Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1929-02-09 / 7. szám
VOL. XXX. ÉVFOLYAM. PITTSBURGH, PA. FEBRUARY 9, 1929 No. 7. SZÁM. AMERIKAI MAGYAR Reform/* ~> 'sok Lapja AMERICAN HUNGARIAN F ... 'O ‘un.Mo',A\ 0<Pf)lrv n... sajnos;) J A3MREFORMED CHURCH PAPER. I ‘1 Entered as second class mail matter on the 14th of August, 1925 at the P. O. at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879. Publication office: 117 Flowers Ave., Pittsburgh, Pa. AMIVEL MI TARTOZUNK... Az utóbbi időben sok szó esett a Reformátusok Lapja megnagyobbitásáról, illetve annak terjedelmesebbé való tételéről. A lap volt szerkesztője nt. Horváth Sámuel nem egyizben irt leveleket erre vonatkozólag kollegáihoz, valamint a reformátusság világi vezetőihez és úgy látszott, hogy már-már sikerül is LAPUNK megnagyobbitása és ennek terjedelmesebb kiadása. Most a kérlelhetetlen halál szünetet parancsolt ebben az ügyben is. Bennünket, amerikai reformátusokat kell azonban, hogy ez a szünet, amelyet a halál okozott, gondolkozóba ejtsen. Gondolkoznunk kell a felett a nagy munka felett, amelyet nt. Horváth Sámuel végzett lapunkért s vele egyetemben egyházainkért, református Sionunkért. Gondolkoznunk kell azok felett a kötelességek felett, amelyek most reánk: az elhunyt kollegáira s velük együtt Amerika egész reformátusságára háramlanak. Tudott dolog, hogy elhunyt lelkésztársunknak, az amerikai reformátusság egyik bölcs vezetőjének és irányítójának életcéljai között kiemelkedő helyen állott a Reformátusok Lapja naggyá és hatalmassá tevése, ö tudta és érezte, hogy ez a lap van hivatva bennünket képviselni itt, Amerikában és az óhazában s ugyanakkor a Reformátusok Lapja az egyedüli összekötő kapocs Amerika szétszórt reformátusai között. Ezért csüggött olyan odaadóan azon a munkán, amelyet ennek a lapnak a szerkesztése és kidása nyomott vállaira. Temetésén ott láttuk a koszorúkat északról és délről, keletről és nyugatról. Lelkésztársai, barátai, tisztelői jelen voltak 5-600 mérföldes körzetből s valamennyi tolmácsolta azt a szere- tetet, megbecsülést és tiszteletet úgy saját valamint gyülekezete részéről, amelyet az elhunyt méltán megérdemelt. Fenséges volt e megnyilatkozása a szívnek és léleknek. A Krisztus követője, az igaz református azonban nem áll meg a sírnál. Lelkét, szivét nem töri le végképpen a koporsó látása, mert érzi, tudja, hogy hivatva van a félbehagyott munkát tovább folytatni, a leesett zászlót felragadni és fennen lobogtatni Krisztusért és egyházáért, református Sionunkért. Aranyunk, ezüstünk nincsen, de akaraterőnknek kell, hogy legyen és mint egy emléket meg kell épitenünk, nagy- gyá kell tennünk, hatalmassá varázsolnunk a Reformátusok Lapját minden külső segítség nélkül, saját erőnkből, abból az erőből, amely megtartott bennünket a kisértések, a széthúzások közepette is kálvinista tisztaságunkban. Az az erő, amely megnyilvánult elődeinkben az üldöztetések ideje alatt, amely ellent tudott állni a kínzásoknak, amely erő ajkukra szülte amaz éneket: “Térj magadhoz drága Sión, van még néked Istened....” az az erő most is meg van bennünk. Ezt az erőt kell felélesztenünk, a nemes harcba belevinni. S ha feléled, ha bele visszük a harcba, akkor Detroit, Toledo, Bridgeport, New York és velük együtt a többi városok és falvak reformátussága leteszi nt. Horváth Sámuel sirhalmára amaz erő koszorúját, amely erő naggyá, hatalmassá teszi a Reformátusok Lapját. Ez lesz a teljes koszorú, amelyben benne lakozik az amerikai reformátusság szive, lelke és amely koszorú méltó lesz nt. Horváth Sámuelhez és hozzánk amerikai magyar reformátussághoz. Ezt meg kell tennünk, mert ezzel tartozunk nt. Horváth Sámuelnek, tartozunk annak az építő kálvinista szeretetnek, amelynek ő életében fáradhatatlan harcosa volt .... Daróczv Mátyás.
