Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1929-08-24 / 34. szám
4-ik oldal. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 34-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Published weekly by the Board of Home Missions of the Reformed Church in the U. S. Editor in chief: Rev. G. Takaró, 344 E. 69th St. New York, N. Y. Associated editor: Rev. Sig. Laky, 737 Mahoning Ave. Youngstown, O. Managing editor: Rev. J. Melegh, 134—8th Ave. McKeesport, Pa. Subscription terms: $2.00 per year, sent anywhere. Entered as second class matter on the 14th of August, 1925 at the P. O. at Pittsburgh, Ra. under the act of March 8, 1879. Publication office 4829 Second Avenue. — Pittsburgh, Pa. Az élet kenyere... (Ján. VI:48.) Ezekben a napokban járulunfk, vagy már járultunk is a hálaadás asztalához az ujkenyér vétele alkalmával, keressük az Ige szavát, hogy annak gondolatai vezessenek mindnyájunkat. Emlékezünk, hogy a Sátán legelső kisértése Jézushoz az volt: ha Isten Fia vagy, változtasd e köveket kenyérré. A kenyérrel kisértette meg s nem véletlen, hogy a Ikenyér-éhségében kezdi ki a Sátán Jézust, magát az Istenembert is. Vájjon nem azt gyakoroljuk-e egész életünkben, amit Jézus elutasít magától? Mennyivel közel fekvő tehát a kenyér kérdése énünkhöz! Hiszen lényünk minden éhségével, életünk egyetlen programmja képen a kövekből is kenyeret akarunk csinálni. Ököljog, harc és tülekedés, nemes vagy nemtelen verseny, átok és nyomorúság, erőszak és igazság, de táplálék és élet ezer fogalma is számunkra a kenyér. Mekkora darab jut néked és nékem, vájjon nem ez különbözteti-é meg a kicsit a nagytól? Mig itt élsz, boldogulásod, munkád vágya, életed célja a tápláló kenyér. És mégis ! Bármekkora darabot kanyarithattál, amig erre időt kaptál, ha el nem foigyasztottad, mind itt hagyod, mert csak a halálig tartó ez a kenyér. Neked menned kell, üresen, semmi nélkül át a több-életbe, ahogy jöttél a földi életbe. Nevezzük hát joggal a halálig tartó kenyeret a halál kenyerének, mert csak földi életet biztosit számodra, amelynek vége pedig a halál. S most Jézus felkínál egy másfajta kenyeret. Érted-é, amikor elmélkedésünk rövid mottóját olvasod, hogy mit akar mondani? Mintha mondaná: nézd csak, ember, a te kenyeredet! Nem lehet belőle oly nag ydarab, amely egyszer el nem fogyna kezedből, hiszen te félsz a gyermek-áldástól, ha kevés kenyered van. Irigy és gyűlölködő vagy a másikra, a nagyobb darabért. Lásd, én adok neked olyan kenyeret, amely soha el nem fogy, amely mindig több és több lesz 1 Nő, mert a szivek sokasága növeli meg. ■Kenyeret, amely nemcsak ötezer ember egyszeri megvendégelésére elegendő, de egy éhező, kétezer esztendős keresztyén világ tökéletes megelégitésére, sőt a te éhes lelked megtelitésére, üres szived, kiszáradt életed táplálására, amelylyel egy örök életet átélhetsz. Soha el nem fogyhat, mert általad és benned nő az Életnek kenyere. Mintha mondaná: nézd, ember, nemzedéket, erőt, vért, türelmet, erkölcsöt vagy életed minden szépségét áldozod oda telhetetlen szívvel, a mindennap kenyeréért, Én ingyen adom néked a tökéletes kenyeret, mert én szereztem vérem árán, csak fogadd el! Mint annyiszor, úgy ez alkalommal is felkináltatik a hálaadás asztalánál a megtört test jegyében, az Élet kenyerének éltető és