Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1930-05-31 / 22. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 22-ik szám. kossá meneküljünk. Okossá, aki as egyetlen valóságos és örökértékü vigasstalást tudja adni. Okossá, aki ma, as emlékesés ünnepén is igy ssól, igy kopogtat ssivünk ajtaján: “Aki hiss én bennem, ha meghal is él!”. . . Takaró Gésáné. A békesség érdekében. Megemlékeztünk már arról a 'konferenciáról, amelyet Január 29-én Ligo- nierben tartottak az árvaház Igazgató- sági gyűlésén jelen volt különböző de- nominációkhoz tartozó lelkészek. E konferencia határozatainak alapján annak elnöke, Dr. Nánássy Lajos h. arváatya az egyházmegyék és a magyar Presb. Konferencia elé terjesztette ama javaslatot, hogy a békesség s talán egy jövendőbeli egység érdekekében küldjenek ki e testületek egy közös bizottságba egy-egy lelkészt és világi képviselőt avégett, hogy a lehetőségekről hivatalosan tanácskozzanak. Ugyanakkor megállapodott ez a konferencia arra nézve is, hogy amíg e tanácskozások folynak: mindegyik fél “temesse el a harci bár- dot”, tartsák egymást tiszteletben s őrizkedjenek attól, hogy akár szóval, akár írásban, lapokban egymást támadják. A Központi Egyházmegye most lefolyt gyűlése el is fogadta ezt a javaslatot s a tervezett közös bizottságba kiküldte Varga Lajos pittsburghí lelkészt és Kövér Sándor jőhnstowni gondnokot. A közös megállapodás dacára a mi független lelkész atyánkfiái lapjukban azóta is a legdurvább támadásokat, gúnyolódásokat jelentetik meg, amelynek egyetlen célja, hogy az irántunki gyűlöletet mennél mélyebben bevéssék híveik szivébe. Mi ezekkel a támadásokkal nem foglalkoznunk, aminthogy nem foglalkoztunk ezelőtt sem, noha igen sok oldalról gyakorolnak nyomást a szerkesztőségre abban az irányban, hogy e nemtelen támadásokat ne hagyjuk válasz nélkül. Azt mondják, hogy a mi hosszú türelmünket az emberek majd úgy találják magyarázni, hogy nem akarunk válaszolni, mert nem tudunk válaszolni. Persze, ez a föltevés egy pillanatra sem állja meg a helyiét, mert hiszen semmi som volna könnyebb annál, minthogy ez Ízléstelenségeket és yongleurségeket a maguk meztelenségében mutassuk be. Mindeddig nem foglalkoztunk e támadásokkal egyszerűen azért, mert ennek a lapnak nem az a célja, hogy romboljon és gyülölsége'ket támasszon, hanem az, hogy építsen és a szeretetet öregbítse. Úgy látszik azonban, hogy a reánk gyakorolt nyomás miatt e pasz- sziv magatartással szakitanunk kell. Igyekszünk azonban ezután is a lehető legszélsőbb fokig türelmesek lenni s egy jobb jövőben vetett hitünket nem adjuk fel. Nem tudjuk elhinni, hogy a gyűlölet mételye annyira megfertőztet- te volán a független csoportban levő testvéreink szivét, hogy valamikor ők is reá ne eszméllkedjenek mostani vezetőik 'helytelen útjára s arra, hogy gyűlölködésből nem lehet örökké táplálkozni. Bizonyára meg fogják látni ők is, — talán most is látják már, — hogy mi is magyarok, mi is reformátusok, mi is testvérek vagyunk. Bármily reménytelennek lássék is hát a mostani helyzet, mi csak helyeselni tudjuk, hogy a Központi Egyházmegye kiküldte a maga hivatalos képviselőit a tervezett közös bizottságba. Akár lesz belőle valami, akár nem: a Központi Egyházmegye megtette a maga kötelességét. A “MAGYAR EGYHÁZ” legutóbbi száma megint tele van azokkal a régi, megszokott