Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1929-09-07 / 36. szám
36-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3-ik oldal. találkozás boldogító reményével, az özvegyeknek, árváknak szívsebeiket be- Ikötözgeti, elhagyatottságukban megvigasztalja a mennyei Atya gondviselésével ! Midőn a lelkész igy beszél, igy hat, igy munkálkodik, a szószéken egy fényes nappá változik, melynek világánál a sötétben tévelygő látni, melegénél az érzéketlen hevülni kezd. így értve, igy fogva föl azt a hatast, amelyet a lelkipásztori hivatal az élet különböző viszonyaira gyakorol, dicső és magasztos lesz e hivatás, s mi lelki- pásztorok ennek tudatában nemes önérzettel mondhatjuk el Pál apostolnak ama szavait: “Hálát adok Istennek, ki engemet méltónak talált, helyeztetvén e szolgálatban!” Tóth Tibor. MAGYAR SZEMLE. Rovatvezető: Laky Zsigmond. Magyarok Amerikában, c cim alatt folytatja Amerikát járt egyik magyar- országi lelkesztarsunk tapasztalatainak leírását. Érdeklődéssel olvastam írását. Magyarországi szemüvegen keresztül nézett minket és mégis csodálatos tisztasággal látott meg minket olyanoknak, amilyenek vagyunk. Neve nem ismeretlen előttünk. Muraközy Gyula, Kecskemét hires református egyházának apostoli buzgóságu, ékesen szóló papja. Muraközy Gyula azért jött közénk, hogy az evangélium magvait hintegesse. Tehát nem azért jött, hogy tanulmányozzon minket. Nem azért járt közöttünk, hogy tanácsokat adjon nekünk. Hirdette az isteni igéket. Most, hogy kezébe vette a tollat, mikor leir- ja amerikai tapasztalatait, végtelen szeretettel és megértéssel ir rólunk. Mi, akik életünk javát itt töltöttük el, jól eső érzéssel állapítjuk meg, hogy Muraközy Gyula megértett minket, hogy kiolvasta lelkűnkből érzéseinket, hogy megérezte szivünk dobogását. Érdeklődéssel várjuk leírásainak folytatását. Bostonban tartotta a Prezsbiteri rendszert követő Református Egyházak Világszövetsége legutóbbi nagy gyűlését. E gyűlésen megjelentek a magyar- országi református egyház képviseletében Dr. Ravasz László dunamelléki püspök, Dr. Antal Géza dunántúli püspök, Dr. Kovács János István egyházkerületi főjegyző. Jugoszlávia református egyházait Főt. Ágoston Sándor képviselte, mig Erdély magyar református egyházait Nt. Maksay Albert theológiai tanár. Cseh-szlovákia magyar református egyházainak képviseletében senki sem jött el. Sokak előtt érthetetlen volt a távol maradás. A Budapesten megjelenő Református Figyelőből olvassuk, hogy a: “szlovákiai delegátusok elmaradásának egyetlen oka, hogy a prágai kormány, illetve a “pozsonyi országos hivatal” a kiküldöttektől egyszerűen metgagadta az amerikai útlevelet. A csehszlovákiai egyház két kiválósága, Pálóczy Czinke István püspök, egyetemes konventi elnök és Sörös Béla losonci theológiai igazgató volt kiszemelve az ottani kálvinisták képviseletére, s a politikai hatóságok heteken keresztül hitegették, egyik városból a másikba küldözgették őket, amig végre junius közepén végzésileg elutasították mindkettőjük kérését.” Az csak természetes, hogy az elmaradt kiküldöttek távolmaradásukkal sóikkal ékesebben beszéltek a csehszlovákiai állapotokról, mintha eljöttek volna. Főt. Ágoston Sándor, a jugoszláviai református egyházak főesperese itt járt Amerikában, sok gyülekezetét meglátogatott, sok helyen prédikált. Látogatása sokat jelentett ránk nézve, mert beszédeivel szivünkhöz férkőzött, mert igehirdetését