Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1930-07-05 / 27. szám

2-ik oldal. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 26-i'k szám. né;hány embernek a kedve teljen ben­ne? Mi elhisszük azt, hogy azok az el­keseredett magyar emberek, akiket a gyülekezeti viaskodások és szánalmas harcok kitelepítettek a régi egyházak testéből, ideig-óráig bírják a független egyházak eltartását. Ennek a bizonyí­tása is felesleges. Ám az idő fogja iga­zolni s nem Borsy-Kerekes kollega azt, hogy a független munka néhány na­gyobb egyháztól eltekintve már akkor összeroppan, amikor a második nemze- dlk igényei tulmennek azon a formá­kon, amelynek fogyatékos tartozékait ma még tákolgatni tudja a magyar erő. Mert sajnos Krisztus egyháza Amerikában — elég szomorú — a szer­ző által oly találóan használt kétszer kettőn is megfordul. S hogy a mi ma­gyar egyházainknak a helyzete ma a finánciális irányú munkálkodásra köve­teli a legtöbb munkát és legtöbb ide­get, azt különösen a youngstowni egy­ház lelkészének kell legkevésbbé ma­gyarázni. Sőt ennél többet is mondha­tunk: amint egy’es-egyedül csak a gaz­dasági helyzet követelte a csatlakozást, hasonlatosképpen egyes-egyedül ez a kérdés az, amely lehetetlenné teszi a függetlenitést. S mivel a független egy­házban található és reményelhető érté­kek természete nem olyan, amelyért ki lehetne mozdítani a sarkából egy végre révbe jutott hatalmas és 70 egyházas testet, nekünk pontosan más az indít­ványunk mint a Borsy-Kerekes Györ­gyé. Tárgyalni lehetne komolyan olyan irányban — mint ahogy talán tárgyal­nak is egyesek — hogy a Reformed Church kebelében alkottassak egy ma­gyar egyházkerület. Ennek már a Re­formed Church alkotmánya szerint is önállónak kellene lenni egyházkormány­zati ügyekben. Ebben az egyházkerület­ben pontosan el lehetne úgy helyezni az egyes gyülekezeteket, mint ahogy azt Borsy-Kerekes György a független egyházban elhelyezni kívánta. Az lenne Nyilvános rendes tanár a magyar nyelv, irodalom és történelem magyar nyelvű tanítására a lancasteri FRANKLIN és MARSHALL KOLLÉGIUMBAN. Magyar diákok számára páratlan anyagi támogatás. Magyar Ielkészképzés a református egy­ház legnagyobb és legrégibb theologiai szemináriumában. Felvilágosítással szívesen szolgál Dr. TÓTH SÁNDOR tanár 218 Pearl Street, Lancaster, Pa. csak a nagy különbség, hogy amig a függetleneknél ez a számos gyülekezet az anyagi nyomorúsággal viaskodna két-három kivétellel s a folyton elerőt- lenedő és kihaló magyarság minden erejét céltalanul olyan alkotásokra fe­csérelné, amelyeknek keretei nem szá­mára valók s amelyeknek értékei nem állanának arányban a várható értékek­kel, addig a Reformed Churchben na­gyobb megrázkódtatások nélkül ponto­san tízszeres eredményeket lehetne fel­mutatni egy olyan hatalmas egyház­testnek, mint amilyen az egyesült ma­gyar református gyülekezet lenne. Te­kintélyes ereje pedig itt bontakozhatna ki igazán s odáig növekedhetne, hogy nemsokára a talpra állított gyülekeze­tek nemes oltványaivá és befolyásos té­nyezőivé lehetnének az amerikai élet­nek. En, aki független lelkész is voltam s akit nem kötelez ide a hízelgésnek még az árnyalata sem, őszintén hirde­tem, hogy a függetlenek útja az egyet­len ut. De nem az élet, hanem a halál felé! Nekünk pedig az élet útját kell keresni. ROVÁS. A “Magyar Egyháznak” megint meg­jelent egy száma s természetesen ismét tele