelt is úgy engedek elmúlni, hogy Reád nem gondoltam, Hozád nem imád­koztam. Elveszítem atyai szereteted megújulásának édes érzését, a veled való összeköttetés mélyítését, erősebbé tétetlét, elveszítem vezetésednek őrzé­siét. Tanits engem imádkozni és vigyáz­ni ! Add, hogy mint gyermek édes szü­lőjéhez egy csókért, simogatásért, szü­lői szerétéiért, úgy menjek én is hoz­zád reggelenkint áldásodért, szerete- tedért. Add meg ezt most is, kisérjen egész napon át, Jézusért, Ámen. Mi Atyánk . . . Ének: V. zsolt. 7, 8. Készen voltak-e? A mohácsi országúton robogott több fiatal ember egy autón. A hajnalig tartó mulatóst akarták betetőzni egy kis szá­guldással. Az autó hirtelen nekiment egy lezárt sorompónak és néhány pillanat múlva a fiatal emberek közül 3 össze­roncsolt koponyával, holtan feküdt a kocsi romjai alatt. Az élet örömeit akar­ták betetőzni és a halál karjaiba rohan­tak. Vájjon, készen voltak-e erre a nagy pillanatra? És te készen vagy-e, ha vá­ratlanul érne téged is? S. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom