Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1929-12-28 / 52. szám

4-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 52-ik -szám

AMERIKAI MAGYAR

REFORMÁTUSOK LAPJA

Published weekly by the Board of Home Missions of the Reformed Church in the U. S.

Editor in chief: Rev. G. Takaró,

344 E. 69th St. New Yoik, N. Y.

Associated editor: Rev. Sig. Laky,

737 Mahoning Ave. Youngstown, O.

Managing editor: Rev. J. Melegh,

134—8th Ave. McKeesport, Pa.

Subscription terms: $2.00 per year, sent anywhere.

Entered as second class matter on the 14th of August, 1925 at the P. O. at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879.

Publication office

4829 Second Avenue. — Pittsburgh, Pa.

A mi csillagunk.

Karácsonyi elmélkedés.

Irta: Takaró Géza.

Némelyik kis gyermek már tavasz- szal kezdi kérdezgetni:

— Édes anyám, hányszor kell még lefeküdni karácsonyig?

És mikor hallja, hogy .még bizony kétszáznál is -többször, csalódottan hajtja fejét a párnára:

— Jaj, de messze van még.

Pedig volt az sokkal messzebb is . . . * * *

... Leszállunk lovainkról, odakötjük mindegyiket egy-egy nehéz -sziklakő- ihöz a romhalmaz szélén, magunk pedig a tetején helyezkedünk el. Egyik uti- társunk, aki a legszenvedélyesebben fo- tografált, itt nem talál más tárgyat, mint azt a fekete, viharvert kőrakást. Sehol egy árva lélek. Ma még nem láttunk egyetlen beduin sátort, nem találkoztunk egyetlen teve-karavánnal. A mi öszvéreink és szamaraink messze előttünk járnak sátorainkkal és egyéb podgyászunkkal.

A Holttenger felől jövő szél mintha templomi csendességet zavarna meg e néma pusztaságban. Egyébként jól esik, kellemesen mérsékli a keleti nap hevét. Mind a heten ugyanazon helyre nyitunk bibliánkban, s amint' olvassuk Mózes 4-ik könyvének a második felét, pontosan ellenőrizve minden földrajzi meghatározást, szemünk előtt vastag függöny nyilik szét és képzeletünk elé olyan híven varázsolódik egy jelenet ezer esztendők távolából, mintha ma játszódnék le.

Északnyugatra, a Jordán mezőségén, az ígéret földének kapujában sátoroznak Izráel fiai nemzetségek szerint. Mindenik törzs felett saját zászlóját

lengeti a szél. Délkeletre, az Arnon folyó felé a pogány moábiták táboroznak. Itt fönn a magaslaton, ahol mi vagyunk, hét oltár füstölög, mindegyiken egy-egy tulkot és egy-egy kost áldoz- tat a moáb király, hogy az istenséget az ő serege számára nyerje .meg, mig az odacsalogatott prófétát arannyal, drága kövekkel, illatos füszerszámokkal és pompás ruhákkal próbálja megvesztegetni.

Bálám, ez a különös összetételű próféta, a közeli kopár oromra hág, Isten ujjmutatását keresi. Elhallgatnak az ál-, dozók éneklő hangon mondott gépies invokációi. A füstkoszOruk az Arnon völgye felé húzódnak és mintegy szemfedővel eltakarják a szemek elől a pogány tábort, -mig a másik oldalon Iz- ráel sátoraira a nap ragyog. Az oltár- tüz hamvadozik, a próféta szivében pedig a váteszi tűz éledezik, szemei megnyílnak, horizontja kitágul, most már tul-lát Izráel és Moáb határain és harcain. -És szól:

— “Látom őt, de nem most; nézem őt, de nem közel. Csillag származik Jákobból, és királyi pálcza támad Izráel- ből; és általveri Moábnak oldalait és összetöri Sethnek minden fiait, és Edom más birtoka lesz, Szeir is más birtoka lesz . . .”

Kiben teljesedett be ez a jövendölés? Ki volt az á csillag? Sokáig azt hitték, hogy a nagyszerű Dávid király, aki istenes volt, helyreállította az országot és legyőzte ellenségeit. Igaz. De csak egy időre. U.tánna újra meg újra feltámadtak azok az ellenséges népek.