támadásokkal, gúnyolódásokkal, bujtogatással és uszítással, amely ezt a lapot kezdettől fogva jellemezte. Szinte bámulatosan levegőből vett valótlanságok, ferdítések, rágalmazások, szó- és eszme-csúsztatások adják a lap tartalmának tekintélyes részét, amely arra számit, hogy a gondolat- csavarintásokat, a szellemi jongleurködé- seket az egyszerű olvasó úgysem érti meg, törvényszéki tárgyalásra sem kerül a dolog s igy teljesen szabad tere nyílik az uszításnak. Ez a tartalom, ez a hang, ez a sötét lelkűiét volt a forrása annak a feneketlen gyűlölködésnek, amely oly irtózatos pusztítást végzett már eddig is az amerikai magyar reformátusság lelki világában. Ez állította egymással szembe a testvért a testvérrel, ez tépett ketté egyházakat, ez dúlta föl az amerikai magyar reformátusság békességét és nyugalmát. Ezt terheli minden felelősség azért az átokért, amely még most is rajtunk van. Mi ezekkel a támadásokkal érdemben nem foglalkozunk. Nekünk vannak sokkal komolyabb problémáink, semhogy ilyesmikkel töltsük be lapunkat. Azt azonban megtesszük, hogy a gyűlölködés rombolásaira állandóan rámutatunk és óva intjük és aggódó lélekkel figyelmeztetjük as össses magyar református testvéreinket: vigyázzanak! Az uszítok politikája még soha sem termett jó gyümölcsöket. A lelkekben való gyújtogatás gonoszabb munka, mintha valaki parókiát akar fölégetni. 3-ik oldal KAVARODÁS. Pár héttel ezelőtt “Gyújtogatás” cím alatt egy cikket közöltünk, amely a perth amboyi parókhia-gyujtogatással kapcsolatban reámutatott arra, hogy mit eredményez a gyűlölködés és aggódó lélekkel sürgette, hogy igyekezzünk annak végét vetni, mert a gyűlölködésben végre is az amerikai magyar reformátusság fogja fölégetni önmagát. A gyűlölködés újraéledését a független mozgalommal hozta kapcsolatba a cikk, s ez a borzasztó sérelem irtózatosan fölháboritotta a független csoporthoz tartozó lelkészeket. Kijelentették, hogy ennek következtében nem mennek el a lancasteri ünnepélyre, amelyen Dr. Nánássy Lajosnak is át kellett volna vennie a debreczeni egyetem által adott kitüntetést, a doktori diplomát s maga Dr. Nánássy Lajos is arra az álláspontra helyezkedett, hogy ilyen körülmények között ő sem mehet el Lancas- terbe. Meglehetősen nyilvánvaló pedig mindenki előtt, hogy a független mozgalom és e gyűlölködés között van valami összefüggés. Nem nagyon indokolt tehát ez a föl’háborodás, annyivei inkább, mert ha igazi békességet akarunk : a fájó igazságok elől sem lehet kitérni. Lehet, hogy később még visszatérünk erre a dologra. VASÁRNAPI ISKOLÁK FIGYELMÉBE! Kérem, hogy azok a lelkészek és vasárnapi iskolai vezetők, akik a következő félévre több leckeképeket kívánnak rendelni, vagy akik újonnan akarják megrendelni a vasárnapi iskolai leckeképeket, legkésőbb május hó végéig küldjék be a rendelést. A következő félévre csak azoknak a vasárnapi iskoláknak küldhetek leckeképeket, melyek eddigi tartozásaikat legkésőbb junius 15-ig beküldik. Varga Lajos, ref. lelkész, 221 Johnston Ave., Pittsburgh, Pa. COLLEGE ÉS SZEMINÁRIUM BLOOMFIELD, N. J. Telephone: Bloomfield 1155. Magyar Tanárok: Dikovics János és Kovács Ferenc. A Bloomfieldi Collegium Magyar Irodalmi Köre. Elnök Ür- mössy Sándor. Alelnök Horváth Béla. Jegyző Szathmáry Gyula. Pénztárnok Fürjész Ferenc. Könyvtárnok Rásky József. Közös cim: College and Seminary, Bloomfield, N. J.
