Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1930-06-14 / 24. szám
VOL. XXXT. ÉVFOLYAM.________. PITTSBURGH, PA. JUNE 14, 1930.________________________No. 24. SZÁM. AMERIKAI M/ '"VAR Reformátusok %apja AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN AND REFORMED CHURCH PAPER. A lapra vonatkozó minden közlemény és előfizetés a felelős szerkesztőhöz küldendő ezen a címen: Rev. J. Melegh, 134-8th Ave., McKeesport, Pa. Telefon: 2274?. McKeesport. Visszatekintés piinköst ünnepére Öskeresztyén eredetű szokás az, hogy az elmúlt ünnepekre visszaekintünk. Kiváltképpen meg kell tartanunk ezt a sok lelki haszonnal járó szép szokást piinköst ünnepe után. Hiszen a Szentlélek Isten tiszteletére csak ez az egyetlenegy ünnepünk van s ennek is az elhelyezkedése olyan, hogy a kózelcsö Áldozócsii törtök után, a piinköst méltó előkészítésére mondhatni semmi idő sem jut. Ez aztán a magyarázata annak, hogy a Szentlélek Istenről általánosságban oly keveset tudnak az emberek. Újra meg újra fülünkbe csendül a nemzetek apostolának. Pálnak emlékezetes mondása, melyet az efésusi őskeresztyén gyülekezethez intézett: “Vettetek-é Szentléiket?” Erőteljes és megdöbbentő kérdés volt ez, mert az apostol látta az efézusiak élete folyását. — de nem látta abban az Isten Lelkének átformáló és megszentelő erejét. Hogy a Pál aggodalma alapos, éleslátása biztos volt. igazolja az efézusiak felelete: "azt sem tudjuk, hogy vagyon-é Szentlélek?". . . Vájjon ha Pál ma megjelenne itt közöttünk és a mi református anyaszentegyházunk tagjaihoz intézné ezt a kérdést: mi volna a válasz? Nemde ugyanaz, mint az efézusaké: azt sem tudjuk, hogy vagy one Szentlélek?... Pedig mi az Isten Lelke által megalapított s megtartott anyaszentegyház taglói vagyunk. Ennek tagságába pecsétel- tettiink cl a szent keresztseg által. Nézzünk csak vissza tehát komoly önvizsgá- o lattal piinköst ünnepére. Nemcsak kül- sőséges volt ez az ünnepszentelés? Volt-é benne elég átgondolás, elmélyedés, Isten Lelkének megérteni akarása és befogadni készsége?! Vettetek-é Szentleiket? Visszhangozzék tehát még soká piinköst után ez az apostoli kérdés szivünkben s gyülekezeti életünkben. Tekintsünk mélyen lelkiismeretűnkbe. Nézzük át cselekedeteinket, sza vainkat sőt még rejtett gondolatainkat is, — vájjon azt igazolják-é azok, hogy bennünk is munkás ez a drága Lélek?! Pál apostol a Galáciabeliekhez Írott levelében felsorolja a Szentlélek áldásait: szeretet, öröm, békesség, békességes tűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Vedd sorban ezeket a szavakat. Állj meg mindeniknél. Gondolkozz felettük. Foglald őket egyen-egyen imádságodba. Tusakodj Istened előtt s kiálts fel lelked teljességéből: — Nem bocsátlak el addig Uram Tégedet, míg a Te Lelked mindezen áldásaival meg nem áldasz engemet, — hogy ezeknek a romolhatatlan lelki áldásoknak birtokában én is áldás lehessek ott Uram, ahová Te állítottál engemet, hogy legyek a Te dicsőséged hirdetője. Ez legyen a mi visszatekintésünk piinköst ünnepére. Uray Sándor, debreceni lelkipásztor. Protestáns egyházaink és magyar iskoláink helyzete Trianon óta, A háború előtti Magyarország katho- likus egyházi szervezetét is össze-visz- sza hasogatta az uj, trianoni határvonal, de a protestáns egyházak vesztesége aránylag sokkal nagyobb. Az itt említendő három protestáns magyar egyház közül látszólag a mi egyházunk, a reformátusok vesztesége a kisebb, de a valóság az, hogy arányban a veszteség értékével s első sorban magyar szempontból, minden egyházak között a miénk a legnagyobb veszteség. Látszólag azért lett kevesebb a veszteségünk, mert a reformátusok inkább az ország közepén éltek együtt tömörülve és nem széledtek annyira szét az egész országban, mint például a kat’holikusok. Ugyanakkor azonban azt is kiemeljük, hogy hasonlíthatatlanul több aránylag a református magyarság vesztesége, mint a más vallásu magyarságé, mert a keresztül kasul szántó határvonal mindenütt magyar református egyházakat szakított le. Épen olyan magyarokat, mint, akik az ország megmaradt szivében élnek ma. Az Egyházkerületek vesztesége. Számban, erőben, értékben egyik legnagyobb s történelmi emlékeinkben a leggazdagabb egyházkerületünk, az erdélyi egyházkerület, Trianon ítélete szerint teljesen elvesz. Úgy a tiszáninneni, mint a tiszántúli egyházkerületeink nagyon sok és nagyon súlyos veszteségeket szenvedtek. A dunamelléki és dunántúli kerületeinket szintén érzékenyen, de az előbbiekhez mérten mégis kevésbé csonkították meg. Összevéve mindent az a bizonyos és kegyetlen igazság a mi számunkra Trianonból, hogy több mint a felét elvesztette egyházunk. A háború előtti 2086 lelkészségből ma 1008 van meg Csonka-Ma- gyarországon, tehát 1078 lelkészséget vettek el tőlünk. Az evangélikusok vesztesége. Az evangélikusok már inkább a Felvidéket, a hegyvidékeket és a határmentét lakták, tehát számban voltaképpen sokkal több a veszteségük. De az arány itt is bennünket reformátusokat igazol, mert ők inkább nemzetiségeket vesztettek. Arányban tehát többet, de magyarságban mégis kevesebbet jelent az ágostai evangélikus testvér egyház vezstesége. Az erdélyi kerületet ők is teljesen elvesztik, amely pedig a legnagyobb evangélikus egyházkerület. A dunáninneni és a tiszai kerületekből alig maradt meg valami. Csak a dunántúli és a bányai kerületek vesztesége kisebb. Összesen 913 lelkészségük volt a háború előtt s ebből 622 került Trianon óta idegen uralom alá. Az unitáriusok vesztesége. Az unitáriusok zöme Erdélyben volt, amelyet elvesztettek s jelenleg összesen négy lelkészség maradt meg belőlük.