Azután gyakran állottak elő, akik magükat jelölték Messiásnak, mint pl. Hadrián uralkodása idején az a bizonyos ál-mes-siás, aki Bar-Kochbának, “Csillag Fiának” nevezte magát. De mindezek előbb-utóbb lidércfénynek, megtévesztő kalóz-világosságnak bizonyultak és nem ritkán megrendítő csalódásokat okoztak a félrevezetett sokaságnak.

Egészen más módon teljesedett be a prófécia ...

x|c

“Amikor pedig megszületik vala Jézus, — ime napkeletről bölcsek jövének Jeruzsálembe, ezt mondván:

— Hol van a zsidók királya, aki megszületett? Mert' láttuk az ő csillagát napkeleten, és azért jövénk, hogy tisztességet tegyünk néki.”

Kik voltak ezek az idegenek a zsidó fővárosban?

Sok mindenfélét megirtak már róluk. A középkori hagyományok mindent akarnak tudni felőlük. Tudják, hogy hárman voltak, hogy királyok voltak;

ismerik őket név szerint, sőt ha nem sajnáljuk a belépti dijat, még a csontjaikat is megmutatják nekünk a kölni dóm főoltára mögött. Mennyivel több az a kevesebb, amit az evangéliumi történetben találunk! Az igazság mindig szebb, megragadóbb, serkentőbb.

Belépnek a karácsonyi történetbe, bemutatják csendes hódolatukat, aztán ismét tova tűnnek. Nem fontos, honnét jöttek, milyen nemzetiségűek, mennyi ideig utaztak, mi volt a rangjuk. Csak azt tudjuk, hogy az örökké titokzatos “keletről” jöttek, és “bölcsek” voltak, A legvalószínűbb, hogy perzsa mágusok voltak. Ahhoz a tanult osztályhoz tartoztak, amely á tudomány, filozófia, orvosi ismeretek és-vallási misztériumok letéteményese volt az Eufratesen túl. Tacitus és más egykorú Írók beszélik, hogy ezeken a vidékeken -élénken élt a váradalom egy eljövendő nagy királyról. A nagy asztronomus, Kepler számi fásaiból pedig azt tudjuk, hogy ebben az • időben az égen átmenetileg egy1 brilliáns uj csillag volt látható. A mágusok asztrológusok is voltak, akik hitték, hogy minden szokatlan égi tünemény valami rendkívüli földi eseménynek a jele. Ismertek valamit Iz- ráel szent hagyományaiból, tudtak Bálám prófétálásáról. Képviselői voltak mindannak, ami a legjobb volt az óvilág civilizációjában. S ami a legfőbb, szivükben -mély vágy élt valami jobb után. Komoly emberek voltak, akiket nem foglalt le az anyagias vagy frivol élet. Akik a természet csodáinak szemléletében nem -csak megteltek Isten gondolatával, de vágytak tudni azt is, hogy ez a hatalmas és dicsőséges Isten, akinek teremtő műhelyéből, zengő ülőjéről kalapácsának -minden ütésére csillag-világok ezrei pattogva szikráztak szét az égboltozaton, vájjon nem jön-é valaha közelebb is az emberhez, a vajúdó világ bajainak gyógyítására?

Ilyen lelkeknek engedtetett meg a nagy kiváltság, hogy a" világon uralkodó sötétség közepette észrevegyék azt az égi jelet, amely Isten legnagyobb csodájához, legnagyobb ajándékához vezet. Ilyen lelkek mentik meg a karácsonyt, akik azt tudják mondani: “Láttuk az ő csillagát!” Mert hiabh’' a csillag, h'a nincsenek látni vágyó bölcs- szemek. Hiába’' adatik'Jaz isíétff gyet-’ rnek, ha nincsenek pásztor-szivek ezzel az eleven vággyal: “Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg . . .” Csak azoknak a hite bírja ki 'a néíréz próbákat az egész utón, akik bizonyosságot szereztek, i '

Hol várhatta inkább az újszülött király, hogy nagy előkészületeket tegye-