hallgatva jobbakká, buzgóbbakká lettünk. De nemcsak ránk nézve nyereség az ő látogatása. E látogatás jótékony hatását érezni fogja az az áldott hivatást betöltő intézet is, a feketicsi árvaház, amelyiknek Ágoston Sándor főesperes ur a megalapítója és igazgatója. Amerikában nagyon kevesen tudtak valamit erről az árvaházról. Most már sokan tudnak róla, sokan érdeklődnek iránta és minden valószinüség szerint sokan, olyanok, akik arról a vidékről kerültek Amerikába, segiteni fogják ezt az igazán áldásos munkát kifejtő intézetet. Nagy Sándor reménye. Nagy Sándor egyszer minden vagyonát szétosztotta vezérei között. És mikor e cselekedetéért szemrehányást tettek neki, igy felelt: “Én sokkal többet tartottam meg magamnak. Mert megmaradt szivemben a remény, hogy az egész világot meghódítom. És ha majd vezéreim, meg katonáim vitézsége folytán az egész világnak ura lettem, akkor most elosztott javaimat ezerszeresen nyertem vissza.” Jézus igy osztotta szét tanítványai és övéi között örökkévaló kincseit, hogy biztos reménye lehessen az egész világon való uralmára. Szerezzen uj előfizetőket a *'‘Reformátusok Lapjá”-nak. Dr. Ravasz cikke. Lapunk más helyén szemelvényeket közöltünk abból a cikkből, amelyet Ft. Dr. Ravasz László püspök ur az Újpesti Református Egyházi Értesítő számára az újonnan kialakuló hazai munkás-egyházakról és az azokban megnyilatkozó uj feladatokról irt s amelyben elmondja, hogy az egyháznak az ipari munkások körében is ugyanazt az irányitó, tartalmat adó positiót kell betöltenie, amilyent 400 éven keresztül diadalmasan töltött be a gazdatársadalomban. A szervezett munkásból lett presbiterneg éppen olyan tipikus alakká, igazi egyházias gondolkodású vezetővé kell lennie, mint amilyenné vált a falusi presbiter, gondnok, egyházfi, stb. Otthon Budapest környékén csak a legújabb időkben alakultak és alakulnak ilyen munkás-egyházak: a mi egyházaink az elsőtől az utolsóig munkás gyülekezetek. Nekünk, az amerikai munkás-egyházaknak vannak nagy buzgóságu presbitereink, gondnokaink, igazi magyar kálvinista elöljáróink s emiatt valóban nem kell panaszkodnunk. Kérdés, azonban, hogy dacára ennek a ténynek, nem állunk-é szemben mi is ugyanazokkal a problémákkal, mint a hazai újonnan alakult vagy alakuló munkás-gyülekezetek ? A mi elöljáróink a maguk buzgósá- gát, odaadását még hazulról hozták magukkal. Az ő buzgóságuk még nem az ipari szervezett munkás egyházias buzgósága, hanem a hazai falusi gazda odaadása. Magukkal hozták ezt a drága kincset, ezt a szent örökséget: kérdés, hogy mennyiben tudják átadni azt az utánuk következő nemzedéknek? Mert a mi egyházaink csak akkor alakulnak át valóban ipari munkás egyházakká, amikor a mostaniak helyét az utánunk következők foglalják el. Ők már nem voltak hazai falusi gazdák, ők már kezdettől fogva ipari munkások. Következésképen mi ugyanazon feladatokkal állunk szemben, mint amilyenekkel a hazai újonnan alakult munkás egyházaknak kell megbirkózniok. Nekünk is arról kell gondoskodnunk, hogy az utánunk következő valóban ipari munkás nemzedékből éppen olyan tipikus egyházi elöljárók váljanak, mint amilyenek a most még élő, vezető és irányitó elöljáróink, akikben azonban, ismételjük, első sorban még ma is a hazai falusi gazda lelkülete, évszázados szent öröksége él. Ha a jövőre gondolunk, nekünk is meg kell állapítanunk, hogy egyházi életünknek mi is uj fejezete előtt állunk.
