Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1929-08-17 / 33. szám
33-ik szám. 5-ik oldal. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5, Végül ne csaljuk meg Öt “az áldozni valóval”.... • 'Nemcsak “tizedről” van szó. Sokan e törvényben megállapított minimális követelményen magasan felül adtak minden korban, amikor Isten szeretete fölragyogott a megnyilt szemek előtt. A Zákensok vagyonuk felét, a tanítványok, az apostolok mindenüket odaadták. Az uj new yorki római katholi- kus templomra néhányan majdnem ilyen mértékben adakoztak. Hát az evangélium terjedésén munkálkodó egyházak nem érdemelnek-é meg legalább is olyan áldozatot ? Óh, sokkal többet! Az evangélium nem a zsebből kér először és nem olyan összegeket, amelyeket sokan nem mernének borravalóul adni a pinczérnek vagy a taxi-hajtónak. Az evangélium azt mondja: Állítsátok oda magatokat élő áldozatul! Magatokat!! Megnyugodnék-é az édes anya szive, ha tévelygő leányáért való könyörgéseire a válasz egy — csekk volna csupán? Egy nagy összegű pénz, amelyet talán nem is egészen tisztességes utón szerzett.... Istent nem lehet semmiféle pénzösszeggel kielégíteni, ha magamat is nem adom neki. “Fiam, add nekem a te szivedet!” Az örömöt, a vigasságot, amelytől visszhangzott a ház, a föld, az ég, nem valami “szeretetcsomag” okozta, hanem egy rongyos, tékozló fiú, aki — hazajött.... Nem vagytok magatokéi. Istennek joga van hozzátok a teremtés, gondviselés, megváltás jogán. Adjátok meg azért az Istennek, ami Istené. Ne tartsátok vissza a tizedet a képességeitekből, időtökből, munkátokból se’. Hányán szolgálhatnák az egyházat már az ifjak közül is énekkarba hangjukkal, mások a vasárnapi iskolában; idősebbek a tanácsban, egyháztársadalmi munkákban. Mindenféle talentumból, amelyet az ember az üzleti világban olyan hasznosan tud a maga számára forgatni, be kellene szolgáltatni a tizedet. Mindenek- felett pedig az időből azt, ami az Urnák jár. Az Ő napját soha nem volna szabad az ördögnek adni, a vasárnapot, főleg az istentiszteleti órákat soha nem volna szabad az Úrtól elrabolni 'és henyélésre vagy haszontalanságra fecsérelni. Egy-egy mulatós, pazarló, zajos életű emberről néha kitudódik, hogy elsikkasztott pénzből élt olyan nagy lábon. Vigyázzunk, nem azt tékozoljuk-é, ami Istennek járna. Főleg pedig vigyázzunk, nehogy bennünket is érjen a zsoltáriró súlyos vádja: Nincsen Isten az ő gondolataikban.... Gondolkozva álljunk meg minden szónál: tartozunk Istennek félelemmel, alázatossággal, hálával, szeretettel, engedelmességgel. Megadjuk-é ? !.... * Jegyzet. Az eredetiben és a legtöbb fordításban is a szó jelentése erősebb: “meg- rabolhatja-é”. Katholikusok az Árvaházban. Himler Márton Hetilapjának múlt heti száma hivja föl figyelmünket a katholikus, “Magyarok Vasárnapja” egy cikkére ,amely a mi árvaházunkkal s az abban nevelt katholikus vallásu árvák ügyével foglalkozik. A felekezeti türelmetlenség vádjával illeti az Árvaházat s még hozzá olyan hangon, amely miatt legalább utólagosan, bizonyára még a Magyarok Vasárnapjának igen tisztelt Szereksztősége is restellkedni fog. Mert hogy valaki, bárki legyen is az, a ligonieri árvaházat az amerikai magyarság “undok fekélyének” nevezze,-— nos, .mi nem hisszük, hogy ez a hang a Magyarok Vasárnapja szerkesztőségének, vagy a katholikus klérusnak és bármely tisztességes magyar katholi- kusnak a jó Ízlésével és helyeslésével találkozzék. Hisszük is azt, hogy a Magyarok Vasárnapja is, a kath. Lelkész- egyesület is siétni fog annak a kijelentésével, hogy magát ezzel