van csúfolódással, nyelvöltögetés- sel, gondolat-csavarintásokkal és valót­lan állításokkal. Tudniok kellene pedig, hogy a nyelvöltögetés nem valami épü­letes látvány és semmiesetre sem hoz dicsőséget az ebben jeleskedőknek. Vénasszonyok fegyvere az s nem méltó komoly emberekhez. Pedig a “Magyar Egyház” szerkesztői állandóan élnek ezzel afegyverrel, amelylyel pedig leg- fellebb csak annak a megállapítását ér­hetik el, hogy a “Magyar Egyház” ál­tal dicsértetni szégyen, gyaláztatni pe­dig dicsőség. * * * Nagyon fáj a mi atyánkfiainak a “Gyújtogatás” c. cikkünk, amely miatt port is helyeznek kilátásba. Nos, vala­miképen majd csak kiálljuk azt is, amint kiállottunk már más porokét is. Ajánlatos dolog volna azonban, hogy egyidejűleg indítsák meg a port a perth amboyi egyházunk épületeit biztositó társaság ellen is, mert ez a társaság a cikkben említett gyűlölködés miatt egyenesen fölmondta a perth amboyi egyház összes biztosítását, mert az adott körülmények között nem hajlan­dó a rizikót vállalni. >Ha annyira szivü­kön viselik ennek az amerikai magyar reformátusságnak a sorsát: vájjon nem volna bölcsebb, ha a cikk jó tanácsára hallgatnának s igyekeznének nem szíta­ni-, hanem oltani a gyűlölködés tü- zét? . . . * * * Előttük azonban a saját igazságu­kon kívül nincsen más igazság. A közös megértést célzó ligonieri javaslatot el­vetették. Ez a javaslat tudvalévőén az volt, hogy a különböző árnyalatok mindegyike küldjön ki hivatalosan vá­lasztott embereket, akik közös tanács­kozás utján jussanak, ha lehet, valami­lyen megállapodásra. Ehelyett ők maguk egyedül alakítanak egy bizottságot s ők maguk 'készítenek egy javaslatot, amelynek elkészítéséhez a többieknek természetesen egy árva szavuk sincsen. Ezt az egyoldalúan készült javaslatot fogják majd az összes amerikai magyar ref. egyházakhoz megküldeni s a békes­séget attól teszik függővé, hogy elfo- gadják-é azt a többiek, vagy nem. Ők óhajtják ugyan a közöttünk való egy- akaratot, de csak úgy, hogy az az egy- akarat az övék legyen. Ugyan, ugyan urak: hát nem gondolják, hogy talán mások is vannak itt, akik tudnak gon­dolkodni s akiknek esetleg szintén meg­van a maguk véleménye? . . . * * * Az előkészítendő javaslat a lapban közölt bejelentés szerint az lesz, hogy az amerikai magyar refonmátusság “Is­ten országa, a fajtája és becsülete ér­dekében találjon módot egy önálló Amerikai Magyar Református Egyház­ban való egyesülésre.” No igen, mert a mi amerikai közösségünkben elveszett az Isten országa, oldalba rugtuk faj­tánkat s eladtuk a becsületünket. Ez az örökös rágalom, amely kell, hogy ar­cába kergesse a vért minden becsületes embernek. Mi itt égünk a magyar oltár tüzén s végzünk a magyarság érdeké­ben olyan munkát, aminek ők még csak nyomába sem léphetnek s azért mégis mi vagyunk azok, akik eladtuk hitün­ket, fajtánkat, nyelvünket, mindenün­ket! Vájjon nem volna már elég ebből az arroganciából! ? * * * A ligonieri javaslattal kapcsolatban azt írják, hogy a Reformed Church megengedte volna a kerületté alakulást. BLOOMFIELD, N. J. Telephone: Bloomfield 1155. Magyar Tanárok: Dikovics János és Kovács Ferenc. A Bloomfieldi Colle­gium Magyar Irodalmi Köre. Elnök Ür- mössy Sándor. Alelnök Horváth Béla. Jegyző Szathmáry Gyula. Pénztárnok Fürjész Ferenc. Könyvtárnok Rásky József. Közös cim: College and Sémi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom