Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1929-11-16 / 46. szám
VOL. XXX. ÉVFOLYAM. PITTSBURGH, PA. NOVEMBER 16, No. 46. SZÁM. AMERIKAI MAGYAR Reformátusok Lapja AMERICAN °j II- ^ *'RESBYTERIAN AND REFORMED CHURCH PAPER.- éh ¥ A lapra vonatkozó mindé. _ CfV és előfizetés a felelős szerkesztőhöz küldendő ezen a címen: Rev. J. Melegh, "1^, <Jf> Ave., McKeesport, Pa. Telefon: 2274Z McKeesport. A Reformáció Áldásai. E sorok írójának az volt a kedves gondolata, hogy amit a “Reformáció Áldásai” cimen el óhajt mondani az Amerikai Magyar Reformátusok Lapja közönsége számára, az már legalább is a reformáció évfordulójára, október 31-re napvilágot láthasson. Az a nagy- nagy távolság azonban, mely Debrecent az Újvilágtól elválasztja, — meg az a tetemes időkülönbözet, amikor innen oda és vissza csak egy levélváltás is belekerül: a kedves gondolat pontos végrehajtását meggátolta. Azonban csak egy dátumot mulasztottunk. Érdemlegesen nem veszítettünk semmit. Gondoljunk az ős-keresztyénekre, kiknek emlékeihez s mértékeihez éppen a reformáció visszavezetett bennünket; — ők is úgy tettek, hogy egy-egy nagy ünnep elmúltával, annak áldásaira s tanulságaira visszatekintettek. Tegyünk így most mi is és tekintsünk vissza a reformáció emlékünnepére s ezúttal vegyük szerbe-szám- ba azokat az áldásokat, amelyeket ez a nagy, világot átalakító esemény hozott számunkra. Nem akarunk egyszerre sokat markolni, — nehogy mint a példaszó mondja: keveset szorítsunk! Tehát a fenti cim alatt csak arról lesz szó, hogy nekünk magyaroknak, mit jelentett s minő áldásokat hozott a reformáció? j|e j(í ;{t Ez áldások során kétségtelenül az első, sőt legeslegelső helyre kell tennünk azt, hogy a reformáció közkincs- csé tette a Bibliát. Luther Márton, a klastrom könyvtárában, belakatolva s a falhoz láncolva találta meg a drága könyvet s legelső dolgának tekintette, hogy azt népe nyelvére lefordítsa. Példáját követték minden országban, ahová csak a reformáció fénye beragyogott. így történt ez magyar hazánkban is. Nagyon kimagasló irodalomtörténeti emlékünk az, hogy az első magyar nyelvű nyomtatvány 1553-ból, Komjáti Benedek reformátor által lefordított és kiadott magyar Bibliaréí^- let: Pál apostol leveleinek magyar fordítása volt. Legyünk büszkék reá! A Komjáti példáját követte a többi magyar reformátor: Erdősi Szilveszter János, Méliusz Juhász Péter, Heltay Gáspár s főként Károli Gáspár, kinek neve időrendben a legutolsó, — de a leghatalmasabb és legtökéletesebb munkát éppen ő végezte: a teljes Szentirást kiadta Báthori István és Rákóczy György segítségével, illetve anyagi támogatásával Vizsolyban 1590-ben. Ez a Károli Gáspár, 1529-ben, Szat- már vármegye egykori székvárosában Nagykárolyban született; úgy hogy ez évben van négyszázéves fordulója az ő születésének s ezt a jeles évfordulót a múlt hó végén, a jelenleg román megszállás alatt levő Nagykárolyban, kegyelettel ünnepelte az erdélyi, valamint a Tiszántúltól elszakított Királyhágó melléki református egyházkerület. Az a körülmény, hogy az 1500-as és 1600-as években, tehát éppen a mohácsi vész utáni 150 éves, keserves török hódoltság idején, a magyar nemzet közkincse lett a magyar nyelvű Biblia: hihetetlen nagy jelentőséggel bir magyar nemzeti életünkben. A magyar Biblia az egész kor gondolkozására reányomta a maga bélyegét; valóságos lelki megújhodás forrása lett az! A török járom alatt nyögő, három felé tépett, ezer sebből vérző magyarságot ez a drága könyv vigasztalta, Istenben való hitét megtartotta, a szabadulásban s szebb jövőben való reménységét táplálta. Hosszú évszázadokon át egyetlen olvasmánya a Károli-féle Biblia vqlt a magyarnak. Innen vette szókincsét. Innen táplálkoztak a szónokok, irók. Még a későbbi s hozzánk egészen közel eső korból is van erre vonatkozólag egy kedves emlékünk: Nagyszalontán, egy egyszerű öreg paraszt bácsi, a Károli bibliáját tette egyik térdére s a másik térdére od.a^ ültette kis unokáját s ebből a drága könyvből tanította meg olvasni. Ez a fiúcska nem más volt, mint Arany János, a. későbbi nagy magyar költő, a mi református vérünkből való vér; olvassátok el zengő szép költeményeit a “legimagyarabb költő”-nek s ráismertek, hogy ő csakugyan a Biblia emlőin nőtt fel. — Imé kedves Olvasóm, a Reformáció legelső áldása: a magyar nyelvre lefordított Biblia! Legyünk hivek mi is, ma élő magyarok e drága könyvhöz, olvassuk, szeressük, terjesszük. Csak igy lehetünk méltók a magyar református nevezetre, — itthon az ó-hazában s az újvilágban egyformán. Uray Sándor debreczeni református lelkész. A MUNKA MERLEGE. Második közlemény. (M.) Ft. Ravasz László püspök ur “A munka végén” cimü cikkében, amely cikk lapunk November 2-iki számában jelent meg, a lelki egységet állítja föl, mint legfőbb követelményt, velünk szemben, s megállapítja azt, hogy “végzetes egyházpolitika az, amely szembeállítja a magyar reformátust a magyar reformátussal.” Ha már legalább egyelőre szervezetileg nem tartozhatunk együvé, a lelki egység szükségességét már réges-ré- gen hangoztatjuk a magunk részéről is. Természetesen ez sem lehet meg minden előzmény nélkül. Hogy létre jöhessen : el kell háritani utjából az akadályokat. El kell tüntetni az ellengyülekezeteket, vagy legalább is meg kell szüntetni azoknak ilyen jellegét s le kell számolni azokkal a “mérgező frázisokkal”, amelyek ezeket az ellengyülekezeteket létre hozták. A püspök ur a maga részéről mindjárt le is számol azokkal és most már saját tapasztalatai alapján is megállapítja, hogy egy szó sem igaz azokból az
