Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1929-03-02 / 9. szám
9-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3-ik oldal. A rossz és jó szeg. Réges-régen, mikor az embereik még sátraikban laktak, volt egy szegény öregember, annak feleslége s egyetlen fia. A fiú mikor nagy legénnyé serdült, elment szerencsét próbálni, bejárt országot, világot s csak esztendők múltán jött hir róla, hogy messze-messze a szülőföldjétől egy nagy pusztaságban megtelepedett, meg is házasodott s szép gazdasága van. Várták, várták az öregek, hogy egyszer csak hazajön a fiú, meglátogatja őket, de bizony hiába várták. • — Na, feleség, mondta az öregember, én tovább nem várom a fiamat, ha ő nem jön, megyek én, a világ végén is felkeresem. Volt az öregembernek egy lova, felült rá, aztán nekivágott a világnak. Teljes három hónap múlva ért abba a pusztaságba, hol a fia megtelepedett, ott aztán hamar eligazították a sátorhoz. Éppen a sátor előtt ült a menye a gyermekekkel, de az öregember nem szállott le a lóról, úgy kérdezte az asszonyt, hogy otthon van-e az ura. — Nincs, mondta barátságtalanul az asszony, elment vadászni. — Jó asszony, kérte az öregember, adj nekem egy ital vizet, majd elepedek a szomjúságtól! — Sem vizünk, sem kenyerünk, utasította el ridegen az asszony s még rá sem néz'ett az öregemberre, nemhogy megkérdezte volna, hogy ki és honnét jön. Aztán azzal se'm törődött, hogy hallja-e, nem-e az öreg ember valami semmiségért éktelenül szidta a gyermekeket, az apjukat pedig gyalázkodó szavakkal illette. Fájt a szive a szegény öregembernek, de most sem árulta el kilétét, csak azt mondta az asszony nak: — Isten áldjon, jó asszony! Ha hazajön az urad, mondd meg neki, hogy itt járt egy ilyen meg ilyen öregember, erről s erről a vidékről, te azonban nem kérdezted, hogy ki ő. Azt üzeni neked, hogy a sátorban nem jó a szeg, cseréld ki mással. Ezzel elment az öregember, másnap mleg hazajött a fia s az asszony elmondta neki, hogy mit üzent egy ilyen meg ilyen öregember erről s erről a vidékről. — Tudod, kiabált szörnyű haraggal, hogy ki volt az az öreg ember, akit te oly tiszteletlenül fogadtál ? Az én apám ! S tudod-e, hogy te vagy az a rossz szeg a sátramban? Eltakarodj a sátramból, te szívtelen asszony! Mindjárt elkergette az asszonyt, s nem sokkal azután más asszonyt vitt a sátrába. A szegény öregember e közben haza ért s elkeseregte feleségének, hogy s mint járt. Mondjam, ne mondjam, hogy ezután is csak várták, folyton várták egy e tie n f lu k a t a z ö regek, d e c s aik h i áb a várták. És az öregember három esztendő múlva ismét csak útra kelt, hogy lássa, milyen a sora a fiának. De most söm találta otthon a fiát, ellenben az asszony nagy szívességgel fogadta az öregembert, kéretlen megkínálta étellel, itallal. Az öregember most sem szállott le a lováról, azt mondta, hogy sietős az útja, de az ételt, italt köszönettel elfogadta, s hálát adott magában az Istennek, hogy a fiát ilyen derék asszonnyal áldotta meg. — Te áldott jó asszony, mondta neki buesuzás köziben, ha az urad hazajön, mondd meg neki, itt járt egy ilyen meg ilyen ember, erről s erről a vidékről, s te étellel meg itallal megkínáltad. Mondd meg azt is az én nevemben, hogy a sátorban a szeg igen jó, csak hagyja ott, nehogy mással kicserélje. Az öregember megnyugodott szivvel tért vissza, másnap aztán haza tért a fiatalember is s az asszony elmondta