Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1929-03-02 / 9. szám
VOL. XXX. ÉVFOLYAM. PITTSBURGH, PA. MARCH 2nd, 1929. No. 9. SZÁM. AMERIKAI MAGYAR Reformáti'«ok Lapja ‘Kn'tú, ' j AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTLk«,. s-> '/o,, 9í'0f/IED CHURCH PAPER. •1-5 & Entered as second class mail matter on the 14th of August, 1925 at the P. O. at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879. Publication office: 117 Flowers Ave., Pittsburgh, Pa. NAGY IDŐK, NAGY EMBEREK. Egyik kiváló magyar Írónk e címen irt meg egy nagyon érdekes könyvet. Sokat mond ez a cim. Nagy idők nagy embereket termelnek. Azt is mondhatjuk, hogy csak akkor él az emberiség vagy nemzet nagy időket, amikor a gondviselés nagy embereket ad. Általános a vélemény, hogy a világ fennállása óta az emberiség nem állott olyan nagy feladatok előtt, mint most. Dacára annak, hogy a tudomány rengeteg olyan gépet talált fel, amelyek emberek százezrei részére megkönnyítik a testi munka végzését, mégis azt kell mondanunk, hogy az ember élete sohasem volt annyira terhes mint most. Problémáink megszaporodtak, megnagyobbodtak. A mindennapi kenyérért való küzdelem sokkal inkább igénybe veszi az ember egész lényét, mint bármikor azelőtt. Ennek a küzdelmes, modern életnek hatása nagyon észrevehető a nép lelki világán is. Az egyház tagok számának növekedése nincs arányban a népesség szaporodásával. A templomba járók száma nincs arányban az egyháztagok számával. Mintha az egyházi élet minden rétegében hanyatlás állott volna be. Sokan szinte kétségbe esnek, szinte remegéssel gondolnak arra, hogy hová jut az emberiség, hogyha az egyháztól, vallástól, jótékony- célú társadalmi munkásságtól ilyen hatalmas arányban fognak elhidegülni az emberi szivek. Korunk találmányai, az automobil, a rádió, a mozi mintha megfertőzték volna korunk népének lelkét. Az tagadhatatlan, hogy van okunk az aggodalomra. De az is bizonyos, hogy nincs okunk a kétségbe esésre. Mert a lefelé való zuhanásunkban el jutottunk ahhoz a ponthoz, amikor remegve vettük észre, hogy a pusztulásba rohanunk, hogy a vesztünkbe zuhanunk. Megismertük mulasztásainkat. Tudatára jöttünk annak, hogy gyermekeinket, ifjainkat nem úgy neveltük, mint ahogy a keresztyén bölcsesség azt kívánta volna tőlünk. Kezdjük látni, hogy a kicsinykedés, a gyüölöködés, sze- retetlenség, önzés, megbosszulják magukat a mi életünkben. Hatalmas nemzetek tudatára jönnek ennek az igazságnak, s keresik a megértés útját. Óriási vállalatok egyesülnek, hogy el ne pusztuljanak. Mükedvelési és társadalmi intézmények szövetségre lépnek egymással, hogy hivatásukat teljes mértékben tudják teljesíteni. Bár Krisztus egyházának vezetnie kellene a megértésre vezető törekvésekben, azt látjuk, hogy hátul bandukol, de Istennek legyen hála megindult, s folynak a tárgyalások az egyesülések, a közös munkálkodás felé. Krisztus egyháza tudatára ébredt annak, hogy elközelgett az idő, amikor Jézus jövendölése kezd megvalósulni: és lészen egy nyáj és egy pásztor. Minden embernek arra kell törekednie, hogy korának nagyságához mérten megnövekedjék. Mennyire inkább szükségük van a keresztyén anyaszentegyház tagjainak arra, hogy törekedjenek a tökéletességre, hogy a nagy időkhöz méltó nagy emberek lehessenek. Igazok van azoknak, akik azt mondják, hogy az Amerikai Magyar Reformátusok is eljutottak egyházuknak legváltságosabb korához. Ez azonban nem azt jelenti, hogy most már minden reménységnek vége, hanem azt, hogy elérkezett az idő, amikor a kicsinyes dolgokat nem szabad észrevenniök, amikor erő- pocsékló kicsiny csetepatázásokra erőnket, tehetségünket, időnket nem szabad fecsérelnünk. Elérkezett az idő, amikor a mérlegre tétettünk mi is. Tőlünk függ, hogy könnyűnek találtatunk-e. Vajha megértenők az idők jeleit, és megalázkodva Isten el«tt mindnyájan leborulnánk imádságos lélekkel, hogy ezekben a nagy, rendkívüli időkben méltóknak, erőseknek és hívőknek találtatnánk ama nagy feladatok végzésére, hogy ne a nagy idők törpéi, de Isten lelke által megerősödött nagy emberei lehetnénk. Laky Zsigmond.
