Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1929-03-09 / 10. szám
VOL. XXX. ÉVFOLYAM. PITTSBURGH, PA. MARCH 9tih, 1929. No. 10. SZÁM. ERIKÁI MAGYAR- mTUSOK Lapja AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN AND REFORMED CHURCH PAPER. Entered as second class mail matter on the 14th of August, 1925 at the P. 0. at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879. Publication office: 117 Flowers Ave., Pittsburgh, Pa. HÁBORÚ ÉS BÉKE. Ez az emberiség legnagyobb problémája a jelenben. A függöny lent van. Egy pár kisebb csatározás felett szemet hunyva — a béke áldásait élvezzük ma. A kulisszák mögött nem tudjuk mi történik. Vígjáték, komédia vagy tragédia fő a katlanban? Kifelé óriási nagy plakátok hirdetik a világbékét, de kihallatszik az államfők és politikusok boszorkány-konyhájából a háborús fazekak rotyogása. A háború lehetőségének sötét fellege lidércnyomásként nehezedik az emberiség lelkére és megfosztja a jelenben nyugalmától és boldogságától. Minden szem kíváncsian néz a közel jövő felé és kérdi az agyonzaklatott nyomorult ember: HÁBORÚ vagy BEKE ? Az Isten em akarja a háborút, az ember akarja azt. Az Isten elnézi, eltűri a nemzetek kisded játékait. Az örökkévalóság szemszögéből nézve más értelme van a háborúnak, mintha csak véges emberi szemmel nézzük azt. Minden uj háború egy uj lépcső felfelé az örök béke magaslatára. “Si vis pacem, para bellum.” Az ember készíti. A rendezők lázas munkában vannak. Naponta millió meg millió lövedéket raktároznak fel. A lombikok mérges gázokkal vannak tele. Uj tengeralattjárókat forrasztanak. Sok uj ágyucső mered az ég felé. Ezer és ezer repülőgép, léghajó száll fel mint vészmadár. Háború lesz. Csak az ember nem látja. A függöny felgördül. A kormány vaskeze ránehezedik az újságok szócsövére és belediktálja: HÁBORÚ ! Az ember hallja és tele torokkal utána ordítja: Legyen háború! És lesz háború. Riadót fújnak a kürtök, halk bucsu-csókok a szívre nehezednek, az indulóra kilép a láb. A lélek kezd ébredezni, de már késő, az ember ott áll az élet színpadán, ahol a rendező parancsol és el kell játszani a legszomorubb tragédiában az “ember” szerepét. Minden háború egy egy nagy operáció a beteg nemzetek testén. Az éles kard érintésére mély gennyes sebek szakadnak fel, mérges daganatok fakadnak ki, melyek ha ki nem öntenék mérgüket, — befelé halált okoznának. A sebnek idő kell a kitisztulásra és beforradásra. A gyógyuló ember ráhajlik a bibliára és a Lélek mondja: Dicsőség a magasságos meny- nyekben az Istennek és a földön békesség és az emberekhez jóakarat.” Minden igazgságtalan béke magában hordja a jövő háború csiráját. Gyógyítsák meg a nemzetek Magyarország sebét ha békét akarnak. Trianon mérget öntöget a magyar sebbe, keserűséget a magyar lélek poharába. Ha a pohár csordultig telik meg keserűséggel, — kirántja a magyar ősi kardját, a nemzetek széttépik az egyezmények pókhálóját, lángba borul a föld. Készüljön az ember a háborúra, hogy a béke lépcsőjén feljebb mehessen. “A szőlőszem kicsiny gyümölcs, mégis egy nyár kell hozzá, hogy megérjék.” (Petőfi.) Az örök-béke nagy gyümölcsét, évezredek nyara érleli, de megérik, mert az Isten akarja. Az az Isten akarja, aki Krisztus által halálos sebeket nyitott fel és halálos sebeket gyógyított be. Legyen az Isten a nemzetek békebirája és nem lesz többé soha háború. V. L.