a hanggal nem azonosítja. Az ízléstelen támadás kiindul abból az állítólagos tényből, hogy Kalassay Sándor árvaatya egy kath. vallásu gyermektelen házaspárnak, akik egy kath. gyermeket kívántak volna örökbe fogadni, kijelentette volna, hogy az Árvaházból minden gyermek kivétel nélkül, csakis mint református mehet ki a nagy világba. Ebből vonja le a következtetések egész sorozatát, vádolja meg az Arvaházat lélek-halászattal. Ezért s az ebből levont következtetésekért hivja föl az amerikai magyar katholikusságot, hogy vonuljon vissza a ligonieri Árvaház támogatásától s inti meg az AMOSZ-t is, hogy az amerikai magyar egység érdekében ezt az intézményt kapcsolja ki érdeklődésének köréből. Himler Márton nagyon tárgyilagos és nagyon logikus cikkben utasítja vissza ezt a támadást, kifejezve abbeli reményét, hogy az Árvaház vezetősége bizonyára megfogja adni errle az illetékes választ. Kalassay Sándor árvaatya ez idősze- riiít körúton van s igy momentán nem volt alkalmunk vele közvetlenül érintkezésbe lépni. Annyit azonban behunyt szemmel is mondhatunk, hogy az árvaatya ilyen kijfelentést nem tett. A ligonieri Árvaház református intézmény, de lélekhalászattal nem foglalkozik. A falai között növekedő kath. vallásu árvákat katholikus hittanra nem tanítja ugyan, nem is taníthatja, — de a vezetőség ismételten kijelentette már, hogy amennyiben a kath. klérus ezeknek a gyermekeknek kath. irányú vallásos neveltetéséről gondoskodni kíván: annak- nincsien semmi akadálya. Az Árvaház ajtajai mindenkor nyitva állanak az előtt a kath. lelkész előtt, mások előtt is, akit ebből a célból bármely arra illetékes testület kijelöl. Az Árvaház intéző bizottsága havonként tartja a maga gyűléseit. Mi is bizonyosra vesszük azt, hogy ez a bizottság foglalkozni fog a kérdéssel s igy ildomtalan és illetéktelen volna az, ha a magunk résziérő1! egyelőre a fenti megállapitásnál tovább mennénk. Ám ennyi is elegendő ahhoz, hogy a szóban forgó támadó cikk alaptalanságát mindenki megláthassa. VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE. 34-ik. 1929. aug. 25. Az alapkő letétele és a templom felszentelése. Olv. Ezsdr. 3:10-13; 6:14-16; Zsolt. 84:1-4. Felséges ünnepe volt a hazatért zsidóságnak az a nap, melyen letették az épitők az újjáépítendő templomnak alapkövét. A papok és leviták ünnepi öltözetben kürtökkel, cimbalmokkal wicsérték az Urat Dávid király rendelete szerint. A papok és a nép örömükben kiáltoztak és sírtak. Dárius király uralkodásának 6-ik évében befejezték az építést és nagy örömben és nagy pompával szentelték fel az újjáépült templomot. Bőséggel áldoztak Istennek a kegyelemért és a fogságból visszatértek megtartották a páskha ünnepét. A zsidó nép boldog volt, hogy megépíthette az Ur templomát és betérhetett oda, mert jobb egy nap az Ur házában, mint ezer nap másutt. Aranyige: “Örvendezek mikor mondják nekünk: Menjünk el az Ur házába.” 122 Zsolt. 1. Kérdések: 1. Mit helyeztek el először a templom építők? 2. Milyen ünnepe volt ez a zsidóságnak? 3. Hogyan történt az alapkő letétele ? 4. Mikor fejezték be az építést? 5. Hogyan szentelték fel a templomot? 6. Boldog volt-e a nép, hogy megépithette az Ur házát? Nyilvános rendes tanár a magyar nyelv, irodalom és történelem magyar nyelvű tanítására a lancasteri FRANKLIN és MARSHALL KOLLÉGIUMBAN. Magyar diákok számára páratlan anyagi támogatás. Magyar lelkészképzés a református egyház legnagyobb és legrégibb theologiai szemináriumában. Felvilágosítással szívesen szolgál Dr. TÓTH SÁNDOR tanár 218 Pearl Street, Lancaster, Pa.