tápláló kegyelme, éppen tenéked és énnekem s mint éhes koldus, kevés alamizsnáért remegve nyújtja száradt kezeit: tisztaságért éhező bűnös lényünk, kevés hitünk, fogyatékos imádságunk remegő karjait nyújtsuk a felkínált nagy kegyelem felé, hogy egyesülve véle, mi tegyünk bizonyságot boldog hittel: igen Uram, te vagy az életnek egyetlen tökéletes kenyere, aki kegyelmeddel fölötte elég vagy nékem az örök üdvösségre. KRISZTUSÉRT ÉS EGYHÁZÉRT. Ez a cime annak a 106 oldalas könyvnek, amely csak mostanában látott napvilágot. Szerzője Böszörményi M. István, bridgeporti ref. lelkész. Bátor szavú, praktikusan megirt hitépitő tanulmányokat tartalmaz. A könyvet a Magyar Ref. “C. E.” Társaság adta ki, elismeréséül annak a hatalmasan fellendült ifjúsági munkának, amely a szerző lelkes munkája nyomán fakadt. Cselekedetük határozottan dicséretet érdemel, mert e könyv kiadásával lehetővé tették, hogy egy nagyobb kör is megoszthassa velük az abban található kincseket. A könyvet szeretettel ajánljuk mindazok figyelmébe, akik szeretik a jó könyveket. Szivesen leszünk segítségükre, akik óhajtanak belőle hozatni. Mutatóba ebből a könyvből találhat itt az olvasó egy rövid részt: A Vasárnap megszenteléséről. Azt mondta egy kiváló férfiú, hogy az emberek jó részének halotti cédulájára, abba a rovatba, amelyikbe a halál okát szokták bejegyezni, ezt kellene irni: “a vasárnap megszentelésének elmulasztása.” Tényleg úgy van, hogy még a legerősebb szervezet is tönkre megy, ha nincs nyugalma. Régóta bizonyítgatják az orvosok, hogy sok ember azért olyan fogékony a betegségek iránt, mert a szervezete meggyengült. Nincs meg számára a testi és lelki pihenés, a vasárnapi nyugalom. Azt is szokták mondani és könnyen be is lehet bizonyítani, hogy az a nép, amelyik nem ismer vasárnapot, lelkileg, szellemileg sokkal alacsonyabb fokon áll, mint az, amelyik megünnepli az UrnaJk napját. A családi élet is sokkal boldogabb, tisztább és békésebb ott, ahol van vasárpap. Mert legalább ezen az egy napon együtt van az egész család, szorosabb, bensőbb viszony alakul ki a családtagok között. A gyermekek jobban megtanulják szeretni és tisztelni szüleiket és a házastársak is jobban megismerik, megértik és megbecsülik egymást. Ellenben ott, ahol sohase találkoznak nyugodtan, sohase beszélgetnek egymással a családtagok, mert mindig a világot szolgálják, ki erre, ki arra, sohase lehet találni boldogságot és békességet. Még azt is be lehet bi-. zonyitani, hogy a vasárnapot megszentelő szülők gyermekei jobbak, tisztábbak s egészségesebbek, mert többet foglalkoznak velük. . . . Thorwaldsen Krisztusa. Ha bemegyünk egyik koppenhágai templomba és ott Thorwaldsen “áldó Krisztusát” megpillantjuk, akár jobbról, akár balról, közelről vagy távolról vizsgáljuk is, nem találjuk olyan kiválónak, mint mondják. Csak akkor tárul fel előttünk a dombormű szépsége, ha előtte letérdelünk és úgy tekintünk fel rá. . . . Boldogak az alázatosak. AZ UNOKA. Folytatás a 3-ik oldalról. ru, lépésre a bőséges gyermek áldás kényszeritette, hogy el tudja tartani gyermekeit, cserébe át kellett térnie. Tizenkét fi és egy nő gyermeke volt össziesen s ezek közül már csak egyedül van életben a plébános. Testvérei közül 11-en, egymást követő 11 nap alatt, mind meghaltak az 1870-es évek valamelyikében.