neki, hogy kereste egy ilyen meg ilyen öregember ,aki azt üztente, hogy igen jó a szeg a sátorban, nehogy mással kicserélje. — Az én édes apám volt az az öregember, s te vagy az az igen jó szeg a sátramban! — mondta boldogan a fiatalember. Eddig nem mertem elhozni sátramba az én szegény szüléimét, de 'most megyek s ide hozom őket! Még aznap útra kerekedett s elhozta öreg szüleit az ő sátrába és még sokáig éltek együtt nagy boldogságban. A kevélység. Krisztus urunk a földön jártában-ikel- téhen egyszer egy rettentő bűzös mocsár mellett haladott el. Vele volt Szent Péter is. Amint a mocsár mellé értek, Péter befogta az orrát s mikor aztán jó messzire haladtak, csodálkozva kérdezte Krisztus urunkat: — Uram, te nem érezted ezt a rossz szagot ? — Nem, Péter, én nem éreztem. Tovább mentek, mendegéltek s im, szembe jött velők egy ember, aki kevé- lyen, hetykén lépegetett, s Krisztus urunkra és Szent Péterre rá sem nézett. Most már Krisztus urunk fogta be az orrát. — 0, uram, — kérdezte Péter, — hát most mért fogod be az orrodat? S miért nem fogtad be az imént a bűzös mocsár mellett? Mondotta Krisztus urunk: — Nem látod, Péter, ezt a kevély embert, aki mellettünk lépd égéi ? Az ő kevélysége elviselhetetlenebb, mint ennek a .mocsárnak a bűze. Aki a mocsárba nyúl, bepiszkolja a kezét; aki azonban ezzel az emberrel érintkezik, a lelkét piszikolja be. MIRŐL PRÉDIKÁLNAK ? Érdekes és tanulságos időtöltés nagyvárosok napilapjaikban áttekinteni az egyházak hirdetéseit. Rendesen a szombati számokban hirdetnek az egyházak és közük a vasárnapi prédikációk témáit. Vegyünk sorra egy néhány hirdetést, és figyeljük meg, hogy ezek a címek mondanak-e valamit nekünk. Különösen most alkalomszerű ilyen irányba terelni figyelmünket, amikor olyan sokan vannak, akik azt gondolják és azt állítják, hogy napjainkban mindig kevesebbet gondolnak az emberek a vallással és a vallás problémáival. íme egy nehány a számtalan sok közül : “Ami jó e világban”. Tehát van jó is e világban. Az emberben megvan a hajlandóság arra, hogy csak a roszat lássa s hogy a jót ne vegye észre. “Az ember igazi természete”. Vájjon mi az ember igazi, alaptermészete? Igazán rosz-e az ember, s csak véletlenségből kész jót cselekedni, vagy jó az ember, s csak azért követ el bűnt, mert gyenge volta miatt a kisértőnek enged? “Az Ifjúság mint probléma”.. Vajijon csak napjainkban mondhatjük-e hogy az ifjúság ndmcsak az egyháznak, hanem az emberi társadalomnak is nagy problémája? Mikor nem volt az ifjúság nagy probléma? Vájjon egészen az ifjúság az oka annak, hogy nekünk gondot okoznak ? Nincs-e igaza annak az embernek, aki azt állítja, hogy csak azért van ifjúsági probléma, mert a szülők és nevelők elkésve gondolnak a serdülők nevelésére, irányítására? További prédikáció címek: “A Nyitott elme”, “Az elpocsékolt szavak”, “A Kereszt Árnyékában,” “Vallás a Családi Életközösségben”, Az Imádság”, “Mi Haszna van az Imádkozásnak?” “Halogatás”, “Áramlatok és Irányzatok a vallásban”, “Jézus és az Elet”, “Keresztyénség—Az Ember fejlődése”, “Aminek van igazi értéke”, “Szavak és Beszéd”, stb. Az élet nagy, fontos kérdéseiről elmélkednek a lelkészek s velük a gyülekezetek. Egv-egy prédikációnak a cimie annyit mond, hogy az ember önkénytelenül áhitatos elmélkedésbe mélyed. Erre pedig nagy szüksége van, különösen most, amikor folytonos roham lépésben éljük le napjainkat. PÁRTOLJA LAPUNK HIRDETŐIT
